PROFILPELAJAR.COM

	Danilo
	Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Šibenik-Knin
Község	Šibenik
Jogállás	falu
Irányítószám	22205
Körzethívószám	(+385) 022
	Népesség
Teljes népesség	319 fő (2021. aug. 31.)
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	137 m
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 43° 42′ 05″, k. h. 16° 03′ 20″43.701376°N 16.055617°EKoordináták: é. sz. 43° 42′ 05″, k. h. 16° 03′ 20″43.701376°N 16.055617°E
	A Wikimédia Commons tartalmaz Danilo témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Danilo falu Horvátországban Šibenik-Knin megyében. Közigazgatásilag Šibenikhez tartozik.

Fekvése

Šibeniktől légvonalban 13, közúton 16 km-re keletre, Dalmácia középső részén a Daniloi-mező közepén fekszik.

Története

Danilo és a Daniloi-mező területe a régészeti leletek tanúsága szerint már ősidők óta lakott. A mező középső részén a 20. század során, főként 1951-től a Jugoszláv Tudományos Akadémia által végzett feltárások során egy addig ismeretlen kultúra maradványai kerültek elő, melyet a leletek megtalálási helyéről danilo kultúrának neveztek el.^[2] A kultúra az i .e. 4500 és 3900 közötti időben virágzott és a Soča-folyótól Albánia középső részéig terjedt ki. A Daniloi-mezőn erődített településük volt, mely a Danilo feletti 418 méter magas nehezen hozzáférhető magaslaton a Gradinán állt, ahonnan a mező területe könnyen ellenőrizhető volt. Erődített település állt a biranji Szent György templom dombján is. Ezeken a helyeken mindmáig láthatók a szárazon rakott falak és a mindennapi életről tanúskodó számos kerámiatöredék is található.^[3] Az i. e. 2. századtól a Római Birodalom hódította meg az Adria keleti partvidékét, mely társadalmi és gazdasági fejlődéséhez vezetett. A Gradinán állt Ridita illír közössége fokozatosan romanizálódott, idővel a magaslat lábához költözött és létrehozta Rider városát, melynek Claudius császár municipiumi rangot adott és attól fogva a „Municipium Riditarum” nevet viselte.^[3] Feltételezhető, hogy a kereszténység terjedésével Rider püspökség székhelye lett. Erről tanúskodik egy Milánóból származó feljegyzés mely püspökét „Riditionis Episcopus” néven említi. A régészeti feltárások során ebből a korszakból számos épületmaradvány került elő, köztük fűtőrendszerrel rendelkező római villák, valamint gabona, bor és olaj tárolására szolgáló gazdasági épületek. A legrégibb keresztény szakrális épület maradványa a daniloi Stari Šematorij nevű helyről került elő.^[3] Az 1. századra Rider a Scardona és Salona közötti térség legfontosabb közlekedési csomópontja lett.^[2] Ridert valószínűleg az 5. században rombolta le a népvándorlás vihara, majd a 7. században szláv törzsek, a mai horvátok ősei települtek le ezen a vidéken. Erről tanúskodik egy négyszáz sírből álló kora középkori ószláv temető, melyet a Danilo-mezőn tártak fel.^[2] A keresztény hitre tért szlávok később újjáépítették az ősi keresztény templomokat. Így a daniloi Szent Dániel templom is egy kora keresztény templom alapjaira épült. A régészeti feltárásoknak köszönhetően a folyamatos élet nyomai a 9. századtól egészen a késő középkorig végigkövethetők. A korszak legfontosabb régészeti lelőhelyei Šematorij, Eraci és Luguše középkori temetői, melyekből számos ékszer, ruhamaradvány, fegyver és használati tárgy került elő. Ugyancsak fontos lelőhelyek a biranji Szent György templom és a Maglovo dombja közelében állt Szent Péter templom maradványai.^[3]

A Daniloi-mező településeiről ezután a 13. századból a šibeniki püspökség alapításának idejéből származnak az első hiteles adatok. Eszerint a mező területén ebbne az időben Mokro, Biranj, Orišje és Striševo települések álltak.^[2] Ezen falvak a 16. század első felében a török hódítás idején pusztultak el. A daniloi plébániát a šibeniki püspökség alapításakor 1298-ban említik először. A török 1522-ben foglalta el a mező területét és a 17. század végéig uralma alatt maradt. A török uralom idején 1537-től a Klisszai szandzsák része volt. A Zagora területével együtt 1684 és 1699 között a moreiai háború során szabadult fel végleg a török uralom alól. Ekkor települt be területe az új lakossággal, akik földműveléssel és szőlőműveléssel foglalkoztak. A török által lerombolt plébániatemplomot a 17. században újjáépítették. A település 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az első világháború végéig tartott. A falunak 1857-ben 432, 1910-ben 580 lakosa volt. Az első világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. Lakossága mezőgazdaságból, szőlőtermesztésből élt. A délszláv háború során a település mindvégig horvát kézen volt. 2011-ben 376 lakosa volt.

