PROFILPELAJAR.COM

	Tőkésújfalu (Klátova Nová Ves)
	; Tőkésújfalu zászlaja
	; Tőkésújfalu zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Trencséni
Járás	Simonyi
Rang	község
Első írásos említés	1310
Polgármester	Iveta Randziaková
Irányítószám	958 44
Körzethívószám	038
Forgalmi rendszám	PE
	Népesség
Teljes népesség	1611 fő (2021. jan. 1.)
Népsűrűség	46 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	198 m
Terület	35,04 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 48° 33′ 51″, k. h. 18° 18′ 21″48.564167°N 18.305833°EKoordináták: é. sz. 48° 33′ 51″, k. h. 18° 18′ 21″48.564167°N 18.305833°E
	Tőkésújfalu weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Tőkésújfalu témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség
	Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Nem tévesztendő össze a következővel: Tőkésfalu.

Tőkésújfalu (szlovákul Klátova Nová Ves) község Szlovákiában, a Trencséni kerületben, a Simonyi járásban.

Fekvése

Simonytól 10 km-re délnyugatra.

Története

A község területén a régészeti leletek tanúsága szerint már az újkőkorszakban és a hallstatt-korban is éltek emberek. A régészek a várkastély területén lausitzi kultúra idejéből származó cserépmaradványokat is találtak. A település Sánc nevű részén, a korai vaskorban földvár állt, ahonnan szintén kerültek elő cserépmaradványok.

A mai települést 1310-ben „Herdevics nunc Nova Villa” néven a nyitrai káptalan oklevele említi először. 1316-ban Károly Róbert király oklevelében „Hordaychech, que nune Noua Villa vocatur”, 1324-ben „Herdowychych antiquo nomine, nunc vero Wyfolu” alakban szerepel a korabeli forrásokban. Az oklevelekből látható, hogy a helyén állt Herdevics falu elpusztult és később Újfalu néven építették újjá. A Divéky család itteni ágának birtoka, majd a Bacskády, Marczibányi, Hunyady, Migazzi családoké és 1884-től a morva származású Haupt-Stummer családé volt. A 15. században vámja is volt a Szécsényi család birtokában. 1553-ban 5 és fél portával adózott. 1778-ban malom, kastély, 3 nemesi kúria, 29 jobbágy és 35 zsellérháztatás volt a településen, ahol 205 lakos élt. 1828-ban 128 háza és 890 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. A 18. század végén 3 kovács, 2 kőműves, 2 mészáros, csizmadia, fazekas, szűcs és szabó képviselte a kézműipart a településen.

Vályi András szerint "ÚJFALU. Tőkés Újfalu. Nyitra Várm. földes Urai Batskády, és több Urak, lakosai katolikusok; Ispotállya is van; határja jól termő."^[2]

Fényes Elek szerint "Tőkés-Ujfalu, Nyitra m. tót falu, ut. p. N. Zsámbokréthez egy órányira. Számlál 809 kath., 19 evang., 62 zsidó lak. Kath. paroch. templom; synagoga; kastély; tágas határa meglehetős; erdő s jó legelő. F. u. Marczibányi."^[3]

Nyitra vármegye monográfiája szerint "Tőkés-Ujfalu, Nagy-Bossánytól keletre, 5 kilométerre, a kolosi völgyben fekvő tót község, 875 r. kath. vallásu lakossal. Postája van, táviró- és vasúti állomása Nagy-Bossány. A XIV. század elején „Herdovics” név alatt találunk e községről emlitést. Ekkor nyitrai várbirtok volt. Kath. temploma 1788-ban épült. Kegyura a vallásalap. Nevezetessége báró Haupt-Stummer Lipót nagyszabásu, díszesen berendezett kastélya, gyönyörü parkja, mintagazdasága és lótenyésztése. A kastélyt – régi alakjában – a Bacskádyak építtették; azután a Marczibányi család, majd a Migazzy család tulajdonába jutott. A jelenlegi tulajdonos 1892-ben nagy költséggel átépíttette az akkor ódon és szűk kastélyt, mely ma úgy külsőleg, mint belső beosztásánál és berendezésénél fogva egyike a legszebb kastélyoknak. Különösen szép a magas, tágas roccoco-modorban díszített nagy terem, mely sinos téli kertbe nyílik. A tulajdonos neje, báró Haupt-Stummer Auguszta, a helységben minden követelménynek megfelelő kisdedóvót tart fenn nagylelkü áldozatkészséggel. Van itt még egy kitünő anyagot adó kőbánya. A hozzácsatolt Szádok egyike a vármegye legrégibb községeinek. A XIV. század elején nyitrai várbirtok volt és mint ilyen, „Chyzuch” néven van feljegyezve. 1413-ban már magyar nevével találkozunk, amikor „Zarkafalva” és később „Zarkaháza” volt. A XV. század közepe táján pedig „Sudokpataka” elnevezés alatt találjuk, melyből később egyszerüen „Sudok” és aztán Szádok lett. Plébániája, melyről 1332-iki okiratok is szólnak, rég megszünt; temploma, mely egyike a legrégiebbeknek, még fennáll. Magas hegytetőn, tiszta terméskőből 1152-ben épült, román kori részletekkel. Földesura a Bacskády-család volt és jelenleg Bacskády Jenőnek van itt nagyobb birtoka."^[4]

A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Nyitrazsámbokréti járásához tartozott. A háború után lakói a mezőgazdaságban, a helyi kőbányában, mészégetőben és a környék üzemeiben dolgoztak. 1944. november 16-án harcok folytak itt a partizánok és a német csapatok között.

