Salgó

Salgó (Svätoplukovo)
Salgó temploma
Salgó temploma
Salgó zászlaja
Salgó zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNyitrai
JárásNyitrai
Rangközség
Első írásos említés1384/1386
PolgármesterIvan Lobodáš
Irányítószám951 16
Körzethívószám037
Forgalmi rendszámNR
Népesség
Teljes népesség1368 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség94 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság140 m
Terület13,89 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 13′ 44″, k. h. 18° 03′ 14″48.228889°N 18.053889°EKoordináták: é. sz. 48° 13′ 44″, k. h. 18° 03′ 14″48.228889°N 18.053889°E
Salgó weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Salgó témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info
Ez a szócikk Salgóról szól. Hasonló címmel lásd még: Salgó (egyértelműsítő lap).

Salgó (szlovákul Svätoplukovo, korábban Šalgov) község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Nyitrai járásban.

Fekvése

Nyitrától 10 km-re délre, a Malom- és a Czedron-patak völgyében fekszik.

Története

A települést 1386-ban "Salgow" alakban említik először. Gímes várának uradalmához tartozott. A 15. században a nagysurányi uradalom része. 1491-ben a pozsonyi káptalané, a 16. században a Nyáry és Sagay családé, a 19. században a Károlyiaké.[2] 1598-ban és 1599-ben török és császári hadak égették fel. A török kiűzése után Miavából telepítették be újra. 1715-ben 22 ház állt a községben. 1720-ban 26 adózója, 1752-ben 114 családja volt. 1787-ben 65 házát 478-an lakták. 1828-ban 109 házában 759 lakos élt. Lakói mezőgazdasággal és szőlőtermesztéssel foglalkoztak.

Vályi András szerint "SALGÓ. Tót falu Nyitra Várm. földes Urai Berthold, és több Uraságok, lakosai külömbfélék; fekszik Ürményhez nem meszsze, és annak filiája; határja középszerű."[3]

Fényes Elek szerint "Salghó, magyar-tót falu, Nyitra vgyében, Ürmény mellett, 588 kath., 175 evang., 4 ref., 16 zsidó lak. – Erdeje szép, s földje termékeny. F. u. többen. Ut. p. Nyitra."[4]

Nyitra vármegye monográfiája szerint "Salgó, nagy község, az u. n. Fábián-völgyben, Nyitrától délre, 12 kilométerre. Lakosainak száma 1002; ezek többnyire tótajkuak (magyar csak 63 van) és tulnyomó számuk r. kath. vallásu, az ág. evangelikusok száma 144. Posta- és táviró Ürmény, vasúti állomása Nyitra-Ivánka. Két temploma van. A r. kath. templom 1833-ban, az ág. ev. 1861-ben épült. Gr. Károlyi Alajos örököseinek itt nagyobb kiterjedésü birtokuk van. A község 1386-ban Ghymes várának tartozékát képezte."[5]

A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Nyitrai járásához tartozott. 1936. május 30-án nagy jégeső károsította meg Nyitrát, valamint Alsó- és Felsőköröskény, Berencs, Cabajcsápor, Csekej, Nagyemőke, Nagycétény, Nyitracsehi, Nyitraegerszeg, Salgó, Tormos, Ürmény, Üzbég, Vicsáp és Apáti, illetve Zobordarázs falvakat.[6]

Népessége

1880-ban 869 lakosából 783 szlovák és 21 magyar anyanyelvű volt.

1890-ben 1002 lakosából 910 szlovák és 63 magyar anyanyelvű volt.

1900-ban 1061 lakosából 1000 szlovák és 31 magyar anyanyelvű volt.

1910-ben 1127 lakosából 1034 szlovák és 68 magyar anyanyelvű volt.

1921-ben 1216 lakosából 1186 csehszlovák és 18 magyar volt.

1930-ban 1390 lakosából 1364 csehszlovák és 6 magyar volt.

1991-ben 1270 lakosából 1189 szlovák és 4 magyar volt.

2001-ben 1286 lakosából 1242 szlovák és 5 magyar volt.

2011-ben 1310 lakosából 1202 szlovák és 1 magyar.

2021-ben 1368 lakosából 1317 (+4) szlovák, 5 (+2) magyar, 1 (+40) cigány, 1 ruszin, 6 (+8) egyéb és 38 ismeretlen nemzetiségű volt.[7]

Nevezetességei

Szentháromság oszlop 1861-ből

Jegyzetek

  1. ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. ↑ 1911 A nagy-károlyi gróf Károlyi család összes jószágainak birtoklási története. Budapest, I/315-316.
  3. ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  4. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  5. ↑ Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Nyitra vármegye.
  6. ↑ Slovenská Domovina 18/27, 1
  7. ↑ ma7.sk

Források

  • Dominik Repka - Noémi Beljak Pažinová 2018: Stredoveké zahĺbené kupolové pece z Ponitria. Konštatínove listy 11/1, 16-39.
  • Tatiana Štefanovičová – Hlavatá, Jana – Spišák, Pavol 2013: Záchranný výskum v obci Svätoplukovo. AVANS 2009, 252-254.
  • Peter Keresteš 2010: História obce Svätoplukovo historický Šalgov. Nitra. ISBN 978-80-970435-3-7
  • Vladimír Mitáš 2003: Nové nálezy zo Svätoplukova. AVANS 2002.

Külső hivatkozások

Commons:Category:Svätoplukovo
A Wikimédia Commons tartalmaz Salgó témájú médiaállományokat.