Lakosság

Lakosság változása^[4]^[5]
1857	1869	1880	1890	1900	1910	1921	1931	1948	1953	1961	1971	1981	1991	2001	2011
432	472	435	316	405	580	920	1.084	789	849	838	770	622	508	417	376

Nevezetességei

Szent Dániel próféta tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma^[6] egy kis kora keresztény templom alapjaira épült. Közelében egy 5. századi ókeresztény bazilika maradványai találhatók. A középkori falu is erről az ősi templomról kapta a nevét. A templomot és a plébániát 1298-ban említik először. Patrónusai az ősi šibeniki nemesi család a Šimunićok voltak, majd 1438-tól említik azt a testvériséget amely a templom gondját viselte. Egy a šibeniki múzeumban őrzött 1562-es tervrajz szerint homlokzatán egykor nagyméretű harangtorony állt. A templomot 1566-ban lerombolta a török, de a 17. században már biztosan újjáépítették. A templom négyszög alaprajzú épület apszissal. Homlokzatán a bejárat mellett két kisebb ablak, felette nyolcágú rozetta látható. Efelett áll a pengefalú harangtorony két haranggal. Főoltára márványból készült, rajta Dániel prófétát ábrázoló festmény látható, melyet B. Buljević atya restaurált. A templomhajóban fából faragott aranyozott Szűz Mária oltár áll. A hajó falán régi feszület látható. 2005-ben új márvány padozatot és fémvázas faburkolatú kórust építettek. A templom körül temető található. A daniloi plébániát 1956-ban alapították újra, Biranj, Kraljice és Slivno falvak is ide tartoznak.^[7]

A Szent Dániel-templomtól nyugatra és keletre cinterem és temető maradványai találhatók. Danilo területe az őskortól kezdve lakott volt. A vaskor idején a Danilo feletti Gradina^[8] volt a központi település, egyúttal a dalmát Ridita törzs központja. A római korban a riditák itteni települése municipiumi rangot kapott (Municipium Riditarum) szerzett, amelyet feliratos emlékek egész sora jelez, megemlítve a ridita decurionokat és duovirokat. Amint azt a Ravennai Anonymus is említi a település élete késő ókorban is folytatódott. 533-ban a salonai egyházi zsinaton a salonai egyházmegye része lett. A Danilo rendszeres régészeti feltárása 1958 óta folyik. Az ókori réteget, a késő ókori és középkori rétegek alatt, részben beépítve találták meg. Az ókori építészeti leletek feltárásakor, sőt a mai napig sem határozták meg a római település határait és alapvető szerkezetét. A templom melletti régi cinterem helyén megtalálták az ókori városi villán belüli 1. és 2. századi fűtési rendszer (hipokauszt) maradványait. Az ókeresztény korban a római épületeken átalakítások történtek, és az egykori fürdő helyén egy kisebb, temető jellegű szakrális épület létesült. Az egykori villától délnyugatra egy késő ókori villa rusticát is feltártak, ahol 1971-ben konzerválási munkákat végeztek,majd 1999-ben a Szent Dániel templomtól délkeletre, a mezőgazdasági munkálatok során egy másik római gazdasági épület alagsori maradványait fedezték fel. Ebben két medencét (olaj és bor tárolásához) találtak, mozaiktechnikával készült padlóval és kenyérsütővel. A régi cinteremnél felfedezett luxus lakóépület fűtési részét a késő ókori korszakban, a 4. század végén vagy az 5. század elején oratóriummá alakították át, majd az oratóriumot templommá építettét át mellette temetővel. Itt mintegy 30 késő ókori temetkezést azonosítottak. Az egyik szarkofág a templomtól délre, a falazatban található. A temetések a középkorban folytatódtak, amikor az ókeresztény egyház keleti falához egy apszissal ellátott kápolna épült. A helyszínen körülbelül 370 középkori sír található, többnyire szabályos kelet-nyugati tájolással. A leletek alapján a temető a 9. századtól a késő középkorig (numizmatikai leletek a 14. század közepétől vannak) működött. A leletek közül Kiemelkednek a 9. századi buzet-žminj és karantan-ketla típusú fülbevalók, valamint a 9. és 11. századból származó különféle gyűrűk, valamint a 9. és a 11. század közötti gyűrűs fülbevalók.^[9]