Az eszéki csata (horvátul: Bitka za Osijek) a Jugoszláv Néphadsereg (JNA) által a horvátországi Eszék városa elleni tüzérségi támadás volt, amely a horvátországi háború idején 1991 augusztusától 1992 júniusáig zajlott. Az ágyúzás intenzitása 1991. november végén és decemberében tetőzött, majd miután a Vance-tervet elfogadták, 1992-ben csökkent. A bombázást a JNA gyalogos és páncélos egységeinek légicsapásokkal támogatott támadásai kísérték a városban lévő célpontok ellen, amelyek miközben a város lakosságának nagy része elmenekült, megközelítőleg 800 halálos áldozatot követelt. Horvát források becslése szerint Eszékre ebben az időszakban 6000 tüzérségi lövedéket lőttek ki.
Miután a JNA 1991. november 18-án elfoglalta Vukovárt, Eszék volt horvátországi hadjáratának következő célpontja. A 12. (újvidéki) hadtest alá rendelt JNA egységek, a Szerb Önkéntes Gárda támogatásával november végén és december elején szerény előretörést értek el, mely során több Eszéktől délre fekvő falut elfoglaltak, de összességében a Horvát Hadsereg sikeresen tartotta védelmi vonalait, megakadályozva a JNA nagyobb arányú előrenyomulását.
Az eszéki csata után a horvát hatóságok tizenhárom JNA tiszt ellen emeltek vádat civilek ellen elkövetett háborús bűnök miatt, de letartóztatásukra a mai napig nem került sor. A horvát hatóságok Eszék védelmének háborús parancsnokát, Branimir Glavašt és további öt személyt is megvádoltak a városban 1991-ben elkövetett háborús bűnökkel. Az ötüket elítélték, és nyolc és tíz év közötti börtönbüntetést kaptak, míg Glavaš ellen 2015 márciusától indult bírósági eljárás.
Előzmények
1990-ben, a horvát szocialisták választási vereségét követően az etnikai feszültségek tovább fokozódtak. A Jugoszláv Néphadsereg (Jugoslovenska Narodna Armija – JNA) elkobozta Horvátország területvédelmi fegyvereit (Teritorijalna obrana – TO), hogy minimalizálja a lehetséges ellenállást. 1990. augusztus 17-én a fokozódó feszültség a horvátországi szerbek nyílt lázadásává fajult.A lázadás Dalmácia hátországának Knin körüli, túlnyomórészt szerbek lakta területein, valamint a Lika, Kordun, Banovina régiók és Kelet-Horvátország egyes részein zajlott. 1991 januárjában Szerbia Montenegró, valamint a szerbiai Vajdaság és Koszovó tartományok támogatásával kétszer is sikertelenül próbálkozott, hogy megszerezze a jugoszláv elnökség jóváhagyását a JNA bevetéséhez a horvát biztonsági erők leszerelésére.
A szerb felkelők és a horvát különleges rendőrség között márciusban vívott vértelen összecsapás után maga a JNA, Szerbia és szövetségesei támogatásával, kérte a szövetségi elnökséget, hogy adjon neki háborús jogosítványokat és hirdessen ki rendkívüli állapotot. A kérelmet 1991. március 15-én elutasították, és a JNA Slobodan Milošević szerb elnök irányítása alá került 1991 nyarán, amikor a jugoszláv szövetség szétesésnek indult. A hónap végére a konfliktus eszkalálódott, ami a háború első halálos áldozataihoz vezetett. A JNA ezután közbelépett, hogy támogassa a felkelőket, és megakadályozza a horvát rendőrség beavatkozását. Április elején a horvátországi szerb lázadás vezetői bejelentették, hogy az ellenőrzésük alatt álló területeket integrálják Szerbiával. Horvátország kormánya ezt az elszakadás aktusának tekintette.
Az események lefolyása
A szemben álló erők
A JNA először 1991. július 3-án avatkozott be közvetlenül Horvátország ellen, kiűzve a horvát erőket Baranyából, az Eszék városától északra fekvő területekről, valamint az Eszéktől keletre fekvő Erdődről, Almásról és Dályáról. Az előrenyomulást szakaszos harcok követték Eszék, Vukovár és Vinkovce környékén. Ezek során a JNA állásai több ponton megközelítették Eszék város határát.
