A települést, templomát és szőlőit 1075-ben „Pagran” alakban említik először.[3] 1209-ben predium Pagran formában írja össze III. Ince pápa a garamszentbenedeki apátság birtokai között.[4]1218-ban „Pagran”, 1479-ben „Kyspogran”, illetve „Nagpogran” néven szerepel az írott forrásokban. Neve a szlávpohranice (= váralja) helynévből ered.[forrás?] Más értelmezés szerint a határnál vagy máglyánál (pri hranici) értelmű elnevezés.[5] A garamszentbenedeki bencés apátság birtoka volt, majd 1113-ban már a zoborhegyi apátság tulajdona. 1218-tól részben az esztergomi érsekségé volt. 1272-ben birtokfelosztás történt a településen.[6] 1339-ben kispogrányi Sánta Petheu végrendelkezett birtokairól.[7] 1378-ban a nyitrai püspök és a garamszentbenedeki apátság pereskedik érte.[8]
A 14. századra két településre, Kis- és Nagypogrányra oszlott.
1533-ban birtokosai az esztergomi érsek, a nyitrai püspök és káptalan, a garamszentbenedeki apátság, a Forgách család és több más nemesi család voltak. 1569-ben 9 jobbágytelke adózott összesen 18 dénárt Karácsony ünnepnapján.[9] 1570-ben a nyitrai püspökség és az esztergomi érsekség pereskedett a nyitrai káptalan pogrányi földjein és pincéjében történt hatalmaskodás miatt.[10] Az esztergomi érsekség birtokán 1597-ben végeztek kárfelmérést.[11]1576-ban és 1644. március 23-án környékével együtt felégette a török.[12] Több helybeli lakost a törökök elhurcoltak, ezért a pogrányiakat a mai napig „janyicsároknak” hívják. 1715-ben szőlőskerttel és 27 háztartással rendelkezett. 1787-ben 120 házában 920 lakos élt. Lakói mezőgazdasággal és kosárfonással foglalkoztak. 1871-ben a községben téglagyár és négy malom működött. Hitelszövetkezetét 1897-ben alapították. 1900-ban a Felvidéki Magyar Közművelődési Egyesület népkönyvtárat adományozott a községnek.[13]
Legrégebbi ismert pecsétjén minden bizonnyal Szent Adalbertet ábrázolták. Az irat, melyen a lenyomat szerepel 1616-ból való.[14]
Vályi András szerint: „POGRÁNY. Pogranicze. Elegyes falu Nyitra Vármegyében, földes Ura az Esztergomi Érsekség, lakosai katolikusok, fekszik Nyitrához egy mérttföldnyire; határja termő, réttyei jók, szőlőhegye termékeny, gyümöltsös kertyeikből pénzt kereshetnek, piatzozása, malma Nyitrán, fája nints elég, második osztálybéli.”[15]
Fényes Elek szerint: „Pográny, magyar falu, Nyitra vmegyében, Nyitrához észak-keletre 10 1/4 mérföldnyire: 786 kath., 7 zsidó lak. Kath. paroch. templommal. Van szép erdeje; szőlőhegye; jó rétjei, vizimalma. F. u. a primás, az esztergomi és nyitrai káptalanok.”[16]
Nyitra vármegye monográfiája szerint: „Pográny, a Nyitra és a Zsitva közti hegyek közt fekvő magyar község, 939 r. kath. vallásu lakossal. Postája van, táviró- és vasúti állomása Nyitra. Kath. temploma a legrégiebbek közé tartozik és a hagyomány szerint Geyza király idejéből 1075-ből való. A plebánián érdekes régi okleveleket és értékes templomi edényeket őriznek. A községben kitünő mészkőbánya van és kén- és vastartalmu forrás, mely télen soha be nem fagy. A lakosok hitelszövetkezetet tartanak fenn. E község már a honfoglalás korában fennállott. 1075-ben a garam-szent-benedeki konvent birtoka volt.”[17]
1880-ban 833 lakosából 686 magyar, 95 szlovák, 26 német anyanyelvű és 26 csecsemő; ebből 809 római katolikus, 21 zsidó és 3 evangélikus vallású volt.
1890-ben 939 lakosából 834 magyar és 97 szlovák anyanyelvű volt.
1900-ban 917 lakosából 847 magyar és 68 szlovák anyanyelvű volt.
1910-ben 1179-en lakták, ebből 1005 magyar és 118 szlovák anyanyelvű.
1921-ben 1143 lakosából 960 magyar és 147 csehszlovák.
1930-ban 1101 lakosából 35 magyar és 1103 csehszlovák volt.[forrás?]
1970-ben 1218 lakosából 891 magyar és 310 szlovák volt.
1980-ban 1693 lakosából 1067 magyar és 621 szlovák volt.