Jánosfalu

A hozzá tartozó Jánosfalu (Janova Ves) 1295-től szerepel az írott forrásokban, eredetileg Felsőújfalu volt a neve. A 19. század második feléig a Bossányi család birtoka volt. Nevét egykori birtokosáról, Bossányi Jánosról kapta. 1444-ben már Janova néven említik. A 20. század elején a Haupt-Stummer család szecessziós kastélyt építtetett ide. 1906-ban dr. Edmund Nessner a kastély körül nagy dendrológiai parkot létesített. A települést 1976-ban csatolták Tőkésújfaluhoz.

Nyitra vármegye monográfiája szerint "Janófalu, a tőkés-ujfalusi völgyben, Chinorántól délkeletre fekvő tót község 315 r. kath. lakossal. Postája Tőkés-Ujfalu, táviró- és vasúti állomása Nagy-Bossány. A XV. században „Janova” és „Janfalva” nevek alatt, mint a Bossányiak birtoka szerepel. A községben levő úrilakot a Langhammer-család építtette. Jelenleg báró Pidol Károlynak van itt nagyobb birtoka."^[4]

Szádok

Másik településrésze Szádok (Sadok) ősi település, melyet 1310-ben még "Chyzuch" alakban említenek először, majd mai nevén 1413-ban "Zárkofalva" néven szerepel először. 1443-ban "Sadokpathaka" a neve. Már a 13. század közepén templomos hely volt, a nyitrai váruradalom része. A templomot és a plébániát az 1332 és 1337 között kelt pápai tizedjegyzék is említi. 1310-ben részben a Bacskády, részben a Bossányi családé volt. 1553-ban 3 portája adózott. 1715-ben 2 háztartása volt. 1778-ban 86-an lakták. 1828-ban 13 házában 78 lakos élt, akik földművesek, fuvarosok, napszámosok voltak. A 19. század közepén csatolták Tőkésújfaluhoz.

Fényes Elek szerint "Szádok (Csiszitz), tót falu, Nyitra vgyében, a Nyitra vize mellett, 66 kath., 6 evang., 6 zsidó lak. F. u. többen. Ut. p. Nyitra."^[3]

Népessége

1910-ben 1216, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.

2011-ben 1610 lakosából 1537 szlovák.

Nevezetességei

Reneszánsz várkastélya a 16. század végén épült négytornyos emeletes kastélyként, a 18. században átépítették, majd 1800 körül és 1860-ban későbarokk stílusban alakították át. Sörgyár működött benne, majd magtárrá építették át és ennek során a nyugati oldalán bővítették. Ma az épület kulturális és szociális célokat szolgál. Az épület régészeti kutatása során az i. e. 6. és 7. századból a lausitzi kultúra emlékei kerültek elő.
A szádoki római katolikus templom a 13. század közepén épült késő román stílusban, később gótikus stílusban építették át és az Angyalok Királynője tiszteletére szentelték fel. 1798 előtt megújították, 1803 után pedig szerkezetileg erősítették meg. 1958-ban, majd 1992-ben restaurálták. Főoltára 1772-ben épült. A jobb oldali hajó alatt a Bacskády, a bal oldalon a Gosztonyi, a szószék alatti részen a Huszár család sírboltja található. A templom körüli temetőbe a 11. századtól temetkeztek.
Tőkésújfalu későbarokk kastélya a 18. század második felében épült barokk stílusban. A kastélyt a Huszár család építtette, későbbi tulajdonosai a Migazzi, Marczibányi családok, végül a Haupt-Stummer családé lett, akik a 19. század végén bővítették és későbarokk stílusban építették át. Utolsó tulajdonosa 1915 és 1945 között dr. Biedermann Tibor volt. 1945 után iskolaként működött, majd 1977-ben a Szlovák Statisztikai Hivatal tulajdona lett. 1986-óta középiskolaként működik.
Jánosfalu kastélyának elődje a Bossányi család 16. századi reneszánsz kúriája volt, melyet a 18. században barokk kastéllyá építettek át. Birtokosa a 19. század második felében a Langhammer család lett, majd a 20. század elején Haupt-Stummer Lipót vásárolta meg legidősebb lánya, Gertrúd és annak férje, dr. Edmund Nessner számára. 1906-ban a kastélyt bővítették és átépítették. Nyugati irányban szecessziós villát építettek és hatalmas angolparkot alakítottak ki hozzá nagy halastóval, melyet a Hradska-patak táplált. A kastélyt férje halála után az özvegy az államnak adta és 1967-ben szanatóriumot létesítettek benne. Később az önkormányzat szerezte meg és 1998-ban nemzeti kulturális emlékhely lett.
Tőkésújfalu reneszánsz katolikus temploma 1764-ben épült a korábbi, 1695-ös vizitáció alkalmával már említett templom helyén. A templom alatt a Hunyady és Marczibányi családok sírboltja található. A templomot 1848-ban megújították.
Jánosfalu kápolnája helyén a 18. század végén még fa harangláb állt. A kápolnát 1851-ben építették és Szent Alajos tiszteletére szentelték fel. 1885. szeptember 4-én egy tűzvészben súlyos károkat szenvedett, leégett a tető és a torony is. A tetőt helyreállították és 1931-ben a tornyot is újjáépítették, majd 1986-ban megújították.
A katolikus népiskola épülete 1886-ban épült Haupt-Stummer Lipót adományából.

Jegyzetek

↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
↑ ^a ^b Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
↑ ^a ^b Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Nyitra vármegye.

Források

Ilkó Krisztina 2019: Nyitra-vidéki falképfestészet a középkorban.
Zbigniew Robak – Karol Pieta: The new finds from Klátová Nová Ves.
Martin Bóna – Ján Lukačka 2015: Kultúrno – historické pamiatky Stredného Ponitria. Topoľčany. ISBN 978-80-89173-45-7
Lukačka, Ján 1993 (zost.): Klátova Nová Ves 1293-1993