Az Eszék melletti JNA egységeket a 12. (újvidéki) hadtestnek rendelték alá, amelyet Andrija Biorčević vezérőrnagy irányított. Magában a városban a JNA-nak több laktanyája volt, amelyekben a 12. Proleter gépesített dandár és a 12. vegyes tüzérezred kapott helyet. A 12. Proleter gépesített dandárból a JNA-nak egy maroknyi zászlóalja volt teljes harckészültségben. A Nekcse és Belovár irányába tervezett nyugati offenzíva kiindulópontjaként Eszéket határozták meg.
A térségben tartózkodó horvát erők formálisan a Karl Gorinšek ezredes vezette eszéki hadműveleti zóna parancsnokságának voltak alárendelve. A gyakorlatban a város védelmét, amint az a Glavaš-perben a 2000-es években elhangzott információkból kiderült, Branimir Glavaš, az eszéki Nemzetvédelmi Hivatal akkori vezetője felügyelte. Glavaš hivatalosan 1991. december 7-én lett a városvédelem parancsnoka.
A város ágyúzása
A JNA először 1991. július 31-én támadta meg Eszéket aknavetőtűzzel, majd 1991. augusztus 19-én erősen bombázta a város központját. A támadások északról, keletről és délről érkeztek, magán Eszéken belül pedig az ott állomásozó JNA helyőrségei támogatták őket. Szeptember 7–9-én a várostól három kilométerre délre fekvő Tényén a szerbek eredménytelenül támadtak. A JNA helyőrségeit szeptember közepétől ostromolták a horvát erők. Miután 1991. szeptember 15-én elfoglaltak egy belvárosi laktanyát, a megmaradt JNA helyőrség megpróbálta áttörni a laktanyát ostromló horvát csapatokat, és heves harcok után 1991. szeptember 17-én Eszéktől délre elérte a JNA állásait. Az ágyúzás intenzitása ezt követően nőtt, és novemberben és decemberben érte el csúcspontját. Miután 1992 januárjában, a Vance-terv elfogadását követően tűzszünetet kötöttek, a tüzérségi támadások elmaradtak és szakaszossá váltak, majd júniusra teljesen megszűntek.
Csúcspontja idején a bombázás intenzitása elérte a percenkénti egy lövedéket is, és a tüzérségi támadások hatását tetézték a jugoszláv légierő város elleni csapásai. Horvát források szerint ebben az időszakban összesen 6000 tüzérségi lövedéket lőttek ki Eszékre. A bombázás megkezdése előtt Eszék polgári lakossága 104 761fő volt és további 129 792 lakos élt az önkormányzathoz tartozó egyéb településeken.[31] Mivel a civilek elmenekültek a harcok elől a lakosság tényleges létszáma ennél lényegesen kevesebb volt. Becslések szerint november végére a lakosságnak csak körülbelül egyharmada maradt a városban, egyes források pedig számukat még ennél is alacsonyabbra becsülik, ami arra utal, hogy a város lakossága a bombázás legintenzívebb időszakában mindössze 10 000 civilre csökkent. Azok, akik a harcok során Eszéken maradtak, általában bombabiztos óvóhelyeken aludtak.
A szárazföldi offenzíva
Miután a JNA és a szerb félkatonai egységek november 18-án elfoglalták Vukovárt, a JNA 12. hadteste a Szerb Belügyminisztérium által kiképzett Szerb Önkéntes Gárda félkatonai csapatai által támogatva november 20-án Vinkovce és Eszék között megkezdte előrenyomulását. Úgy tűnt, hogy Eszék városa a JNA következő célpontja, amit később Života Panić tábornok, a JNA 1. katonai körzetének parancsnoka is megerősített.
1991. november 21-én a JNA elfoglalta Stari Seleš, Novi Seleš és Ernestinovo falvakat, amelyek Eszéktől körülbelül tíz kilométerre délre találhatók. Három nappal később elfoglalták az Ernestinovótól öt kilométerre délre fekvő Szentlászlót. Ezek a fejlemények fenyegették Diakovárat, és Eszék lehetséges bekerítésére utaltak. 1991. december 4-én Cyrus Vance volt amerikai külügyminiszter, az Egyesült Nemzetek Szervezete főtitkárának különmegbízottja Eszékre látogatott, hogy megvizsgálja a károkat.
