A Krk-sziget nyugati részén Krk városától 7 km-re északkeletre a Punati-öböl felett mintegy hétszáz méterre fekszik azon a helyen, ahol az öböl a legmélyebben behatol a szárazföldbe. Hasonlóan több, korábban nem tengerparti településhez az utóbbi évtizedekben a turista szálláshelyek kiépítése miatt a beépített terület már egészen megközelítette a Punat-öblöt. Ezért a falu és a part között létrehoztak egy be nem építhető övezetet. Mára nyugatról majdnem összeépült a szomszédos Murajjal is. A 19. század végén és a 20. század elején Lakmartinnal és Murajjal együtt Punat község részét képezte. Az 1992-es közigazgatási átszervezéssel került a környező településekkel együtt Krk városához.
Története
Kornić neve latin eredetű, valószínűleg a latin „cornu” (szarv) főnévből származik és talán arra utal, hogy a krki birtokok szélén fekszik, mivel innen már a vrbniki birtokok kezdődtek. Más magyarázat szerint a latin „cornix” (holló, varjú) szóból származik, mivel ezek a madarak gyakran megszállják az itteni magaslatokat. Ismét mások az ősi dalmát nyelv helyi, a 19. század végére kihalt dialektusából próbálják magyarázni a mára szintén kihalt Lizer falura vonatkoztatva, melyhez egykor tartozott.
Kornić első írásos említése 1503-ban a vegliai püspökség egyik oklevelében történt, melyben Veglia püspöke a Szent Miklós kápolnához tartozó területből egy részt bérbe ad a kornići Martin Divačić részére. A település következő említése 1519-ben történt X. Leó pápa oklevelében, melyben megerősíti a püspököt néhány kornići terület birtokában, melyek a falu és a Szent Miklós kápolna között fekszenek. Krk szigetét a Velence által kinevezett kormányzók, velencei nemesek igazgatták, akik viszonylagos önállóságot élveztek. A 16. század elején a török veszély miatt a kontinens területeiről számos menekült érkezett ide.
1797-ben a napóleoni háborúk egyik következménye a Velencei Köztársaság megszűnése volt. Napóleon bukása után 1813-ban Krk osztrák kézre került. Ausztria 1822-ben a Kvarner szigeteivel együtt elválasztotta Dalmáciától és Isztriával kapcsolta össze, mely közvetlenül Bécs irányítása alá tartozott. 1867 és 1918 között az Osztrák–Magyar Monarchia része volt. 1857-ben 271, 1910-ben 444 lakosa volt. Az Osztrák-Magyar Monarchia bukását rövid olasz uralom követte, majd a település a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság része lett. A második világháború idején előbb olasz, majd német csapatok szállták meg. A háborút követően újra Jugoszlávia, majd az önálló horvát állam része lett. 2011-ben 436 lakosa volt. A falu lakói hagyományosan főként mezőgazdaságból, gabonatermesztésből, juhtenyésztésből, olajbogyó termesztésből élnek. Noha a tenger közel van, a halászat nem vált a megélhetés elengedhetetlen részévé, bár az utóbbi időben több helyi lakosnak van hajója is. Egyre fontosabb szerepet játszik a turizmus is.
A fordítás fő forrása a megfelelő horvát Wikipédia-szócikk.
Ez nem jelent semmi megkötést a további szerkesztések szempontjából, de a fordítás alapjául szolgáló szócikk tagolásának követése egyszerűsíti a további munkát. Például könnyebben elkerülhetők az ismétlések, könnyebben kiegészíthetők a hiányzó források. A magyar változatban található értelmi hiba esetén először érdemes az eredetiben megnézni, nem fordítási hibáról van-e szó.
