A Tél ’94 hadművelet (horvátul: Operacija Zima ’94) a Horvát Hadsereg (HV) és a Horvát Védelmi Tanács (HVO) közös katonai offenzívája volt Bosznia-Hercegovina délnyugati részén 1994. november 29. és december 24. között. A hadművelet része volt a Horvátország területén zajlott horvátországi háborúnak, Bosznia-Hercegovinában pedig a boszniai háborúnak, mely Horvátország, Bosznia-Hercegovina, és a horvátországi szerbek és boszniai szerbek által kikiáltott, két el nem ismert bábállam között folyt. Mindkét bábállamot a Jugoszláv Néphadsereg (JNA) és Szerbia támogatta. A JNA 1992-ben kivonult a területről, de kivonulásakor felszerelésének nagy részét átadta a boszniai szerb és horvátországi szerb erőknek.
A Tél '94 hadművelet volt az első, a HV és a HVO által végrehajtott sikeres offenzíva a hosszúkás, lapos fenekű, dombokkal körülvett völgyben fekvő Livnói mezőn és annak közelében végrehajtott sikeres akciók sorozatában. A régiót formálisan a HVO ellenőrizte, de a HV jelentős erőkkel, köztük tisztekkel támogatta. A támadások célja elsősorban a Boszniai Szerb Köztársaság Hadserege (VRS) erőinek elvonása volt Bihács ostromlott városától, a másodlagos cél pedig a Boszniai Szerb Köztársaságban található Drvar és a Krajinai Szerb Köztársaság (RSK) fővárosa, Knin közötti egyetlen közvetlen szállítási útvonal veszélyeztetése volt.
A Tél ’94 hadművelet elfoglalva a Livnói-mező nagy részét mintegy 20 kilométerrel vetette vissza a VRS arcvonalát. A támadás nem érte el elsődleges célját, de a horvát erőket csapásközeli távolságra juttatta a Drvar-Knin úttól. A Tél '94 hadműveletet az 1. ugrás hadművelet követte 1995. április 7-én, amely javította a HV pozíciókat a Dinara-hegyen a pálya déli peremén, uralva az RSK fővárosa környékét. A horvát erők június 4. és 10. között a Leap 2 hadművelettel megújították előrenyomulásukat, lehetővé téve számukra, hogy közvetlenül fenyegessék a Drvar-Knin úton lévő Bosansko Grahovo-t, és biztosítsák a völgy többi részét. A Livanjsko mező körüli javult horvát helyzet ugródeszkát jelentett a további támadó akciókhoz ezen a fronton a '95-ös nyár hadművelet során.
1990-ben, a horvát szocialisták választási vereségét követően az etnikai feszültségek tovább fokozódtak. A Jugoszláv Néphadsereg ezután az ellenállás minimalizálása érdekében elkobozta Horvát területvédelem (Teritorijalna obrana) fegyvereit.[1] Augusztus 17-én a feszültség a horvátországi szerbek nyílt lázadásává fajult,[2] amelynek középpontja a dalmát hátországnak Knin körüli, túlnyomórészt szerbek lakta területei,[3]Lika, a Kordun, Banovina és Kelet-Horvátország részei voltak.[4] 1991 januárjában, miután Szerbia két sikertelen kísérletet tett (amelyet Montenegró, valamint a szerbiai Vajdaság és Koszovó tartományok támogattak), hogy megszerezze a jugoszláv elnökség jóváhagyását a JNA bevetéséhez a horvát biztonsági erők leszerelésére,[5] márciusban a szerb felkelők és a horvát különleges rendőrség közötti vértelen összecsapás[6] után maga a JNA, (Szerbia és szövetségesei támogatásával) kérte a szövetségi elnökséget, hogy adjon a számára háborús jogosítványokat és hirdessen ki rendkívüli állapotot. A kérelmet március 15-én elutasították, és a JNA lényegében Slobodan Milošević szerb elnök irányítása alá került. Milošević, aki Jugoszlávia megőrzése helyett a Szerbia bővítésére irányuló kampányt részesítette előnyben, nyilvánosan azzal fenyegetőzött, hogy a JNA-t szerb hadsereggel váltja fel, és kijelentette, hogy nem ismeri el többé a szövetségi elnökség fennhatóságát. A fenyegetés arra késztette a JNA-t, hogy Szerbia bővítése érdekében fokozatosan feladja Jugoszlávia megőrzésének terveit.[7] A hónap végére, miután a JNA a felkelők oldalán avatkozott be,[8] és megakadályozta a horvát rendőrség intézkedését, a konfliktus halálos kimenetelűvé fajult.[7] Április elején a horvátországi szerb lázadás vezetői kinyilvánították szándékukat, hogy az ellenőrzésük alatt álló, a horvát kormány által szakadár régiónak tekintett területet Szerbia területébe integrálják.[9] Horvátország kormánya ezt a nyilatkozatot nyílt elszakadási kísérletnek tekintette.[9]