December elején a JNA szerény előrehaladást ért el, és 1991. december 5-én elfoglalta az Eszéktől hat kilométerre délre található Antalfalut. Ugyanezen a napon a páncélozott JNA erők sikertelenül támadták meg a horvát 106. dandár állásait körülbelül két kilométerre keletre Eszéktől, a Drávanémeti közelében fekvő Rosinjača erdőben. December 6-án a JNA kiszorította a horvát csapatokat Tényéről, de az Eszék elleni további támadást a horvát hadsereg december 7-én visszaverte. December 11-én a horvát erők behatoltak Paulin Dvor faluba, amely alig három kilométerre található nyugatra Ernestinovótól [12], és 19 civilt (18 szerbet és egy magyart) kivégeztek. A JNA öt nappal később, december 16-án visszafoglalta Paulin Dvort, és ismét megtámadta Eszéket. A horvát védőknek sikerült megfékezni a támadást, bár a harcok Eszéktől délre 1992 januárjáig még folytatódtak.
A Đavolja greda hadművelet
A JNA Eszéktől északra történő előretörése a város északi szélét szegélyező, a Dráva folyón átívelő keskeny hídfő horvát ellenőrzését fenyegette. December közepére a hídfő egy Eszékkel szemközti földsávra redukálódott, amely Podravlje és Tvrđavica külvárosi településeket foglalta magában. A fenyegetés elhárítása érdekében a horvát hadsereg december 17–18-án „Operacija Đavolja greda” (más néven Kopácsi rét) fedőnéven offenzívát indított. Az offenzíva, amelyben a 135. dandár 1. zászlóalja, a különleges erők „Frangepán” zászlóalja és az eszéki székhelyű „Orao” különleges rendőri egység részei, a Drávai folyami flotta, a 106. dandár tüzérsége és a 4. pélmonostori rendőrállomás személyi állománya vett részt, sikeresen tolta vissza a JNA erőit északra, a Dráva-holtágon túlra, amely körülbelül négy kilométerre Eszéktől északra található. A JNA Kopács faluból is kivonult Dárda és Várdaróc irányába, de a horvát hadseregnek nem volt elegendő forrása a siker kiaknázására. A horvátok az offenzívában nyolc halálos áldozatot veszítettek, de a JNA észak felől Eszék felé tartó előrenyomulása megállt.
Következmények
A bombázások következtében 1992 júniusáig megközelítőleg 800 ember vesztette életét. A horvát függetlenségi háború végére, 1995-re összesen 1724 eszéki ember vesztette életét, köztük 1327 katona és 397 civil. A háború alatt maga a város is nagy károkat szenvedett, a közvetlen károk nagy része az 1991–1992-es bombázás következményeként következett be. A város által elszenvedett közvetlen háborús károkat összesen 1,3 milliárd USA dollárra becsülték. A bombázások során a károkat rendszeresen 400 önkéntes rögzítette.
Bár Eszék bombázásáról a média is beszámolt, a város újságírói úgy érezték, hogy a háborús eseményekhez képest indokolatlanul alacsony szintű médiavisszhangot kapott Horvátországban. Az Eszék elleni támadásokat üdvözölte a Szerb Ortodox Egyház által kiadott „Pravoslavlje” című újság, amely a jelek szerint a független Horvátországot a második világháborús Független Horvát Állam által elkövetett mészárlások és koncentrációs táborok kontextusába helyezve, a „szent háború” részeként áldását adta a támadásra.
A JNA 1992-ben kivonult Horvátországból, de továbbra is harcosokat és felszerelést adott a Krajinai Szerb Köztársaság hadseregének (ARSK), amely a korábban a JNA birtokában lévő területeket ellenőrizte. Bár a Vance-terv alapján az Egyesült Nemzetek békefenntartói bevonultak a térségbe, és az ARSK nehézfegyvereinek nagy részét raktárakba gyűjtötték, Eszéket a háború során időszakosan továbbra is bombázták. Az utolsó tüzérségi csapás a várost 1995 szeptemberében érte. 1995 novemberében a horvát uralom helyreállítását biztosító Erdődi megállapodás révén megszűnt az ellenségeskedés a két fél között.
2010 novemberében az akkori horvát elnök, röviddel azután, hogy szerb kollégája, Boris Tadić hivatalos bocsánatkérést adott ki a vukovári mészárlás miatt, Ivo Josipović is hivatalosan bocsánatot kért a Paulin Dvor-i vérengzésért.