1991-ben 1130 lakosából 767 magyar és 355 szlovák.
2001-ben 1065 lakosából 632 magyar és 428 szlovák volt.
2011-ben 1074 lakosából 561 szlovák és 504 magyar.
2021-ben 1112 lakosából 409 (+40) magyar, 659 (+25) szlovák, 1 (+3) ruszin, 7 (+1) egyéb és 36 ismeretlen nemzetiségű volt.[19]
Nevezetességei
Egykori pogrányi népviselet
Esterházy emléktábla
Római katolikus temploma a 14. században épült román-gótikus stílusban, 1723-ban barokk stílusban építették át. Falfestményei az 1940-es években készültek.
Barokk-klasszicista kúriája a 18. század második felében épült.
Néprajza
A falu viszonyainak leírásával már korán Drnovszky Ferenc plébános foglalkozott (1837). Népviseletét valószínűleg Vidéky Károly örökítette meg.
Itt gyűjtötte Vikár Béla 1902-ben a Magos a rutafa kezdetű magyar népdal első változatát. Ernyey József 1911-ben itt is fényképfelvételeket készített a falu életéről, amelyek a Néprajzi Múzeum gyűjteményében találhatóak.
Nevezetes személyek
Pogrányi Benedek (Beňadik Pohranický) török kori vitéz, a mai Szlovákia területén kiadott első röplapújság (Zwo wahrahaffte neue Zeitungge, 1593) írója
Palkovics János (Ján Palkovič) pogrányi pap, a Pográny történetéről írt kézirat szerzője (Notitia Historica Pográny Possessionis, 1824)
Drnovszky Ferenc (František Drnovský) pogrányi pap, a faluról elsőként megjelent honismereti leírás szerzője (Pográny és vidéke Nyitra vármegyében, in: Regélő 1837)
Ľubomír Smrčok (született Mészáros László, 1919. április 13., Pográny), színész, rendező, író és publicista. 1925–1929 között a pogrányi népiskolát látogatta, később azonban Nyitrára költözött. Szlovák vándorszínházakban lépett fel, majd színházi rendezőként tevékenykedett Nyitrán és Pozsonyban. A főiskolán és az állami konzervatóriumban is adott elő. 1961-1970 között a Film a divadlo főszerkesztője. Több könyv szerzője vagy szerkesztője. 1970. augusztus 1-jén hunyt el Pozsonyban.
Egeri pusztán született 1791-ben Jánoky Károly római katolikus plébános.
Egeri pusztán született 1877-ben Jánoky-Madocsányi Gyula Nyitra vármegye főispánja, országgyűlési képviselő.
Itt tanított Hevessy Sári tanítónő, költő, pedagógiai szakíró, főiskolai oktató.
↑Richard Marsina 1971: Codex diplomaticus et epistolaris Slovaciae I, 55 No. 58+/25
↑DLDF 56; Wenzel Gusztáv 1873: Árpádkori új okmánytár. Codex diplomaticus Arpadianus continuatus XI. Pest, 103; Marsina 1971: CDSI I. Bratislavae, 118 No. 150.
↑Krajčovič, R. 1994: Význam mapovania historickej toponymie. In: Studia Academica Slovaca 23, 121; Juraj Hladký 2004: Hydronymia povodia Nitry. Trnava, 102.
↑DLDF 50570 A nyitrai káptalan bizonyítja, hogy László alországbiró parancsára Mihály fia András és társai, valamint Debes fia János ispán között megosztotta Berencs, Pográny és Hemelyen birtokokat, és megvonta a határt.
↑DLDF 273486; Piti Ferenc 1999: Anjou–kori Oklevéltár XXIII. 1339. Budapest–Szeged, 84-85 No. 154.
↑Novák, J. 2008: Pečate miest a obcí na Slovensku II. N-Z; Fehér, S. 1995: Pográny – Pohranice 1075-1995, 14-16; MOL Kamarai Levéltár, Városi és községi pecséttel ellátott iratok (E 213), Nyitra megye – Pográny (8. doboz)
Peter Ivanič 2019: Collection of Road Toll in Southwestern Slovakia in the Middle Ages on the basis of Written Sources. Studia Historica Nitriensia 23/2, 426-455.
Peter Ivanič 2015: Majetky opátstva v dnešnom Hronskom Beňadiku v rokoch 1075 a 1209. Studia Historica Nitriensia 19/1.
Popély Árpád 2014: Fél évszázad kisebbségben – Fejezetek a szlovákiai magyarság 1945 utáni történetéből. Somorja, 95.
Keglevich Kristóf 2012: A garamszentbenedeki apátság története az Árpád- és az Anjou-korban (1075-1403). Szeged, 119, 191.
Sándor, J. 2009: Zoboralja dióhéjban – Templomok, emlékek, emlékezés. Kolon