Májusban a horvát kormány válaszul megalakította a Horvát Nemzeti Gárdát (Zbor narodne garde – ZNG),[10] de ennek fejlesztését hátráltatta az ENSZ Biztonsági Tanácsa 713. számú határozatával szeptemberben bevezetett fegyverembargó.[11] Október 8-án Horvátország kikiáltotta függetlenségét Jugoszláviától,[12] majd egy hónappal később a ZNG-t átnevezték Horvát Hadsereggé (Hrvatska vojska – HV).[10] 1991 utolsó hónapjaiban zajlottak a háború leghevesebb harcai, melyek csúcspontja a laktanyacsata,[13]Dubrovnik ostroma,[14] és a vukovári csata voltak.[15] Az RSK-ban etnikai tisztogatás kezdődött, melynek során a legtöbb nem szerb állampolgárt kiűzték az általuk ellenőrzött területekről.[16][17] 1992 januárjában megállapodás született az ENSZ béketervének, a Vance-tervnek végrehajtásáról, melyet az ENSZ különmegbízottja Cyrus Vance volt amerikei külügyminiszter dolgozott ki, és Horvátország, a JNA és az ENSZ is aláírta.[18] Ennek eredményeként a tűzszünet ellenőrzésére bevonultak az Egyesült Nemzetek Védelmi Erői (UNPROFOR),[19] a JNA pedig a tervnek megfelelően visszavonult Bosznia-Hercegovina területére, ahol további konfliktusok voltak várhatók.[18] Annak ellenére, hogy a békemegállapodás megkövetelte a JNA személyi állományának és felszerelésének azonnali kivonását Horvátországból, a JNA hét-nyolc hónapig még Horvátország területén maradt. Amikor csapatai végül kivonultak, felszerelésüket a Krajinai Szerb Köztársaság hadseregére (ARSK) hagyták.[20] A januári a tűzszünet lehetővé tette a JNA számára, hogy Kelet- és Nyugat-Szlavóniában megtartsa pozícióit, amelyek a horvát ellentámadást követően a katonai összeomlás szélére kerültek. Ott ugyanis mire a tűzszünet életbe lépett, a JNA birtokában lévő nyugat-szlavóniai terület 60%-át a Horvát Hadsereg (HV) visszafoglalta.[21] Szerbia azonban továbbra is támogatta az RSK-t.[22] A HV a Dubrovnik körüli kis területeket is horvát ellenőrzése alá helyezte,[23] és a Maslenica hadművelet során visszafoglalta Lika és Észak-Dalmácia egyes területeit.[24] A horvátok lakta nagyobb települések a háború során folyamatosan tüzérségi, rakéta és légitámadásoknak voltak kitéve.[4][25][26][27][28]
1992. január 9-én, megelőzve a február 29-iki és március 1-jei népszavazást Bosznia-Hercegovina függetlenségéről, amelyet később a boszniai háború ürügyeként hivatkoztak, kikiáltották a boszniai szerb államot.[29] A boszniai szerb állam később a Boszniai Szerb Köztársaság nevet kapta.[30] Ahogy a JNA kivonult Horvátországból, átadva fegyvereit, felszerelését és 55 000 katonáját, boszniai szerb hadsereggé kezdett átalakulni.[29] A folyamat májusban fejeződött be, amikor a boszniai szerb hadsereg a Boszniai Szerb Köztársaság hadserege (Vojska Republike Srpska – VRS) nevet vette fel.[31] Ellenfele az áprilisban megalakult Horvát Védelmi Tanács (HVO),[32] és Bosznia-Hercegovina területvédelmi erői voltak, melyet májusban átkereszteltek a Bosznia-Hercegovinai Köztársaság hadseregévé (Armija Republike Bosne i Hercegovine – ARBiH).[31] Ezen erők formális felállítását azonban megelőzték az országban lezajlott első fegyveres összecsapások, amikor a boszniai szerbek március 1-jén Szarajevóban és másutt barikádokat állítottak fel, és a helyzet gyorsan eszkalálódott. A boszniai szerb tüzérség március végén megkezdte Bosanski Brod ágyúzását,[33] Szarajevót pedig április 4-én lőtték először.[30] 1992 végére egy a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság katonai és pénzügyi támogatásával és etnikai tisztogatással végrehajtott nagyszabású akciót követően[34] a VRS birtokolta Bosznia-Hercegovina területének 70%-át.[35] A boszniai háború fokozatosan háromoldalúvá fejlődött. Mivel az erőik riválisokká váltak az ország egyes részeinek ellenőrzéséért vívott harcban, a kezdeti ARBiH–HVO szövetség hamarosan megromlott. Az etnikai feszültségek a látszólag jelentéktelen júliusi zaklatásból,[31] 1992 októberére nyílt horvát–bosnyák háborúba torkolltak.[35] A boszniai horvát hatóságok 1992. októberében alakultak meg és Herceg-Bosznia területét szándékukban állt Horvátországhoz csatolni.[34] Ez összeegyeztethetetlen volt a bosnyákok egységes államra irányuló törekvéseivel.[36]
