PROFILPELAJAR.COM

	Nyitraperjés (Prašice)
	; Nyitraperjés zászlaja
	; Nyitraperjés zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Nyitrai
Járás	Nagytapolcsányi
Rang	község
Első írásos említés	1245
Polgármester	Erika Nemešová
Irányítószám	956 22
Körzethívószám	038
Forgalmi rendszám	TO
	Népesség
Teljes népesség	2035 fő (2021. jan. 1.)
Népsűrűség	72 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	256 m
Terület	28,25 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 48° 38′ 30″, k. h. 18° 06′ 15″48.641667°N 18.104167°EKoordináták: é. sz. 48° 38′ 30″, k. h. 18° 06′ 15″48.641667°N 18.104167°E
	Nyitraperjés weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Nyitraperjés témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség
	Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Nyitraperjés (1899-ig Prasich, szlovákul Prašice) község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Nagytapolcsányi járásában.

Fekvése

Nagytapolcsánytól 10 km-re északra, a Hotina partján fekszik.

Története

A falut egy 1245. június 12-én kelt oklevélben Periese néven említik először. Korábban királyi birtok, Nyitra várának tartozéka volt. A tatárjárásban elpusztult, de újratelepítették. A 13. század második felében a Csák nemzetség birtoka. Ebben az időben fejlett volt a faluban a kézművesség, főként a fazekasság. Csák Máté halála után többi birtokával együtt a királyé lett, a nagytapolcsányi uradalom része volt. A királyi fennhatóság 1390-ben szűnt meg, amikor a Széchy család szerezte meg. A középkor végén Perjés a tapolcsányi uradalom egyik legnagyobb települése. A 15. század második felében birtoka megoszlott az Országh és Losonczi családok között, így két részre osztották két bíró igazgatása alatt. Ez az állapot a 16. század végéig tartott, ekkor a két rész újra egyesült. A 16. században megkezdődtek a Felvidék elleni török támadások is, melyek Perjést is érintették. 1575-ben még 14 házas és 4 ház nélküli portája létezett. A sorozatos rajtaütések következtében a 17. század elején már csak kevés ház állt a faluban. A lakosság számának csökkenése a 18. század elejéig folytatódott, ezután azonban gyors növekedésnek indult. 1715-ben 19 adózó háztartása volt. 1720-ban két malom és 24 háztartás működött a községben. 1787-ben már 96 ház állt a községben 721 lakossal. 1835-ben gróf Erdődy Erzsébet a birtokosa. Az ekkor készült adóösszeírás szerint 100 lakott ház állt a községben 670 lakossal. 1831-ben és 1866-ban nagy kolerajárványok pusztítottak. Az előbbi hat hétig tartott és 346 áldozatot szedett. A 19. században a Stummer család birtokolta, lakói főként mezőgazdaságból, szőlőtermesztésből, kézművességből éltek.

Vályi András szerint "PRASICZ. Tót falu Nyitra Vármegyében, földes Ura Gróf Traun Uraság, lakosai katolikusok, határja ollyan, mint Podhragyé; tserép edényeket is készítenek lakosai, első osztálybéli."^[2]

Fényes Elek szerint "Prassicz, tót falu, Nyitra vmegyében, Trencsén vmegye szélén 691 kath., 9 zsidó lak. Kath. paroch. templom, synagógával. Határa tágas de sovány; erdeje és legelője bőven. F. u. gr. Erdődy Józsefnő, s ut. p. Nagy-Tapolcsán."^[3]

A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Nagytapolcsányi járásához tartozott. 1930-31-ben kastély, 1939-ben téglagyár épült a községben.

Ún. siska típusú kemence is ismert a faluból.^[4]

Népessége

1880-ban 830 lakosából 767 szlovák, 28 német, 6 magyar anyanyelvű és 29 csecsemő volt.

1910-ben 1346 lakosából 1238 szlovák, 48 magyar, 40 német, 12 horvát és 8 más anyanyelvű.

2001-ben 2089 lakosából 2055 szlovák volt.

2011-ben 2029 lakosából 1977 szlovák.

Nevezetességei

Szent Jakab tiszteletére szentelt római katolikus templomát 1758 és 1760 között építették, elődje egy gótikus templom volt. 1820-ban megújították, 1935-ben mellékhajóval bővítették és ekkor nyerte el mai formáját.
A Hétfájdalmú Szűzanya kápolna 1725-ben épült.
Nepomuki Szent János szobra a 18. században készült.
Szent Vendel, Szent Flórián és Szent Orbán útmenti szobrai, valamint a Szentháromság-oszlop a 19. században készült.