Veli Lošinj

Veli Lošinj
Veli Lošinj látképe
Veli Lošinj látképe
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeTengermellék-Hegyvidék
KözségMali Lošinj
Jogállásfalu
PolgármesterGari Cappelli
Irányítószám51551
Körzethívószám(+385) 051
Népesség
Teljes népesség857 fő (2021. aug. 31.)[1]
Népsűrűség58,85 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság0 - 60 m
Terület15,14 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 44° 31′ 16″, k. h. 14° 30′ 06″44.521050°N 14.501697°EKoordináták: é. sz. 44° 31′ 16″, k. h. 14° 30′ 06″44.521050°N 14.501697°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Veli Lošinj témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Veli Lošinj (olaszul: Lussingrande) falu Horvátországban Tengermellék-Hegyvidék megyében. Közigazgatásilag Mali Lošinjhoz tartozik.

Fekvése

Lošinj szigetének délkeleti részén a 231 méter magas Kalvarija-domb északi lábánál az azonos nevű öbölben fekszik. A sziget második legnagyobb, egyúttal legrégibb települése. A sziget központja Mali Lošinj városa 3 km-re északnyugatra található innen.

Történelme

A régészeti leletek tanúsága szerint ez a vidék már négyezer éve folyamatosan lakott. Első ismert lakói az illírek voltak, majd őket a rómaiak követték. Az ókorban Cres és Lošinj szigete még egy szigetet képezett, melyet Apszürtosz görög mondai hősről Apszirtidesznek neveztek. A szigetet azonban még az ókorban kereskedelmi okok miatt Osornál egy csatornával kettévágták. A 9. századtól Osor püspökségi székhely és e terület gazdasági, kereskedel és vallási központja volt. Veli Lošinj területe a 13. századig valószínűleg csak gyéren lakott volt, lakói pásztorok voltak. A hagyomány szerint 1280 körül a sziget déli részén az akkor már álló Szent Miklós-templom környékén tizenkét horvát család telepedett le. Az így kialakult települést „Velo Selonak” (azaz „nagy falunak”) nevezték. Ezek a családok főként állattartásból, kisebb mértékben földművelésből, halászatból éltek. Házaik szétszórtan az egyes földbirtokokon és nem az utcák mentén helyezkedtek el.

A település először csak 1398-ban kerül említésre „Velo Selo” néven. A 15. század elején Lošinj a Kvarner szigeteivel és Dalmáciával együtt velencei uralom alá került. Ebben az időben épült a település és a kikötő védelmére az őrtorony. Az uszkókok történetük során kétszer, 1580-ban és 1614-ben pusztították Mali és Veli Lošinj településeket. Az itt lakók, az egykori pásztorok és földművesek utódai azonban mindig újrakezdték az életet. A hajózás és a kereskedelem a 17. században indult fejlődésnek. Erre az időre Veli Lošinj már mintegy amfiteátrumszerűen épült ki az azonos nevű öböl köré. Kialakult a településközpont szerkezete a tengerparti központi térrel és a két utcával, melyek közül az egyik a Rovenska-öbölbe vezetett ahol a halászok településrésze volt jellegzetes kis kőházaikkal. A régi romos 15. századi kis templom helyén felépült a Remete Szent Antal plébániatemplom, melyet a 17. században nagy háromhajós bazilikává építettek ki, majd 1774-ben barokk stílusban teljesen átépítették és ekkor alakult ki a mai formája. Itt található az itáliai mesterek leggazdagabb galériája a Kvarner egész térségében (B. Vivarini, B. Strozzia, L. Quarena, F. Hayeza, L. del Cossa, F. Polenza). A kikötő közelében található az 1510-ben épített, később barokk stílusban átépített Szűz Mária templom. Itt velencei mesterek 16. és 18. század között készített képeivel találkozhatunk.

A hajózás és a kereskedelem különösen a 18. században fejlődött gyors ütemben, mely nagy jólétet hozott a településnek, de a szomszédos Mali Lošinj fejlődése még gyorsabb volt. Ebben az időszakban kerekedett gazdaságilag a rivális Veli Lošinj fölé. 1797-ben Napoléon Bonaparte tábornok megdöntötte a Velencei Köztársaságot. Mali és Veli Lošinj már a francia uralom idején 1806-ban független lett közigazgatásilag Osortól, melyhez korábban tartozott. Ekkor épültek a nagyobb főutak, mint a települést Mali Lošinjjal és Osorral összekötő főút, valamint lejjebb a Mali Lošinjba vezető „Lungo mare” sétaút. Az osztrák uralom idején 1813 és 1918 között Losinjt közigazgatásilag Isztriához csatolták, melynek tartományi székhelye Trieszt volt.