1994 novemberében Bihács ostroma kritikus szakaszba lépett, amikor a VRS és az ARSK közel került ahhoz, hogy elfoglalja a várost a bosnyák irányítású ARBiH-tól. Bihácsot stratégiai területnek tekintette a nemzetközi közösség. Úgy gondolták, hogy a város szerb erők általi elfoglalása fokozza a háborút, kiszélesítve a megosztottságot egyik oldalon az Egyesült Államok, a másik oldalon Franciaország és az Egyesült Királyság között (akik a terület megőrzésének eltérő megközelítéséből indultak ki),[37] és attól tartottak, hogy Bihács a háború legrosszabb humanitárius katasztrófája lesz.[38] Emellett Bihácsnak a szerbektől való megvédése stratégiai fontosságú volt Horvátország számára.[39]Krešimir Ćosić dandártábornok arra számított, hogy Bihács elfoglalása után a VRS és az ARSK Károlyvárost és Sziszeket fogja fenyegetni, míg a horvát vezérkari főnök Janko Bobetko úgy vélte, Bihács eleste Horvátország háborús erőfeszítéseinek a végét jelentheti.[40]
A Bill Clinton elnök által 1993 februárjában jóváhagyott amerikai katonai stratégia nyomán[41] 1994 márciusában aláírták a washingtoni megállapodást. Ezzel véget ért a horvát–bosnyák háború,[40] megszüntette Herceg-Boszniát,[42] és létrehozta a bosznai-hercegovinai szövetségi államot, valamint a VRS elleni ARBiH–HVO szövetséget.[43] Ezen kívül egy sor találkozó jött létre amerikai és horvát tisztviselők között Zágrábban és Washingtonban.[40] 1994 novemberében az Egyesült Államok egyoldalúan megszüntette a Bosznia-Hercegovina elleni fegyverembargót,[44] valójában lehetővé tette a HV számára, hogy ellássa magát fegyverekkel, miközben a fegyverszállítmányok Horvátországon keresztül áramlottak Boszniába.[43] Egy 1994. november 29-én tartott ülésen a horvát képviselők azt javasolták, hogy támadják meg a szerbek által birtokolt livnói területet Bosznia-Hercegovinában, hogy elvonják a Bihácsot ostromló szerb haderő egy részét, és akadályozzák meg a város szerbek általi elfoglalását. Az amerikai illetékesek nem reagáltak a javaslatra. Még aznap elrendelték a Tél ’94 hadműveletet, melyet a boszniai horvátok fő katonai erőinek, a HV-nek és a HVO-nak kellett volna végrehajtania.[40]
A Tél ’94 hadművelet azután vált megvalósíthatóvá, hogy a HVO 1994. november 3-án a kupresi csata során elfoglalta a Livnói-mezőtől északra fekvő Kuprest, biztosítva a Livnótól északnyugatra tervezett előrenyomulás jobb szárnyát.[45][46]
A szembenálló erők
A HV a Tél ’94 hadművelet alatt összesen 9000 katonát vetett be, körülbelül 3000–4000 katonát állomásoztatott állandó jelleggel a területen,[47] ehhez a HVO még további 2000–3000 katonát adott. A VRS 2. krajinai hadtestének hadereje körülbelül 3500 katonából állt, 55 km hosszúságban a frontvonal mentén elosztva.[48] A boszniai szerb erőket Radivoje Tomanić ezredes irányította.[49] A támadóerőt névlegesen Tihomir Blaškić HVO vezérőrnagy irányította.[48] A HV vezérkara Ante Gotovina vezérőrnagyot, a HV spliti hadtestének parancsnokát nevezte ki.[50] A horvát erőket műveleti csoportokba (OG) szervezték, melyek közül az OG Sinj a bal szárnyon (horvát földön),[51] az OG Livno középen az OG Kupres pedig a bosznia-hercegovinai támadás jobb szárnyán helyezkedett el. Az OG Kupres főként HVO egységekből állt, míg az OG Sinj és OG Livno zömét HV csapatok tették ki.[48]
A HV erői a spliti hadtest egységeiből: az 1. gárdadandárból, a 4., 5., és 7. gárdadandár elemeiből, a 114. gyalogos dandárból, a 6. honvéd gárdaezredből, és a 126. honvéd gárdaezredből álltak. A Horvát Védelmi Tanács fegyveres erői a tomislavgradi hadtest 1. kupresi gárdadandárából, a 22. szabotázs különítményből, a 80. honvéd gárdaezredből és a bosznia-hercegovinai rendőrség különleges alakulatából álltak.
