Ennek a szócikknek a tényszerűsége kétséges. További részleteket a cikk vitalapján találhatsz. Ha nincs indoklás a vitalapon, bátran távolítsd el ezt a sablont!
Ez a jelölés ezen a lapon Péter és Tamás apostolok 1. századi szerepéből származik.
Dionysius Exiguus a 6. században Jézus születését arra az időpontra tette, amelytől az időszámítást vesszük, azaz Kr. u. 1-re. Viszont ez a számítás – más adatokkal összevetve – nem állja meg a helyét, és inkább Kr. e. 6 és 4 között történhetett.
26-29 körül: Jézus megkeresztelkedése, nyilvános fellépésének kezdete. Lukács evangéliuma szerint ez Tiberius császár uralkodásának 15. esztendejében történt. A tizenkét apostol kiválasztása. Simont elnevezi „sziklának”, azaz Péternek (Petrusnak), és neki igéri a „mennyek országának kulcsait”, ami a katolikus tanítás szerint az Egyház vezetésére való kinevezés. Megkezdődik Jézus igehirdetése (például Hegyi beszéd), működését csodatettek követik.
30-33 körül: Jézust Poncius Pilátus, Júdea római helytartója, Tiberius császár és Heródes Antipász uralkodása alatt elfogják Jeruzsálemben, miután a Kaifás főpap vezetése alatt álló Szanhedrin bevádolta őt istenkáromlásért. A rómaiak lázadás és lázítás politikai bűntette miatt keresztre feszítik, amire a keresztjére tett felirat utal: „A Názáreti Jézus, a zsidók királya”. Három nap múlva – tanítványainak tanúvallomásai szerint – „Isten feltámasztotta a halálból”,[1] avagy "feltámadt".[2] Jézus számos tanú előtt megjelent.[3] Péterre bízta nyájának vezetését,[4] és megparancsolta az apostoloknak, hogy „Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére, és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.” (Mt 28,19-20). Ezután – a feltámadását követő negyvenedik napon – "felment a mennybe".[5] Tíz nappal később (pünkösdkor) Péter első igehirdetésére 3000 ember keresztelkedik meg. Innentől kezdve Jézus tanításait megismerik az egész Római Birodalomban, és egyre többen kezdik el ezeket követni. Az apostolok egyházakat alapítanak a különböző városokban, amelyeket ők maguk, vagy kinevezett tanítványaik vezetnek. A keresztény hagyomány tanúsítja, hogy Rómában az egyházat Szent Péter alapította, és ő volt az első vezetője, püspöke.
107-110 körül: Antiochiai Szent Ignác vértanúhalála. Nem sokkal kivégzése előtt írt levelében (Levél a szmirnaiakhoz, 8,2) elsőként használja a „katolikus egyház” kifejezést. Ebben, és másik hat levelében hitet tesz többek között még Jézus istensége, a Szentháromság, a püspöki tekintély, az Eucharisztia mellett, és élesen felkel az eretnekek ellen.
180 körül: Szent Iréneusz az Adversus Haereses című művében meghatározza az "eretnek" szó fogalmát, valamint elsőként próbál meg választ adni a gnosztikus és más, a katolikus tanítástól eltévedt eretnekségek tanításaira.
200 körül: Tertullianus, az első nagy, latinul író keresztény, aki olyan latin terminusokat használt, mint a „Trinitas”, „tres Personae”, „una substantia”, „sacramentum”.
305-311: Galerius császár keleten folytatja a keresztények üldözését, de 311-ben, halálos ágyán kiadja türelmi rendeletét. Utóda, Maximinus Daia ezt figyelmen kívül hagyja, és folytatja az üldözést.
312. október 28.: Konstantin császár győzelmet arat a milviusi hídnál. A hagyomány úgy tartja, hogy a csata előtti éjjelen Konstantinnak látomása volt, mely szerint Krisztus jele alatt győzni fog. Ezért másnap katonái a görög „Krisztus” szó (ΧΡΙΣΤΌΣ) első két betűjét (a khí-t és a ró-t) tették pajzsukra. A győztes csata után Konstantin törvényessé tette a kereszténységet az egész Római Birodalomban. Ő maga azonban csak nem sokkal halála előtt keresztelkedett meg.