A turizmus a 20. században is töretlenül fejlődött, a gőzhajózás felfedezése és a szőlőt pusztító filoxérai járvány azonban a gazdasági fejlődés visszaeséséhez vezetett. A település 1918-ig az Osztrák–Magyar Monarchia része volt, majd a rapallói egyezmény értelmében olasz megszállás alá került. 1943-ban horvát és jugoszláv egységek szabadították fel. A német megszállás 1943-tól 1945. április 20-ig tartott. A második világháború után a település lakossága már csak 2200 lelket számlált. 1945 és 1990 között Jugoszlávia része volt, majd az önálló horvát állam megalakulása után Horvátország része lett. 2011-ben 891 lakosa volt. A legjelentősebb megélhetési forrás a turizmus, a hajóépítés és a halászat.

Lakosság

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
1958 1969 1938 1859 1932 1992 1552 1608 1060 813 852 868 906 994 917 891

Nevezetességei

  • Remete Szent Antal tiszteletére szentelt plébániatemploma 1450 körül épült. A 17. században nagy háromhajós bazilikává építették ki, majd 1774-ben klasszicizáló barokk stílusban teljesen átépítették és ekkor alakult ki a mai formája. A templom közvetlenül az öböl partján áll, különálló harangtornya kissé beljebb, a templom szentélyétől keletre található. A templom számos értékes művet rejt magában. A főoltáron Szent Antal és Spoletói Szent Gergely szobrai állnak, a tabernákulum domborműve az „Emmauszi vacsora” Albertini di Pirano munkája. A Szent Balázs oltár képén Szent Balázs püspök, Nepomuki Szent János, Néri Szent Fülöp és Szent Katalin szűz és vértanú ábrázolása Cosroe Dusi alkotása látható. Az oltár domborműve a lelkeket a tisztítótűzből kiszabadító angyalokat ábrázolja. A Szent József oltáron a Háromkirályok ábrázolása Francesco Hayez műve, aki Gáspár király alakját mecénásáról Gaspare Craglietto kapitányról mintázta. A Szent Kereszt oltár a legfinomabb márványból készült. Tabernákulumában a Szent Kereszt két darabját őrzik. Az oltár a velencei Giudecca-szigeti Santa Croce-kolostor templomából származik és azután került ide, miután Napóleon elfoglalta Velencét. A Kármelhegyi Boldogasszony oltár képén a Kármelhegyi Boldogasszony, Mihály főangyal, Szent Antal apát, Szent Domonkos és a tisztítótűzben szenvedő lelkek Francesco Potenza alkotásai. A Keresztelő Szent János oltár képe Lattanzio Querena műve. Az oltáron látható Rózsafüzér királynője szobor Giovanni Bonazza alkotása. Spoletói Szent Gergely oltárán a szent mellett balról Szent Antal apát, jobbról Páduai Szent Antal látható, alkotója Liberale Cossa. A tabernákulumban Spoletói Szent Gergelynek, Veli Lošinj védőszentjének ereklyéit őrzik. A Szűzanya és a szentek kép Bartolomeo Vivarini alkotása, a képen a Szűzanya mellett balról Szent Jeromos, Szent Ágnes és Szent Lúcia, jobbról Szent Katalin, Szent Auguszta és Szent Ágoston láthatók. A szentély mennyezetén Francesco Maggio alkotása a Szentháromság, Szent Gergely és Szent Antal apoteózisa. A stukkó négy medaljonja Clemente Somazzi műve.[4]
  • A Velencei torony[5] a település védelmére épült a 15. században reneszánsz stílusban. A torony viszonylag alacsony és zömök vastag falakkal, hogy ellenálljon az ágyútűznek. Felső részén pártázatos, mely támadás idején jobb célzásra ad módot. A tornyot az idők során többször is átépítették, első alkalommal 1774-ben újították meg. 1911-ben az osztrák udvar, valószínűleg Károly István főherceg a haditengerészet főfelügyelője utasítására újították meg falait. Ma a település galériája található benne.
  • A Leva (vagy Feral) foknál ma sétaút és kilátóhely található. Nevét a spanyol eredetű Leva családról az egyik legismertebb veli lošinji tengerészcsaládról kapta. Itt létesítette Ambroz Haračić az első meteorológiai állomást.
  • A Szent Kereszt-kápolnát a 19. században az új temető létesítésével egy időben építették.