A másik oldalon a Bosznia-hercegovinai Szerb Köztársaság Hadserege a 2. krajinai hadtest egységeiből: az 5. glamoči könnyűgyalogos dandárból, a 9. bosansko grahovoi könnyűgyalogos dandárból, valamint a Krajinai Szerb Köztársaság Hadseregének 1. önálló gyalogszázadából álltak.
A hadművelet lefolyása
A Tél ’94 hadművelet 1994. november 29-én nagy hóban és -20 C fokos hidegben kezdődött. Az Ante Kotromanović dandártábornok parancsnoksága alatt álló HV 126. honvéd gyalogezred százharminc katonája a frontvonal bal szárnyán beszivárgott a VRS állások mögé[51] (a kezdeti északnyugati irányú előrenyomulás során a HV a csapatok többségével a Livnói-mező és a Dinara-hegység mentén, Ante Gotovina[52] parancsnoksága alatt, a VRS 9. könnyűgyalogos dandárjával szemben vonult fel). December 3-ra az előrenyomulás Donji Rujani körül 4–5 km mélységű lett, majd az újonnan létrejött arcvonal rövid stabilizálása következett.[53]
Az előrenyomulást, amint a HV 4. gárdadandár és a 126. gyalogezred fokozatosan visszaszorította a VRS 9. könnyűgyalogdandárt Bosansko Grahovo irányába, december 6-án folytatták.[53] A több mint egy heti előrenyomulás során, a horvát erők már 10–12 km mélységben áthatoltak a VRS védelmén Bosansko Grahovo általános irányában. A támadás jobb szélén álló HVO-egységek azonban elszánt VRS-védelemmel néztek szembe, és alig haladtak Glamoč felé.[52] December 11-ig a VRS 9. könnyű gyalogdandár elegendő veszteséget szenvedett el ahhoz, hogy demoralizálja az egységet, tovább bonyolítva a VRS harctéri helyzetét, és a polgári lakosság elkezdte elhagyni Glamočot. A civilek evakuálása december 16-ára majdnem befejeződött; azon a napon a frontvonal közelében lévő, a VRS által birtokolt területen álló templomokból és kolostorokból, bár közvetlen veszély nem fenyegette őket, elszállították az értékeket. December 23-án a horvát erők elérték a Livnói-mező északnyugati peremén fekvő, Bosansko Grahovohoz tartozó Crni Lugot, így a VRS 9. könnyű gyalogdandár védhetőbb pozíciókba vonult vissza.[53] December 24-én a VRS erők kivonás befejeződött, és a hadművelet befejeződött.[54] Az elszenvedett veszteségek pótlására válaszul a VRS 1. krajinai hadtesttől, a hercegovinai hadtesttől és a kelet-boszniai hadtesttől két dandárt és két zászlóaljat vezényelt a hadműveleti területre azzal a feladattal, hogy biztosítsák Glamoč és Bosansko Grahovo védelmét, és ösztönözzék a civileket a térségébe való visszatérésre.[55]
Közel egy hónapos harc után a horvát csapatok mintegy 20 km-t nyomultak előre, és Livnotól északnyugatra mintegy 200 km² területet foglaltak el.[54] A VRS egy Bosansko Grahovotól körülbelül 19 km távolságra délkeletre húzódó vonalra vonult vissza.[56] A HV és a HVO 29 halott, 19 súlyos és 39 könnyű sérült veszteséget szenvedett el. Három katona a VRS fogságba esett, de később hadifogolycsere keretében kiengedték őket.[51] A Tél ’94 hadműveletet követő jelentésben a VRS 2. krajinai hadteste súlyos létszámhiányról és 20% sérültről számolt be.[57] A művelet után az ARSK Glamoč és Bosansko Grahovo területére vonult, hogy a térségben segítse a VRS-t a horvát erők elleni folyamatos összecsapásokban. A horvát csapatok egy Livnótól északnyugatra beékelődő zseb formájában megtartották a téli offenzíva során megszerzett terület nagy részét.[58] A harcok egészen 1995. március közepéig szüneteltek.[59]
Kísérő hadműveletek
Az Ugrás–1 hadművelet
