Lakmartin

Lakmartin
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeTengermellék-Hegyvidék
KözségKrk
Jogállásfalu
PolgármesterDarijo Vasilić (PGS)
Irányítószám51517
Körzethívószám(+385) 051
Népesség
Teljes népesség32 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság145 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 03′ 10″, k. h. 14° 35′ 18″45.052900°N 14.588400°EKoordináták: é. sz. 45° 03′ 10″, k. h. 14° 35′ 18″45.052900°N 14.588400°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Lakmartin témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Lakmartin (olaszul: Lagomartino) falu Horvátországban Tengermellék-Hegyvidék megyében. Közigazgatásilag Krkhez tartozik.

Fekvése

A Krk-sziget Šotoventonak nevezett nyugati részén Krk városától 4 km-re északra a Kornić feletti dombon, a Punat – Kornić – Lizer út mellett fekszik.

Története

Területe a 15. század közepéig csak gyéren lakott volt, főként néhány módosabb vegliai család használta mezőgazdasági célokra, elsősorban állattartásra. A Frangepánok, hogy fokozzák az adóból származó bevételeiket a 15. században velebiti vlachokat telepítettek ide, akik egy sajátos nyelvet az úgynevezett krki románt (krčkorumunjski) beszélték. A Frangepánok krki uralma 1480-ig tartott, amikor Velence tartva attól, hogy a Mátyás magyar király elfoglalja Frangepán VII. Jánost a sziget átadására bírta. Ezt követően Krk szigetét a Velence által kinevezett kormányzók, velencei nemesek igazgatták, akik viszonylagos önállóságot élveztek. A 16. század elején a török veszély miatt a kontinens területeiről számos menekült érkezett ide. 1797-ben a napóleoni háborúk egyik következménye a Velencei Köztársaság megszűnése volt. Napóleon bukása után 1813-ban Krk osztrák kézre került. Ausztria 1822-ben a Kvarner szigeteivel együtt elválasztotta Dalmáciától és Isztriával kapcsolta össze, mely közvetlenül Bécs irányítása alá tartozott. 1867 és 1918 között az Osztrák–Magyar Monarchia része volt. 1857-ben 84, 1910-ben 121 lakosa volt. Az Osztrák-Magyar Monarchia bukását rövid olasz uralom követte, majd a település a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság része lett. A második világháború idején előbb olasz, majd német csapatok szállták meg. A háborút követően újra Jugoszlávia, majd az önálló horvát állam része lett. 2011-ben 24 lakosa volt. A múltban nagyobb népességű település régi kőházaival kihalófélben van. A nyári hónapokban azonban felpezsdül az élet, mert néhány házat nyaralóvá alakítottak át. A településen üzlet is működik, vízvezetéke azonban még mindig nincsen, csak a kiépítését tervezik.

Lakosság

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
84 92 90 118 124 121 127 80 103 97 64 41 21 15 20 24

Nevezetességei

  • Az Angyali Üdvözlet tiszteletére szentelt kápolnája 1723-ban épült, egyhajós, barokk épület. Régi Szent Antal képe után a helyiek Páduai Szent Antal kápolnaként ismerik. A keresztút képeit Alme Dujmović festette. Fennmaradt az építéséről szóló okirat, melyet a velencei dózse 1744-ben erősített meg.
  • A faluközpont hagyományos építésű kőházai védelem alatt állnak.

Jegyzetek

További információk

A fordítás fő forrása a megfelelő horvát Wikipédia-szócikk.
Ez nem jelent semmi megkötést a további szerkesztések szempontjából, de a fordítás alapjául szolgáló szócikk tagolásának követése egyszerűsíti a további munkát. Például könnyebben elkerülhetők az ismétlések, könnyebben kiegészíthetők a hiányzó források. A magyar változatban található értelmi hiba esetén először érdemes az eredetiben megnézni, nem fordítási hibáról van-e szó.