Gostinjac

Gostinjac
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeTengermellék-Hegyvidék
KözségDobrinj
Jogállásfalu
PolgármesterNeven Komadina
Irányítószám51514
Népesség
Teljes népesség94 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság200 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 07′ 23″, k. h. 14° 37′ 18″45.123100°N 14.621800°EKoordináták: é. sz. 45° 07′ 23″, k. h. 14° 37′ 18″45.123100°N 14.621800°E
Sablon • Wikidata • Segítség

Gostinjac (olaszul: Gostignazzo) falu Horvátországban Tengermellék-Hegyvidék megyében. Közigazgatásilag Dobrinjhoz tartozik.

Fekvése

Krk belsejében, községközpontjától 3 km-re délkeletre fekszik.

Története

A neves nyelvész, irodalomtörténész, néprajzkutató és filológus Ive Jelenović szerint a település neve onnan ered, hogy egykor itt haladt át a Dobrinjból Vrbnikre menő út. Az út mellett ezen a helyen pihenőhely (gostinja) volt, mely körül később kifejlődött a falu. Az út már 1100-ban szerepel a Híres Dragoszlav adománylevélben is. Évszázadokig Velence vazallusaiként a Frangepánok igazgatták. A sziget 1480-tól közvetlenül Velencei Köztársasághoz tartozott. Régi templomát 1576-ban említik először, de feltételezhetően ennél sokkal régebbi volt. A templomot 1780-ban is említik, de 1822-ben már romos volt ezért meg kellett újítani. Később mégis újra romos lett és újat kellett építeni helyette. A napóleoni háborúk egyik következménye a 18. század végén a Velencei Köztársaság megszűnése volt. Napóleon bukása után Krk is osztrák kézre került, majd a 19. század folyamán osztrák uralom alatt állt. 1867-től 1918-ig az Osztrák-Magyar Monarchia része volt. 1857-ben 178, 1910-ben 259 lakosa volt. Az Osztrák–Magyar Monarchia bukását rövid olasz uralom követte, majd a település a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság része lett. A II. világháború idején előbb olasz, majd német csapatok szállták meg. A háborút követően újra Jugoszlávia, majd az önálló horvát állam része lett. 2011-ben 66 lakosa volt, akik közül sokan a környező nagyobb településeken dolgoznak, illetve a turizmusból élnek.

Nevezetességei

Szent Márton tiszteletére szentelt temploma 1905-ben épült a régebbi templom helyén.

Védett épület az olajprésmalom,[2] egy egyszobás földszintes épület, amely sárral és mésszel kötött, durván faragott kövekből épült. Nyeregtetős épület, mely hátsó részén kemencével rendelkezik. Az ablak- és ajtókeretek durván faragott kőből készültek. A malom belseje egy darálóból és a préselésre szolgáló eszközből áll. Az épület melletti apszisban egy csatorna van kialakítva, ahol kis nyílás van képezve a víz kifolyásához. Az épület mellett egy kővel kirakott tó fekszik, amelybe a technológiai folyamathoz szükséges víz ömlik. A présmalom szerkezetét, formáját és funkcióját tekintve tipikus példája a 19. és 20. század hagyományos népi építészetének.

Védett lakóház a 61. szám alatti kétszintes épület,[3] melyet kőből építettek, kőlépcsővel és boltíves terasszal. A hozzá tartozó gazdasági épületnek mára csak az alapjai maradtak meg.

Lakosság

Lakosság változása[4][5]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
178 196 205 231 243 259 277 238 203 192 141 133 89 82 81 66

Jegyzetek

További információk

A fordítás fő forrása a megfelelő horvát Wikipédia-szócikk.
Ez nem jelent semmi megkötést a további szerkesztések szempontjából, de a fordítás alapjául szolgáló szócikk tagolásának követése egyszerűsíti a további munkát. Például könnyebben elkerülhetők az ismétlések, könnyebben kiegészíthetők a hiányzó források. A magyar változatban található értelmi hiba esetén először érdemes az eredetiben megnézni, nem fordítási hibáról van-e szó.