Az Ugrás–1 hadművelet (horvátul:Operacija Skok–1) célja az volt, hogy kiszélesítse a Tél ’94 hadművelet során a szerb arcvonalban kialakított beékelődést, és lehetővé tegye a horvát erők előrenyomulását Bosansko Grahovo felé.[60] 1995 tavaszára a frontvonalnak a Livnói-mezőtől nyugatra való viszonylag kis eltolódása lehetővé tette a VRS és az ARSK számára, hogy a HV-nak a Dinara és a Staretina-hegységben levő állásait fenyegesse.[61] Gotovina aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a HV és a HVO által a Tél ’94 hadműveletben kiharcolt kiugrás túl kicsi, és sebezhető a VRS és az ARSK ellentámadásaival szemben.[60] A következő támadáshoz szükséges előfeltételek megteremtésére, a HV 4. gárdadandárjának és a 126. honvédezred elemeinek megközelítőleg 4 km-t kellett előretörni Dinarán át. A 4. gárdadandár március 14–18-án elfoglalta az 1831 méteres Presedla és az 1777 méteres Jankovo Brdo stratégiai fontosságú hegycsúcsokat; a 126. honvédezred pedig állásait megvédve, a horvát–bosznia-hercegovinai határ körüli területeken haladt előre, amelyet korábban az ARSK ellenőrzött.[59]
Gotovina az Ugrás–1 hadművelet számára több célt is megfogalmazott: kedvezőbb pozíciók elfoglalása, lehetővé téve az ARSK által Kijevónál birtokolt állások megközelítését, ahol egy stratégiai hegyszoros található, és a Dinarától nyugatra fekvő Cetinát ahol az ARSK tüzérségi állásai voltak; az erő bal szárnyának biztosítása a Dinarán; megakadályozva az ARSK támadásait ebből az irányból, és visszaszerezni az 1994–1995 telén elvesztett pozíciókat. A műveletet úgy tervezték, hogy egy-két nap alatt lehetővé tegye a HV előrehaladását két 4 km-es lépésben.[59]
Az Ugrás–1 hadműveletre 1995. április 7-én került sor. A HV 7. gárdadandárja felváltva a 4. gárdadandárt, és körülbelül 5 km-t nyomult előre úgy, hogy a VRS védelmet egy 15 km széles frontvonal mentén tolta el, és mintegy 75 km2 területet foglalt el.[59] Ez az egynapos hadművelet oda helyezte át a frontvonalat, ahonnan a VRS 9. könnyű gyalogsági dandárja az előző három hónap során időszakosan támadásokat hajtott végre északnyugat felé,[62] és Uništához, a kevés Dinarán áthaladó út egyikéhez könnyen elérhető közelségbe helyezte a HV-t.[61] A művelet másodlagos célja is megvalósult; a Tél '94 hadművelet során létrejött kiszögellést Bosansko Grahovo felé terjesztették ki és stabilizálták. A 126. honvédezred a 7. gárdadandár előrenyomulási tengelyének balszárnyát védte, és több összecsapásban is részt vett.[59]
Az Ugrás–2 hadművelet
Az Ugrás–1 és az Ugrás–2 hadművelet térképe
Az Ugrás–2 hadművelet (horvátul:Operacija Skok–2) a HV és a HVO közös hadművelete volt, amelynek elsődleges célja a Livnói-mezőről a Livno-Bosansko Grahovo úton és a Glamočra néző magaslaton átvezető fő hegyszoros elfoglalása volt abból a célból, hogy a horvát erők számára kedvező pozíciókat biztosítsanak, ahonnan továbbnyomulhatnak a VRS által birtokolt területre. Úgy gondolták, hogy a támadás arra is kényszerítheti a VRS-t, hogy visszavonja egyes erőit, amelyek május óta az Orašjei zsebet támadták. Gotovina kétlépcsős előrenyomulást és egy a kiugró résztől délnyugatra induló kisegítő támadást tervezett a fő célok felé, az ARSK által birtokolt terület ellen. A hadművelet első szakaszában a támadó erők feladata Crni Lug falu és a hágó déli részének elfoglalása,[63] míg a második szakaszban az 1872 méteres magasságú Šator-hegy és északra, a Crvena Zemlja hegygerinc elfoglalását tervezték abból a célból,[64] hogy elvágja a Bosansko Grahovo-Glamoč utat, és megnehezítse Glamoč utánpótlását.[63]
A horvát erők hozzávetőleg 5000 katonát állítottak ki, élükön a HV 4. gárdadandárral,[63] az 1. gárdadandár 1. zászlóaljával, a 126. honvédezred 3. zászlóaljával és a boszniai horvát különleges rendőri egységekkel.[64][65] A szembenálló erők három könnyű gyalogdandár megközelítőleg 3000 katonájából álltak. Ezek a VRS 2. krajinai hadtestének gyalogdandárjai és az ARSK 500 fős „Vijuga” harccsoportja voltak, amelyet az ARSK 7. észak-dalmáciai hadtestéből állítottak össze.[66] A Vijuga harccsoportot az ARSK 1. könnyű gyalogdandárjának elemeivel együtt vezényelték a horvát-bosznia-hercegovinai határvidék Dinárán húzódó övezetébe. A VRS alakulat a Bosansko Grahovo körzetében állomásozó 3. és 9. könnyű gyalogdandárból, valamint a Glamoč körzetében telepített 5. könnyű gyalogdandárból állt. A Tél '94-es hadművelet után a területre küldött erősítéseket feloszlatták, és a VRS-dandárok megerősítésére használták fel.[67]