Az Egyház felszabadulásától a II. Trulloszi Zsinatig (313-692)
313: A keresztényüldözések megszűnése. Nagy Konstantin és Licinius a milánói ediktumban kijelenti, hogy a Római Birodalom semleges marad a vallások felé. Ezzel a kereszténységnek teljes vallás- és kultuszszabadságot biztosított, azaz engedélyezett vallás (religio licita) lett. Az Egyház visszakapta az elkobzott vagyonát is.
318: Áriusz elkezdi hirdetni nézeteit Alexandriában, amelyek gyorsan terjedni kezdenek az Egyházon belül.
321: Az Egyház vagyonhoz való jogának elismeréseként Konstantin császár Miltiádész pápának ajándékozza a lateráni palotát. A Lateráni Bazilika (Üdvözítőnk Bazilikája) a római püspök székhelye lett. Konstantin a vasárnapot állami ünnepnappá nyilvánítja.
342 körül: A majdnem egyetemessé váló szerdikai (ma Szófia) zsinat kimondta Róma legfelsőbb egyházi hatalmát, és a római püspöknek adta jogot a legfelsőbb bíráskodásra, beleértve a püspöki székek ügyeit is.
360: Iulianus, "Apostata" az utolsó nem-keresztény császár uralkodásának kezdete. A pogányság visszatérésének kísérlete. A római hagyományok Iulianus-féle helyreállítási programjának része lett a keresztény hit elleni harc. Uralkodása elején Iulianus ezért egyetemes toleranciát hirdető ediktumot adott ki. Ennek része volt a keresztény egyház adómentességének és a püspökök bíráskodási jogának megszüntetése.
381: Az I. konstantinápolyi zsinat. Az arianizmus ellen, illetve a Szentlélek istenségének határozottabb kimondása. Elnyeri végleges formáját a Nicea–konstantinápolyi hitvallás, amely máig a kereszténység egyik legelterjedtebb hitvallása, és a katolikus Egyház hivatalos hitvallásainak egyike.
382: A római zsinat, I. Damasus pápa alatt lefektette a Biblia kánonját, felsorolva az Ószövetség és az Újszövetség elfogadható könyveit.
400: Kiadják Szent Jeromos latin bibliafordítását, a Vulgatát. Az Ó- és Újszövetségi könyvek e roppant fontos összeállítása vált a ma is használatos katolikus bibliafordítások alapjává.
451. október 8. – november 1.: A Khalkédóni zsinatmonofiziták ellen dogmaként mondja ki – I. Leó pápa dogmatikus levele alapján -, hogy Krisztus egy személy két természetben, keveredés nélkül. Eutychést kiközösítik, és mindez a keleti egyházak szakadásához vezet. A zsinat megerősíti újból, hogy Jézus valóságos Isten és valóságos ember, valamint, hogy Szűz Mária az Isten Anyja.
533. január 2.: Mercuriust választják meg pápának. Ő volt az első pápa, aki uralkodói nevet vett fel, s így lett II. János pápa. I. Justinianus bizánci császár hozzá folyamodott egy teológiai vita megoldásáért, és hűséget is fogadott neki.
533: A Digesta, a Corpus Iuris Civilis második részének a kiadása. Az első rész törvényerőre emelkedik.
691-692: A II. trulloszi zsinat („Quinisextum”) az egész kereszténységben egyetemessé akarta tenni a bizánci szokásokat. I. Szergiusz pápa, II. Jusztinianosz császár határozott akarata ellenére sem fogadta el a zsinat döntéseit, és a későbbi pápák se. Ettől kezdve a császárok és a pápák viszonyában gyökeres változás kezdődött, illetve a nyugati egyház erőteljesen erősödni, míg a keleti egyház gyengülni kezdett.
