Milohnići

Milohnići
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeTengermellék-Hegyvidék
KözségKrk
Jogállásfalu
PolgármesterDarijo Vasilić (PGS)
Irányítószám51511
Körzethívószám(+385) 051
Népesség
Teljes népesség102 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság145 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 04′ 48″, k. h. 14° 27′ 21″45.080000°N 14.455800°EKoordináták: é. sz. 45° 04′ 48″, k. h. 14° 27′ 21″45.080000°N 14.455800°E
Sablon • Wikidata • Segítség

Milohnići (olaszul: San Niccolò) falu Horvátországban Tengermellék-Hegyvidék megyében. Közigazgatásilag Krkhez tartozik.

Fekvése

A Krk-sziget Šotoventonak nevezett nyugati csücskén Krk városától 12 km-re északnyugatra, a sziget belsejében, de a legközelebbi tengerparttól a Čavlena-öböltől csak 1 km-re fekszik.

Története

A település nevét egykori lakóiról a Milohnić családról kapta, melynek tagjai többségben ma is a sziget településein és Fiume környékén élnek.[2] Területe a 15. század első feléig csak gyéren lakott volt. Első írásos említése 1463-ból egy misekönyvbe írt bejegyzésből származik. A Frangepánok, hogy fokozzák az adóból származó bevételeiket a 15. században velebiti vlachokat telepítettek ide, akik egy sajátos nyelvet az úgynevezett krki románt (krčkorumunjski) beszélték. Ezt követően a lakosság többsége továbbra is horvát maradt, míg néhány család a szigeten murlakoknak nevezett vlachok közül került ki.

A Frangepánok krki uralma 1480-ig tartott, amikor Velence tartva attól, hogy a Mátyás magyar király elfoglalja Frangepán VII. Jánost a sziget átadására bírta. Ezt követően Krk szigetét a Velence által kinevezett kormányzók, velencei nemesek igazgatták, akik viszonylagos önállóságot élveztek. A 16. század elején a török veszély miatt a kontinens területeiről számos menekült érkezett ide. 1797-ben a napóleoni háborúk egyik következménye a Velencei Köztársaság megszűnése volt.

Napóleon bukása után 1813-ban Krk osztrák kézre került. Ausztria 1822-ben a Kvarner szigeteivel együtt elválasztotta Dalmáciától és Isztriával kapcsolta össze, mely közvetlenül Bécs irányítása alá tartozott. Népiskoláját 1845-ben alapították. 1867 és 1918 között az Osztrák–Magyar Monarchia része volt. 1857-ben 136, 1910-ben 185 lakosa volt. Az Osztrák-Magyar Monarchia bukását rövid olasz uralom követte, majd a település a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság része lett. A második világháború idején előbb olasz, majd német csapatok szállták meg. A háborút követően újra Jugoszlávia, majd az önálló horvát állam része lett. 2011-ben 86 lakosa volt. Lakói főként mezőgazdasággal, olajbogyó termesztéssel, halászattal és újabban turizmussal foglalkoznak.

Lakosság

Lakosság változása[3][4]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
136 150 164 156 151 185 198 176 206 184 170 123 104 77 82 86

Nevezetességei

  • A Čavlena-öböl felett áll a Szent Krizogonusz (Sveti Krševan) ókeresztény vértanú tiszteletére szentelt kis ószláv templom,[5] melyet 1100 körül építettek. Háromkaréjos kőből épített épület boltozott apszissal. A templomhoz a faluból vezet egy erdei ösvény, de a glavotoki kolostortól is vezet ide egy 4 km hosszú ösvény.
  • A település központjában áll a Gyógyító Szűzanya (Majka Božja od Zdravlja) tiszteletére szentelt temploma a linardići plébánia filiája. Egyhajós négyszög alaprajzú kis méretű épület, homlokzata felett nyitott római típusú harangtoronnyal, melyben egy harang látható.
  • A településen minden év augusztusában fesztivált rendeznek, mely számos látogatót vonz a sziget egész területéről.

Jegyzetek

További információk