![]() | Ez a szócikk Lajosról szól. Hasonló címmel lásd még: Lajoshalma. |
Lajos (más néven Lajosfalu, szlovákul Ľudovítová, korábban Lajšová) község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Nyitrai járásban.
Fekvése
Nyitrától 12 km-re északra, a Nyitra jobb partján fekszik.
Története
Az első fennmaradt írásos említése szerint 1358-ban várjobbágyok lakták. 1389-ben „Lagfalua”, 1404-ben „Layosfalva” néven szerepel a korabeli forrásokban. Ekkor helyi nemesek birtoka volt, 1696-ban említik a Nyáryak itteni udvarházát. A 17. és 19. század között a Zay család birtoka. 1789-ben 18 házában 92 lakos élt. 1828-ban 17 háza és 116 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak.
Vályi András szerint: „LAJOSFALU. Lajsov. Magyar falu Nyitra Várm. földes Ura Gilányi Uraság, lakosai külömbfélék, fekszik Egerszeghez nem meszsze, mellynek filiája, földgye, réttye jó, legelője elég, piatza, malma mint Pereszlénynek, de fája tűzre kevés van.”[2]
Fényes Elek szerint: „Lajosfalva, (Lojszov), tót falu Nyitra vmegyében, Egerszegh mellett: 82 kath., 4 zsidó lak., s igen jó határral. F. u. Ghylányi fam. Nyitrához 2 óra.”[3]
Nyitra vármegye monográfiája szerint: „Lajosfalu, kis magyar falu a Nyitra völgyében, 113 r. kath. vallásu lakossal. Posta- és táviró-állomása Szomorfalu, vasúti állomás Vicsáp-Apáti. E község írott nyomai a XV. század elejéig vezetnek vissza. A faluban csupán temető-kápolna van, melyet Ghyllányi Ádám 1773-ban építtetett. A kápolna alatt van a család sírboltja. A községben van egy csinos úrilak, mely Ghyllányi Alfrédé, kinek itt birtoka is van; ez a XVIII. században a gróf Nyáryaké volt és később került a Ghyllányiak birtokába.”[4]
A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Nyitrai járásához tartozott.
Az 1950-es években Vicsápapátihoz csatolták, ma ismét önálló község.
Népessége
1880-ban 103 lakosából 63 magyar, 28 szlovák, 10 német anyanyelvű és 2 csecsemő; ebből 96 római katolikus és 7 zsidó vallású volt.
1890-ben 113 lakosából 90 magyar és 21 szlovák anyanyelvű volt.
1900-ban 130 lakosából 99 magyar, 29 szlovák és 2 német anyanyelvű volt.
1910-ben 149 lakosából 119 magyar, 27 szlovák és 3 német anyanyelvű volt. Ebből 145 római katolikus és 4 izraelita vallású volt.
1921-ben 124 lakosából 91 magyar és 33 csehszlovák volt.
1930-ban 137 lakosából 76 magyar és 56 csehszlovák volt.
2001-ben 262 lakosából 2 magyar és 260 szlovák volt.
2011-ben 255 lakosából 2 magyar és 250 szlovák volt.
2021-ben 239 lakosából (+1) magyar, 236 szlovák, 1 egyéb és 2 ismeretlen nemzetiségű volt.[5]
Neves személyek
Nevezetességei
- 18. századi kastélya előbb a Nyáry család, majd a Ghyllányi család tulajdonában állt. Kertjében szép és értékes fafajok voltak. 1950 után különböző állami intézmények kaptak helyet benne.
- 1773-ban épült Ghyllányi Ádám támogatásával a barokk stílusú Szent Antal temetőkápolna. A kápolna alatt található a Ghyllányi család kriptája.
- A temetőben található az első világháborús hősök emlékműve, 8 helyi katona emlékére.
- Vicsápapáti felé, az ún. Törökmezőn található a török-kereszt. Állítólag 1682-ben a Felső-Nyitra-völgyébe betörő török csapatok itt szenvedték el legsúlyosabb veszteségeiket.
Források
Jegyzetek
Külső hivatkozások