Az Ugrás–2 hadművelet június 4-én a HV 4. gárdadandár előrenyomulásával kezdődött. A HVO csapatai bevették Crni Lugot és a Bosansko Grahovo felé, a hadművelet fő célpontja felé emelkedő hegyszorost.[66] Bal szárnyát, a határvidéken a 126. honvédezred 3. zászlóalja és a HV spliti hadtestéhez csatlakozott taktikai mesterlövész csoport védte.[65] Június 6–7-én a VRS ellentámadásba lendült, és megpróbálta visszaszorítani a 4. gárdadandárt. A VRS ellenlökés azonban kudarcot vallott csakúgy, mint a közvetlen légi támogatással megkísérelt előrenyomulás és a horvátok M-87 Orkan rakétákkal való megfékezésére tett erőfeszítései. Június 6-án (a VRS-ellentámadás napján) megkezdődött az Ugrás–2 hadművelet második szakasza. Az 1. gárdadandár 1. zászlóalja a HV 264. felderítő szabotázs csapata és a HV 1. gárdadandár elemei támogatásával Livnótól északra nyomult előre, elfoglalva a Glamoč melletti magaslatot, és elzárva a Bosansko Grahovo-Glamoč utat.[66] A támadás jobb szárnyán a VRS leállítására a HVO 2. gárdadandár megtámadta a VRS-nek a Glamočtól délnyugatra fekvő Golija-hegységben levő állásait.[65]
Az Ugrás–1 és Ugrás–2 hadműveletek javították a horvát erők pozícióit a Livnói-mezőtől keletre és nyugatra, és a horvát számára elérhető távolságba juttatták Bosansko Grahovót és Glamočot. Az előrenyomulás biztosította a völgyet, fenyegette Glamočot, és a Bosansko Grahovo-Glamoč utat, a Cetina-völgyet és a Vrlika-mezőt a horvát tüzérség hatótávolságán belülre juttatta.[68] A horvát erők az Ugrás–1 és Ugrás–2 hadműveletek során 4 halott, 15 súlyos és 19 könnyebb megsebesült veszteséget szenvedtek el.[69]
Következmények
Gotovina elmondta, hogy bár a Tél ’94, az Ugrás–1 és az Ugrás–2 hadműveleteket három különálló hadműveletként tervezték és hajtották végre, ezek egy egységes katonai akciót képviselnek.[66] A Tél '94 hadműveletnél látszólag nem sikerült elérni elsődleges célt, a Bihácsra nehezedő nyomás enyhítését a támadás megfékezésére szolgáló VRS és ARSK erők elvonásával; ez azonban a VRS vezérkari főnöke Ratko Mladić döntésének köszönhető, nem pedig a tervezési vagy végrehajtási hibáknak. A Bihács elleni támadás folytatása és a Livnói-mezőről történő előrenyomulás megakadályozása közötti választás során a VRS úgy döntött, hogy nem csoportosítja át erőit, de ennek ellenére Bihácsot sikeresen megvédte a Bosznia-Hercegovinai Hadsereg, az ARBiH 5. hadteste.[54] A Tél ’94 hadművelet másodlagos célját könnyebben sikerült elérni; a horvát erők megközelítették a Knin-Drvar utat, és közvetlenül fenyegették a Boszniai Szerb Köztársaság és a Krajinai Szerb Köztársaság fővárosa közötti fő utánpótlási útvonalat.[54] A Tél ’94 hadművelet eredményeire épülő Ugrás–1 és az Ugrás–2 hadműveletek fenyegették Bosansko Grahovót, és megteremtette a feltételeket Kninnek Nyár ’95 hadművelet során történő elszigeteléséhez, amelyet a következő hónapban terveztek meg.[66][70] Az előrelépés stratégiailag jelentős volt;[71] Mladić döntése, hogy nem reagál a Tél ’94 hadműveletre, szerencsejáték volt, ami végső soron a Boszniai Szerb Köztársaság Jajcáig, Mrkonjić Gradig és Drvarig terjedő területébe került, és előidézte az RSK megsemmisítését, mivel a horvát erők számára szabaddá tette az utat a Vihar hadművelethez.[72]
Marijan, Davor. Oluja [archivált változat] (horvát nyelven). Zagreb, Croatia: Croatian memorial-documentation center of the Homeland War of the Government of Croatia (2007). ISBN 978-953-7439-08-8. Hozzáférés ideje: 2022. december 28. [archiválás ideje: 2015. szeptember 23.]
(1991. október 8.) „Odluka” (horvát nyelven). Narodne novine (53), Kiadó: Narodne novine d.d.. ISSN1333-9273.