Keresztény középkor
Korai középkor: A nyugati egyház önállósulásától VII. Gergelyig (692-1073)
1012: Wormsi Burchard befejezi a 12 kötetes kánonjogi kollekcióját a Decretumot.
1054. július 16.: A liturgikus, nyelvi és politikai eltérések egy tartós szakadáshoz vezettek Nyugat és Kelet egyházai között, amit nagy egyházszakadásnak nevezünk. A csak tárgyalással megbízott három pápai küldött, Umberto di Silva Candida bíboros, Lotaringiai Frigyes és Péter, Amalfi érseke bementek a Hagia Szophia katedrálisba egy vasárnap délutáni mise közben, és elhelyeztek az oltáron egy Kerulláriosz Mihály pátriárkát kiközösítő bullát. A pátriárka egy összehívott zsinaton szintén kiközösítette „Humbertust és támogatóit”.
Virágzó középkor: az egyházi élet felvirágzásának kora VIII. Bonifác haláláig (1073-1303)
1073. április 22.: A római nép viharos követelésére VII. Gergelyt választják meg pápának. Az új pápa végbeviszi az egyház belső megreformálását. Kitör az invesztitúraharc a pápa és a császár között.
1099: Az első keresztes hadjárat során visszafoglalják Jeruzsálemet a törököktől. A keresztes lovagok megalapítják a Jeruzsálemi Királyságot, és Bouillon Gottfried lotaringiai herceget emelik a trónra. A többségében ortodox népességű egyházmegyékbe latin püspököket neveznek ki.
1187. október 2.: Jeruzsálem ostroma. A Szaladin által vezetett muszlim seregek elfoglalják Jeruzsálemet, és holtpontra juttatta az ellentámadásként indított harmadik keresztes hadjáratot (1189-1192).
1521: Az első katolikusok megkeresztelése a Fülöp-szigeteken.
1521. október 17.: X. Leó pápa a „Defensor fidei” (A hit védelmezője) címet adja VIII. Henrik angol királynak a Luther Mártonnal folytatott teológiai vitája elismeréseként, amely során a hét szentséget és a pápa főségét védte.
1522: Luther 11 hét alatt lefordítja görögről német nyelvre az Újszövetséget.
1568: A tordai országgyűlés Európában elsőként mondta ki vallásszabadságot (a katolikus, a református, az evangélikus és az unitárius vallásra kiterjedően).
1715: XI. Kelemen pápa elítéli a jezsuiták által bevezetett kínai szertartásokat, emiatt a császár kitiltja a keresztény misszionáriusokat Kínából (1721).
1738. április 28.: XII. Kelemen pápa az „In Eminenti” bullában kiközösítés terhe mellett megtiltja a katolikusoknak, hogy a szabadkőműves szervezetekhez csatlakozzanak, vagy akármi módon segítsék őket.
1792: Az összes szerzetesrend felszámolása Franciaországban. Több száz katolikus pap meggyilkolása, majd 1793-ban a teljes kereszténység és az intézményes egyház megszüntetése.
1926: XI. Piusz pápa hat kínai papot püspökké szentel. Mexikóban megindul a katolikus vallás üldözése, melynek folyamán 1935-ig 5300-an áldozzák fel életüket.
1942: Amerikai püspökök létrehozzák a Hadi segélyszolgálat nevű szervezetet (a későbbi Katolikus segélyszolgálat), amely 1963-ig 1,25 milliárd dollárt oszt szét 62 országban.
1965. december 7.: Közös katolikus-ortodox nyilatkozat, amelyben kölcsönösen feloldják Róma és Konstantinápoly közötti 1054-es kiközösítést.
1965. december 8.: VI. Pál ünnepélyesen bezárja a II. vatikáni zsinatot, amely az egyház korszerűsítése végett számos változást hozott az egyházi életben, beleértve az ökumenizmust, a vallásszabadságot, a bűnbánati, böjti és más vallási gyakorlat szabályozását; kifejezte szándékát a liturgia megújításáról, mely során engedélyezte a népnyelv használatát a latin mellett.