A háborús bűnösök felelősségre vonása
2008-ban a horvát hatóságok hivatalosan megvádolták Boro Ivanović ezredest, a JNA 12. Proleter gépesített dandárának parancsnokát és tizenkét másik JNA tisztet a polgári lakosság ellen elkövetett háborús bűnökkel. A vádak között szerepel 307 eszéki civil halála és további 171 civil megsebesítése, valamint legalább 1188 különböző építmény megsemmisítése a városban és a környező területeken. 2013-ban a vád alá helyezett tisztek mindegyike szabadlábon volt Szerbiában.
2005-ben az Eszéki Kerületi Bíróság a Paulin Dvor-i gyilkosságokban való részvétele miatt 15 év börtönbüntetésre ítélte Nikola Ivanković volt horvát katonát. 2012-ben Enes Viteskovićot is elítélték az atrocitásban való részvétele miatt, ő tizenegy év börtönt kapott.
A háború után tizenegy rendbeli gyilkosságért, egy gyilkossági kísérletért és egy szerb civil megkínzásáért, akit az 1991. szeptember 15-én feladott JNA laktanyában találtak, öt horvát harcost vádoltak meg és ítéltek el. Valamennyien öt és nyolc év közötti börtönbüntetést kaptak. Glavaš, akinek ügyét, ugyanazokért a bűncselekményekért velük együtt tárgyalták, tíz év börtönt kapott. Mielőtt az ítélet 2009-ben jogerőre emelkedett, Glavaš a kiadatás elkerülése érdekében Bosznia-Hercegovinába menekült, ahol megkapta az állampolgárságot. Amikor végül Bosznia-Hercegovinában letartóztatták és bebörtönözték, büntetését nyolc évre mérsékelték, mely 2010-ben jogerőre emelkedett. 2015 januárjában a horvát alkotmánybíróság a Horvátország Legfelsőbb Bírósága előtti új eljárásig hatályon kívül helyezte az ítéletet. Január 20-án Glavašt kiengedték a mostari börtönből. 2015. február 1-jén, majdnem hat év távollét után Glavaš visszatért Eszékre, ahol valamivel több, mint egy hónap után (2015. március 5-én) ismét letartóztatták (immár hatodszor) és azzal a magyarázattal, hogy „az elsőfokú ítélet még érvényben van, amellyel Glavašt 10 év börtönbüntetésre ítélték” a remiteneci börtönbe szállították. Közvetlenül letartóztatása után Glavaš nyilvánosan bejelentette, hogy éhségsztrájkot kezd, és letartóztatásának teljes 27 napján folytatta éhségsztrájkját, majd 2015. március 31-én a zágrábi megyei bíróság határozatával szabadlábra helyezték. Több perújítás után pere 2021. július 5-én indult újra a Zágráb Megyei Bíróság előtt.
Jegyzetek
Források
- Könyvek
- Ahrens, Geert-Hinrich. Diplomacy on the Edge: Containment of Ethnic Conflict and the Minorities Working Group of the Conferences on Yugoslavia. Washington, D.C.: Woodrow Wilson Center Press (2007). ISBN 978-0-8018-8557-0
- Armatta, Judith. Twilight of Impunity: The War Crimes Trial of Slobodan Milosevic. Durham, North Carolina: Duke University Press (2010). ISBN 978-0-8223-4746-0
- Bailey, Jonathan B. A.. Field Artillery and Firepower. Annapolis, Maryland: Naval Institute Press (2004). ISBN 978-1-59114-029-0
- Central Intelligence Agency, Office of Russian and European Analysis. Balkan Battlegrounds: A Military History of the Yugoslav Conflict, 1990–1995. Washington, D.C.: Central Intelligence Agency (2002). ISBN 978-0-16-066472-4. OCLC 50396958
- Central Intelligence Agency, Office of Russian and European Analysis. Balkan battlegrounds: a military history of the Yugoslav conflict, 1990–1995, Volume 2. Washington, D.C.: Central Intelligence Agency (2002). ISBN 978-0-16-066472-4
- Hoare, Marko Attila. The War of Yugoslav Succession, Central and Southeast European Politics Since 1989. Cambridge, England: Cambridge University Press, 111–136. o. (2010). ISBN 978-1-139-48750-4