Oluja – bitka svih bitaka (horvát nyelven). Hrvatski vojnik. Horvát Védelmi Minisztérium, 2010. július 1. [2011. augusztus 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. február 7.)
Ratni dnevnik GŠ SVK od 30. 10 do, Oluja [archivált változat] (szerb nyelven). Croatian memorial-documentation center of the Homeland War of the Government of Croatia, 273–274. o. (1994. december 23.). ISBN 978-953-7439-08-8. Hozzáférés ideje: 2022. december 28. [archiválás ideje: 2015. szeptember 23.]
Tomanić, Radivoje. Redovni borbeni izvještaj – Str. pov. br. 2/1-348, Oluja [archivált változat] (szerb nyelven). Croatian memorial-documentation center of the Homeland War of the Government of Croatia, 273–274. o. (1994. december 6.). ISBN 978-953-7439-08-8. Hozzáférés ideje: 2022. december 28. [archiválás ideje: 2015. szeptember 23.]
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben az Operation Winter '94 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
У этого термина существуют и другие значения, см. Суражский уезд (значения). Суражский уезд Страна Российская империя Губерния Черниговская губерния Уездный город Сураж История и география Дата образования 1781 Дата упразднения 1921 Площадь 4055 км² Население Население...
Gereja Katolik Yunani HungariaKatedral Hajdúdorog, HajdúdorogPenggolonganKatolikOrientasiKatolik TimurTeologiTeologi KatolikBentukpemerintahanKebijakan episkopalBadanpemerintahanMetropolitanatPausPaus FransiskusUskup AgungMetropolit Péter Fülöp KocsisPerhimpunanDikasteri untuk Gereja-gereja TimurWilayah HungariaLiturgiRitus BizantiumKantor pusatDebrecen, Hungaria[1]Didirikan8 Juni 1912 HungariaJemaat187[2]Umat326.200 umat[2]Situs web resmigorogkatolikus.hu G...
Pemilihan umum Presiden dan Wakil Presiden serta anggota DPR, DPRD, dan DPDTAHUN 2024 Presiden dan Wakil Presiden Kampanye Anies-Muhaimin Koalisi Perubahan Kampanye Prabowo-Gibran Koalisi Indonesia Maju Kampanye Ganjar-Mahfud Kerja Sama Partai PolitikPengusung Ganjar Pranowo Dukungan bagi para paslon Hasil survei sementara Debat Anggota legislatif Daftar anggota DPR RI Berdasarkan provinsi Sumatera • Aceh • Sumatera Utara • Sumatera Barat • R...
صناعة الموسيقىمعلومات عامةصنف فرعي من صناعات إبداعيةصناعة الترفيه المنتجات موسيقى يمارسها مدير تنفيذي موسيقيDJ producer (en) تعديل - تعديل مصدري - تعديل ويكي بيانات صناعة الموسيقى (بالإنجليزية: Music industry) تتكون من الشركات والأفراد الذين يكسبون المال عن طريق إنشاء وبيع الموسيقى.&...
Malaysian politician Yang Berbahagia DatukMusbah JamliPGDKمصباح جماليMinisterial roles (Sabah)2008–2018Assistant Minister of Agriculture and Food Industries2018Minister of Resources and Information Technology DevelopmentFaction represented in Sabah State Legislative Assembly1999–2004Barisan Nasional2008–2018Barisan Nasional2018–2019Independent2019–2020Sabah Heritage Party Personal detailsBornMusbah bin JamliKota Belud, Crown Colony of North Borneo (now Sabah, Malays...
American basketball player Darrell GriffithGriffith in 2007Personal informationBorn (1958-06-16) June 16, 1958 (age 65)Louisville, Kentucky, U.S.Listed height6 ft 4 in (1.93 m)Listed weight190 lb (86 kg)Career informationHigh schoolLouisville Male (Louisville, Kentucky)CollegeLouisville (1976–1980)NBA draft1980: 1st round, 2nd overall pickSelected by the Utah JazzPlaying career1980–1991PositionShooting guardNumber35Career history1980–1991Utah Jazz Career hi...
Governing body of association football in Hertfordshire Hertfordshire County Football AssociationFormation1885PurposeFootball associationHeadquartersCounty Ground Baldock RoadLocationLetchworth Garden CityHertfordshire SG6 2ENChief ExecutiveVicki AskewWebsitehertfordshirefa.com The Hertfordshire County Football Association, also simply known as Hertfordshire FA, is the governing body of football in the county of Hertfordshire, England. The Hertfordshire FA was founded accidentally in 1885 aft...
Lukisan Raphael The Vision of the Cross menggambarkan salib, bukan Chi Rho. Sebuah fresko di biara Benediktin Santi Quattro Coronati menggambarkan Konstantin mempersembahkan mahkotanya kepada Sylvester. Hubungan Konstantinus Agung (272–337) dengan empat Uskup Roma pada masa pemerintahannya merupakan komponen penting dari sejarah Kepausan, dan lebih umum lagi sejarah Gereja Katolik. Legenda seputar kemenangan Konstantinus I di Pertempuran Jembatan Milvian (312) menghubungkan penglihatannya t...