1981. május 13.: Egy török férfi, Mehmet Ali Ağca – valószínűleg a KGB megrendelésére – merényletet kísérelt meg II. János Pál ellen, és súlyosan megsebesítette.
1988. június 30.: Marcel Lefebvre érsek a svájci Ecône-ban pápai engedély nélkül szentel fel püspökké 4 papot. II. János Pál pápa ezt önmagától beálló kiközösítéssel járó tettnek értékeli, amellyel létrejön a Szentszék és a Szent X. Piusz Társaság közötti skizma.
2005. április 2.: II. János Pál hosszú betegség után elhunyt. Temetését szinte a világ összes médiája közvetíti, és katolikus zarándokok milliói indulnak Rómába, hogy leróják tiszteletüket sírja előtt.
2005. április 19.: A Hittani Kongregáció prefektusát, a német nemzetiségű Joseph Ratzinger bíborost választják meg pápának, aki a XVI. Benedek nevet veszi fel. Az új pápa címerében a tiara helyett a püspöki infulát használja, és lemond a pápák egyik évszázados címéről, a Nyugat patriarchája titulusról.
2009. november 4.: XVI. Benedek pápa kiadja az Anglicanorum coetibus kezdetű apostoli konstitúciót, mellyel az anglikán közösségből a katolikus egyházba visszatérő papság és hívek számára Személyi ordinariátust állít fel.
↑„Megjelent Péternek, majd a tizenkettőnek. Később egyszerre több mint ötszáz testvérnek jelent meg, ezek közül a legtöbben még élnek, néhányan azonban már meghaltak. Azután Jakabnak jelent meg, majd az összes apostolnak.” (1Kor 15,5-7); Vö. Mt 28,9; Mk 16,9.12.14; Lk 24,5-6.31.36; Jn 20,14.19.26; 21,1.14.
↑A bibliatudósok között nincs egyetértés. További dátumok lehetnek: 40-60 (John A.T. Robinson: Redating the New Testament, 1976); 65-70 (Farkasfalvy Dénes: Bevezetés az újszövetségi szentírás könyveihez, Szent István Társulat, 1994.; Dér Katalin - Horváth Pál: Bibliaismeret, Műszaki Könyvkiadó, 1999); 70-80 (Tarjányi Béla: Újszövetségi alapismeretek I-II. Szent Jeromos Bibliatársulat, 1999.); 80-90 (Jeromos Bibliakommentár II. Az Újszövetség könyveinek magyarázata, Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat, 2003.; Herbert Haag: Bibliai lexikon, Szent István Társulat, 1989.).
↑Catholic Encyclopedia: Liturgy of the Mass. Ez Szent Cyprianus egyik kijelentésén alapul, miszerint Viktor pápa volt az első, aki "a latin nyelvet használta Rómában". A liturgikus történészek ezt általában vitatják, és a latin nyelvet csak a pápa írásaira értik. Szerintük vagy Kornéliusz pápától (+253) kezdődött a latin misézés, vagy valamivel később. (Josef A. Jungmann, S.J.: The Mass of the Roman Rite)
↑Nem május 20-án. Vö. Heinrich Denzinger - Peter Hünermann: Hitvallások és az Egyház Tanítóhivatalának megnyilatkozásai, Szent István Társulat, 2004.
Irodalom
Henri Daniel-Rops: Az apostolok és vértanúk egyháza I-II. Ecclesia, 1989.
Dr. Szántó Konrád: A katolikus egyház története I-II. Ecclesia, 1983-1984.
Gárdonyi Máté: Bevezetés a Katolikus Egyház történetébe, Jel Könyvkiadó, 2006.
Adriányi Gábor: Az egyháztörténet kézikönyve, Szent István Társulat, 2001.
Adriányi Gábor: A katolikus egyház története a XX. században Kelet-, Közép-kelet és Dél-Európában. Budapest, 2005