Orlec (olaszul: Aquilonia) falu Horvátországban Tengermellék-Hegyvidék megyében. Közigazgatásilag Creshez tartozik.
Fekvése
Cres szigetének középső részén részén, Cres városától légvonalban 9 km-re délre, a sziget keleti partjától 2 km-re egy 235 méter magas dombon fekszik.
Története
A 16. század elején Dalmácia kontinentális részéről a török elől menekült horvátok által alapított település. Lakói eredetileg pásztorok voltak. Nevét onnan kapta, hogy környékén sasok (orlovi), azaz tulajdonképpen fakó keselyűk építettek fészkeket. Ez a vidék ma is a madárfaj védett területe.
A település a sziget többi részével együtt a 18. század végéig velencei, majd 1822-től osztrák uralom alatt állt. 1867 és 1918 között az Osztrák–Magyar Monarchia része volt. 1857-ben 305, 1910-ben 381 lakosa volt. Az Osztrák-Magyar Monarchia bukását rövid olasz uralom követte, majd a település a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság része lett. A második világháború idején olasz csapatok szállták meg. A háborút követően újra Jugoszláviához került. 1991-ben az önálló horvát állam része lett. 2011-ben 93 lakosa volt.
Lakosság
Nevezetességei
Remete Szent Antal tiszteletére szentelt plébániatemploma a 16. század elején épült. A 18. században és a 20. század elején átalakították.
Skulka egy őskori erődített település[4] volt Orlec területén, mely körülötte épített öt, különböző elrendezésű sáncgyűrűn belül helyezkedik el. Falai nagyobb kőtömbökből, szárazon rakott technikával épültek. A sáncok külső külső kerülete mintegy 130 m. A bejárati kapu a legkönnyebben megközelíthető oldalon helyezkedik el, mely több fejlődési fázisban alakult ki. A régészeti kutatás közvetlenül a bejárati épület közelében, valamint a külső és a belső sánc között nagyobb mennyiségű kerámia- és csontanyagot, csont- és kőszerszámot talált, melyek a késő bronzkor és vaskor idejéből származnak.
A Szent Mihály-kápolna Orlec környékének egyik román stílusú kápolnája.[5] Ezek a kápolnák olyan lelkipásztori lakások maradványai, amelyeket a 16. század óta Orlec települése váltott fel. A kápolna tönkrement, a falak és a palával borított félkör alakú apszis azonban megmaradt. Egy falazott kőoltárt és falazott oltárelválasztó falat is megtartották, de átrendezték és megerősítették. A téglalap alakú portál monolit áthidalóval és ajtófélfákkal rendelkezik. A bejárat ferde spalettái e kápolna keltezését valamivel korábbi időszakra datálják.
A Szent János-kápolna az egyik olyan román stílusú kápolna[6] Orlec területén, amelyet a 12. és a 13. században építettek. Az egyhajós, keletelt épület, félkör alakú apszissal rendelkezik. Az épületet rétegesen rakott, faragott kövekből, míg az apszist diadalívét vakolt, durván faragott kövekből építették. A portál téglalap alakú, vakolt kerettel, az oromzat harangtornya részben összeomlott. A fa tetőszerkezet is részben összeomlott. Az elülső falak nyeregtetős előtetőkkel, szélfogókkal vannak lezárva, hogy megvédjék a fatetőt a széltől. Az apszis belsejében található többrétegű mészbevonatok alatt vöröses falikép nyoma látható.
Védett épület az Orlec 7. szám alatti olajprésmalom,[7] egy nyeregtetős kőépület, nyitott mennyezettel. Berendezése olajbogyó zúzó berendezésből és egy olajprésből áll, melyek jól mutatják az olajbogyók hagyományos feldolgozási módját.
A Batajni 106. szám alatt egy hagyományos pásztorszállás[8] látható. Egy lakóépületből, egy gazdasági épületből áll, melynek részei egy istálló és egy „mrgara” komplexum, melyek egy száraz falú, elkerített területek a juhok fejésére és nyírására. Ismert adatok szerint ez a pásztorlakás minden bizonnyal már a 16. században is létezett, de a korábbi keltezés sem kizárt.
Jegyzetek
Források
Tengermellék-Hegyvidék megye közigazgatása |
|---|
| Községek | |
|---|
| Községközpontok és falvak | |
|---|