- Libal, Michael. Limits of Persuasion: Germany and the Yugoslav Crisis, 1991–1992. Westport, Connecticut: Greenwood Publishing Group (1997). ISBN 978-0-275-95798-8
- Mesić, Stjepan. The Demise of Yugoslavia: A Political Memoir. Budapest, Hungary: Central European University Press (2004). ISBN 978-963-9241-81-7
- Democratic Transition in Croatia: Value Transformation, Education & Media. College Station, Texas: Texas A&M University Press (2007). ISBN 978-1-58544-587-5
- Jegen, Mary Evelyn. Sign of Hope: the Center for Peace, Nonviolence and Human Rights in Osijek. Uppsala, Sweden: Life & Peace Institute (1996). ISBN 978-91-87748-34-9
- Macdonald, David Bruce. Balkan Holocausts?: Serbian and Croatian Victim Centered Propaganda and the War in Yugoslavia. Manchester, England: Manchester University Press (2002). ISBN 978-0-7190-6467-8
- Mercier, Michèle. Crimes Without Punishment: Humanitarian Action in Former Yugoslavia. Basingstoke, England: Palgrave Macmillan (1995). ISBN 978-0-7453-1080-0
- Ramet, Sabrina P.. The Three Yugoslavias: State-Building And Legitimation, 1918–2006. Bloomington, Indiana: Indiana University Press (2006). ISBN 978-0-253-34656-8
- Contemporary Conflict Resolution. Cambridge, England: Polity (2011). ISBN 978-0-7456-4973-3
- Sell, Louis. Slobodan Milosevic and the Destruction of Yugoslavia. Durham, North Carolina: Duke University Press (2002). ISBN 978-0-8223-3223-7
- Woodward, Susan L.. Balkan Tragedy: Chaos and Dissolution after the Cold War. Washington, D.C.: Brookings Institution Press (1995). ISBN 9780815722953
- Szakcikkek
- (2009. december 1.) „Dinamika stanovništva grada Osijeka od 1857. do 2001. godine” (horvát nyelven). Annals of the Institute for Scientific and Art Research in Osijek (25), 23–45. o, Kiadó: Horvát Tudományos és Művészeti Akadémia. ISSN 1332-456X.
- Marijan, Davor (2003. december 1.). „"Jedinstvo" – Posljednji ustroj JNA” (horvát nyelven). Polemos: Journal of Interdisciplinary Research on War and Peace 6 (11–12), 11–47. o, Kiadó: Croatian Sociological Association and Jesenski & Turk Publishing House. ISSN 1331-5595.
- Marijan, Davor (2012. május 1.). „The Sarajevo Ceasefire – Realism or strategic error by the Croatian leadership?”. Review of Croatian History 7 (1), 103–123. o, Kiadó: Croatian Institute of History. ISSN 1845-4380.
- Marijan, Davor (2012. november 1.). „Zamisao i propast napadne operacije Jugoslavenske narodne armije na Hrvatsku u rujnu 1991. godine” (horvát nyelven). Journal of Contemporary History 44 (2), 251–275. o, Kiadó: Croatian Institute of History. ISSN 0590-9597.
- Pavičić, Marta (2009. december 1.). „Ratne štete kao posljedica Domovinskog rata i njihov utjecaj na razvoj Osijeka” (horvát nyelven). Annals of the Institute for Scientific and Art Research in Osijek (25), 149–164. o, Kiadó: Croatian Academy of Sciences and Arts. ISSN 1332-456X.
- Tudósítások
- Alilović, Saša: 23. godine od Đavolje grede (horvát nyelven). Radio Baranja, 2014. december 18. [2020. november 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. november 1.)
- Bajto, Amoreta: Đavolja greda (horvát nyelven). Croatian Radiotelevision, 2011. december 18.
- Serb leader Tadic apologises for 1991 Vukovar massacre. BBC, 2010. november 4.
- 21 years since massacre of civilians in Croatia. B92, 2012. december 11.
- Bajto, Amoreta: Dan osječkih branitelja: "Opća opasnost" večeras (horvát nyelven). Horvát Rádió és Televízió, 2012. június 28. [2013. november 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. július 11.)