1944 Adriatic Sea battle Battle off IstPart of the Adriatic Campaign of World War II and Battle of the MediterraneanFree French destroyer Le TerribleDate29 February 1944LocationOff Ist, Adriatic Sea44°14′N 14°46′E / 44.233°N 14.767°E / 44.233; 14.767Result French victoryBelligerents Free France GermanyCommanders and leaders Pierre Lancelot Jürgen Von KleistStrength 2 destroyers 2 torpedo boats 2 corvettes 3 minesweepers 1 freighterCasualties and lo...
جزء من سلسلة مقالات حولعلم طبقات الأرض الفروع الرئيسية جيولوجيا جيوفيزياء طرق التأريخ الجيولوجي تأريخ نسبي تحديد العمر الحقيقي تأريخ إشعاعي جيوكرونولوجي الفروع المتعددة لعلم الجيولوجيا الجيوكيمياء علم البلورات علم المعادن علم وصف الصخور علم الصخور الجيولوجيا التاريخي...
American mass murderers (1981–1999) Eric Harris redirects here. For other people, see Eric Harris (disambiguation). Eric Harris and Dylan KleboldHarris (left) and Klebold (right) in their 1999 senior year portraitsBornEric David Harris(1981-04-09)April 9, 1981Wichita, Kansas, U.S.Dylan Bennet Klebold(1981-09-11)September 11, 1981Lakewood, Colorado, U.S.Died(1999-04-20)April 20, 1999 (aged 18 and 17)Columbine, Colorado, U.S. (both)[1]Cause of deathSuicide by gunshot wound (both)...
2017 Spanish filmUncertain GloryCatalan film posterCatalanIncerta glòria Directed byAgustí VillarongaScreenplay by Agustí Villaronga Coral Cruz Based onUncertain Gloryby Joan SalesProduced byIsona PassolaStarring Marcel Borràs Núria Prims Oriol Pla Bruna Cusí Luisa Gavasa Terele Pávez Fernando Esteso Juan Diego Productioncompanies Massa d'Or Produccions Televisió de Catalunya Distributed byAlfa PicturesRelease date 17 March 2017 (2017-03-17) (Spain) CountrySpainLan...
All God's Children Need Traveling Shoes Cover from the first edition of All God's Children Need Traveling ShoesPengarangMaya AngelouNegaraUnited StatesBahasaEnglishGenreAutobiographyDiterbitkan1986 (Random House)Halaman209ISBNISBN 0-394-52143-9Didahului olehThe Heart of a Woman Diikuti olehA Song Flung Up to Heaven All God's Children Need Traveling Shoes, yang diterbitkan pada tahun 1986, adalah buku karya penyair dan penulisketurunan Afrika-Amerika, Maya Angelou's dari t...
علم فرنسا ألوان أزرق أبيض أحمر الاعتماد 17 مايو 1853 الاختصاص فرنسا تعديل مصدري - تعديل علم فرنسا (يعرف باللغة الفرنسية بالأسماء: drapeau tricolore، و drapeau bleu-blanc-rouge، و drapeau français) هو علم ثلاثي اللون، يحتوي على ثلاثة أعمدة ملونة (من اليسار إلى اليمين) بالألوان: الأزرق، والأب...
В Википедии есть статьи о других людях с фамилией Северский. Георгий Северский Георгий Северский во время войны Имя при рождении Георгий Дата рождения 6 мая 1909(1909-05-06) Дата смерти 5 июля 1996(1996-07-05) (87 лет) Место смерти Симферополь, Украина Гражданство Российская империя...
فضل المطيع لله فضل بن جعفر بن أحمد بن محمد بن جعفر بن محمد بن هارون بن محمد بن عبد الله بن محمد بن علي بن عبد الله بن العباس بن عبد المطلب دينار ضرب في عهد المطيع لله معلومات شخصية الميلاد 914 (301 هـ)بغداد تاريخ الوفاة 974 (363 هـ) (62 سنة) مواطنة الدولة العباسية الكنية أبو القاسم ا...
1952 drama film directed by Lew Landers Arctic FlightTheatrical posterDirected byLew LandersWritten by Robert Hill George Bricker Based onShadow of the Curtainby Ewing ScottProduced byLindsley ParsonsStarring Wayne Morris Alan Hale Jr. Lola Albright CinematographyJohn L. RussellEdited byAce HermanMusic byEdward J. KayProductioncompanyMonogram PicturesDistributed byMonogram PicturesRelease date October 19, 1952 (1952-10-19) Running time78 minutesCountryUnited StatesLanguageEngli...