  • Az Angyalok Királynője templom 1510-ben háromhajós templomként épült. 1732-ben átépítették. Ekkor épült meg a központi kupolás szentély és a kívülről félköríves apszis. A templomban velencei művészek (Pellegrini, Fontebasso) 16. -17. századi alkotásainak gazdag gyűjteménye látható a Szentírásból vett jelenetekkel. Az egyik képet Tizianónak tulajdonítják. Orgonáját 1781-ben Gaetano Callido építette.
  • A Szent József-templomot és a plébánia épületét egy korábbi azonos nevű kápolna helyén 1849-ben kezdték építeni. 1854-ben kolostorában itáliai bencések tartózkodtak, őket a jezsuiták követték. 1894 és 1920 között a ferenceseké volt. Az 1920-as években belőle alakították ki a veli lošinji plébániát.
  • A Szent Péter templomot Pietro Giovanni Petrina kapitány adományából építették 1666-ban és eredetileg a Szent Kereszt tiszteletére szentelték fel. 1729-ben unokája bővíttette és emlékére Szent Péter tiszteletére szentelték fel.
  • A Wartsee-kastélyt Károly István főherceg építtette 1886-ban. A kastély hatalmas parkjában sok, külföldről behozott gyógynövényt ültetett. Később más háztulajdonosok is követték példáját, így alakult ki Veli Losinj mai, virágdíszes képe. A főherceg 1892-ben téli és nyári klimatikus gyógyintézetet alapított benne. Sétányainak hosszúsága eléri a két kilométert. A kastély ma tüdőszanatórium.
  • Az egyhajós Szent Miklós (ma Szent Anna) kápolna a 11. században épült, a település legrégibb épülete. A 15. század elején és a 18. században átépítették. A kápolna körül alakult ki a sziget első települése. Belül népviseletbe öltözött tengerészek képmásai és 18. századi fogadalmi képek láthatók.
  • A település legmagasabb pontján áll a Hramina, a település legrégibb épületének maradványa.
  • A Szent János-templomot 1755-ben építették a 234 méter magas Kálváriadombra. Tőle nem messze láthatók azoknak a kunyhóknak a romjai ahol 1807 és 1834 között a zágrábi püspökségnek a Szentföldről hazatért remetéi éltek.
  • A Petrina-palota 1720-ban épült azon a helyen, ahol valószínűleg korábban a Petrina család háza állt. 1881-ben szegények házává alakították át, ma öregek otthona működik benne.
  • A Rudy-szálloda épületét 1887-ben Jozef von Rudy bécsi gyógyszerész építtette. Ez volt a település első panziója, melyet ma szép rendezett park és teniszpálya vesz körül.
  • A 20. század elején érkezett ide az esztergomi Szalay István asztalos, aki feleségével a grazi születésű Annával itt nyitotta meg szállóját és éttermét abban az utcában, melyet az öregebb helybeliek ma is Szalay utcának neveznek. Az egykori étterem helyén a két világháború között az olasz Tarabocchia családnak volt kávéháza a Café Concordia. A Café Concordia capuccinójáról és Dreher söréről volt ismert.[6]

Galéria

További információk

Commons:Category:Veli Lošinj
A Wikimédia Commons tartalmaz Veli Lošinj témájú médiaállományokat.

Jegyzetek

  1. Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
  2. - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001
  3. http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
  4. Župna crkva sv. Antuna opata (horvát nyelven). www.dekanat.losinj.hr. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. július 18.)
  5. Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-3419.
  6. Veli Lošinj - Znamenitosti (horvát nyelven). www.tz-malilosinj.hr. [2013. augusztus 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. július 18.)
A fordítás fő forrása a megfelelő horvát Wikipédia-szócikk.
Ez nem jelent semmi megkötést a további szerkesztések szempontjából, de a fordítás alapjául szolgáló szócikk tagolásának követése egyszerűsíti a további munkát. Például könnyebben elkerülhetők az ismétlések, könnyebben kiegészíthetők a hiányzó források. A magyar változatban található értelmi hiba esetén először érdemes az eredetiben megnézni, nem fordítási hibáról van-e szó.