- „Optužnica protiv 13 oficira JNA zbog razaranja Osijeka”, Blic , 2008. november 17.. [2013. november 30-i dátummal az eredetiből archiválva] (szerb nyelvű)
- Čizmić, Martina. „Branimir Glavaš uhićen i odveden u pritvor u Drinovcima”, Nacional , 2010. szeptember 28.. [2010. október 1-i dátummal az eredetiből archiválva] (horvát nyelvű)
- Cvitić, Plamenko. „Srbe ubijala somborska skupina”, Nacional , 2006. október 24.. [2012. január 22-i dátummal az eredetiből archiválva] (horvát nyelvű)
- Đuričić, Vuk. „Smrt je stizala crvenim Yugom”, Slobodna Dalmacija , 2006. október 26.. [2013. november 30-i dátummal az eredetiből archiválva] (horvát nyelvű)
- Đuričić, Vuk. „Transport kostiju”, Slobodna Dalmacija , 2003. november 8.. [2013. november 30-i dátummal az eredetiből archiválva] (horvát nyelvű)
- Engelberg, Stephen. „Belgrade Sends Troops to Croatia Town”, The New York Times , 1991. március 3.. [2013. október 2-i dátummal az eredetiből archiválva]
- Fraser, John. „EC Agrees a Compromise Deal over Yugoslavia: Pressure from Bonn Speeds up Support for Breakaway Regions”, The Herald (Glasgow) , 1991. december 17.
- Harden, Blaine. „Besieged Croatian City Groans Under Shelling; Serb Guerrillas Press Attack on Osijek”, The Washington Post , 1991. szeptember 6.. [2012. november 6-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2011. július 18.)
- Janić, Adelina: Obilježena 21. obljetnica akcije "Đavolja greda" (horvát nyelven). Baranja Medija, 2012. december 17. [2015. március 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. március 15.)
- Jurasić, Marinko. „Ustavni sud ukinuo osuđujuću presudu Vrhovnog suda Branimiru Glavašu”, Večernji list , 2015. január 12. (horvát nyelvű)
- „HDSSB se neće odreći zločinca”, Nacional , 2012. április 27.. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva] (horvát nyelvű)
- Pejić, Darko. „Prisjećanje na uspješnu akciju Đavolja greda”, Glas Slavonije , 2014. december 19. (horvát nyelvű)
- Rački-Kristić, Željka. „HNK gorio pod granatama. "Gledali smo u zgradu kao u pokojnika"”, Večernji list , 2011. november 16.. [2013. november 30-i dátummal az eredetiből archiválva] (horvát nyelvű)
- „Roads Sealed as Yugoslav Unrest Mounts”, The New York Times , 1990. augusztus 19.. [2013. szeptember 21-i dátummal az eredetiből archiválva]
- Skidamo prašinu: Vojno-redarstvena akcija Đavolja greda (horvát nyelven). SIB.hr portal, 2013. december 23.
- „Scattered Shelling Mars Latest Yugoslav Cease-Fire”, Los Angeles Times , 1991. november 26.. [2012. november 5-i dátummal az eredetiből archiválva]
- Silber, Laura. „Vance Inspects Damage in Besieged Croatian City”, The Washington Post , 1991. december 4.. [2012. november 6-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2011. július 18.)
- Sudetic, Chuck. „Rebel Serbs Complicate Rift on Yugoslav Unity”, The New York Times , 1991. április 2.. [2013. október 2-i dátummal az eredetiből archiválva]
- Šimičević, Hrvoje. „Glavaš osuđen na 10 godina zatvora, Šišljagić i HDSSB ga skrivaju”, Nacional , 2009. május 8.. [2009. május 11-i dátummal az eredetiből archiválva] (horvát nyelvű)
- Švarm, Filip. „Dete Službe”, Vreme , 2006. szeptember 7.. [2012. február 6-i dátummal az eredetiből archiválva] (szerb nyelvű)
- „Vance Reportedly Makes Gains on Peacekeepers for Croatia”, Los Angeles Times , 1991. december 9.
- Vukotić, Mirko. „Hrvatska ne može, neće i ne smije zaboraviti svoje junake, rekao je ministar”, Glas Slavonije , 2012. december 6.. [2013. november 30-i dátummal az eredetiből archiválva] (horvát nyelvű)
- Zelenić, Ksenija: Godišnjica akcije "Đavolja greda" (horvát nyelven). Croatian Radiotelevision, 2014. december 18. [2022. január 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. november 1.)
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Battle of Osijek című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
.svg){kind=small}
