A šibeniki csata (horvátul: Bitka za Šibenik) a horvátországi háború idején zajlott katonai összecsapás volt a Jugoszláv Néphadsereg (Jugoslovenska Narodna Armija vagy JNA), amelyet a horvátországi Krajinai Szerb Autonóm Terület (SAO Krajina) erői is támogattak, valamint a horvát rendőrség által támogatott Horvát Nemzeti Gárda (Zbor Narodne Garde – ZNG) között. A csatát a horvátországi Šibenik városától északra és nyugatra vívták 1991. szeptember 16. és 22. között. A JNA kezdeti parancsa az volt, hogy Šibenik JNA laktanyáit mentse fel a horvát ostrom alól, és szigetelje el Dalmáciát Horvátország többi részétől. A JNA előrenyomulását a jugoszláv légierő és a jugoszláv haditengerészet is támogatta.
A harc egy horvát ellentámadást követően, amely visszaszorította a JNA-t Šibenik külvárosából, abbamaradt. A csata következtében, különösen Drniš város környékén, Šibeniktől északkeletre a JNA teret veszített. A ZNG több JNA és jugoszláv haditengerészeti létesítményt, köztük több tucat hadihajót és több partmenti tüzérségi üteget elfoglalt a városban. Az elfoglalt ütegeket a város védelmének támogatására használták fel. A horvát tisztviselők és a JNA közötti megállapodást követően a JNA šibeniki helyőrségét evakuálták.
A szeptember–októberi harcokban három horvát katona és hét civil halt meg, valamint több mint száz pedig megsebesült. A JNA tüzérsége bombázta Šibeniket, és számos építményben, köztük a Szent Jakab-székesegyházban, amely az UNESCO Világörökség része, kárt okozott. A New York Times úgy ítélte meg, hogy a bombázás a horvátországi örökség elleni tervezett támadások része. A város tüzérségi támadása a következő 100 napon keresztül folytatódott.
Előzmények
1990-ben, a horvát szocialisták választási vereségét követően az etnikai feszültségek tovább fokozódtak. A Jugoszláv Néphadsereg (Jugoslovenska Narodna Armija – JNA) elkobozta Horvátország területvédelmi fegyvereit (Teritorijalna obrana – TO), hogy minimalizálja a lehetséges ellenállást. 1990. augusztus 17-én a fokozódó feszültség a horvátországi szerbek nyílt lázadásává fajult.A lázadás Dalmácia hátországának Knin körüli, túlnyomórészt szerbek lakta területein, valamint a Lika, Kordun, Banovina régiók és Kelet-Horvátország egyes részein zajlott. 1991 januárjában Szerbia Montenegró, valamint a szerbiai Vajdaság és Koszovó tartományok támogatásával kétszer is sikertelenül próbálkozott, hogy megszerezze a jugoszláv elnökség jóváhagyását a JNA bevetéséhez a horvát biztonsági erők leszerelésére.
A szerb felkelők és a horvát különleges rendőrség között márciusban vívott vértelen összecsapás után maga a JNA, Szerbia és szövetségesei támogatásával, kérte a szövetségi elnökséget, hogy adjon neki háborús jogosítványokat és hirdessen ki rendkívüli állapotot. A kérelmet 1991. március 15-én elutasították, és a JNA Slobodan Milošević szerb elnök irányítása alá került 1991 nyarán, amikor a jugoszláv szövetség szétesésnek indult. A hónap végére a konfliktus eszkalálódott, ami a háború első halálos áldozataihoz vezetett. A JNA ezután közbelépett, hogy támogassa a felkelőket, és megakadályozza a horvát rendőrség beavatkozását. Április elején a horvátországi szerb lázadás vezetői bejelentették, hogy az ellenőrzésük alatt álló területeket integrálják Szerbiával. Horvátország kormánya ezt az elszakadás aktusának tekintette.
1991 márciusára a konfliktus Horvátország függetlenségi háborújává fajult,[11] majd 1991 júniusában, Jugoszlávia felbomlásával Horvátország kikiáltotta függetlenségét.[12] A függetlenségi nyilatkozat három hónapos moratóriumot követően október 8-án[13] lépett hatályba.[14] A december 19-én a Krajinai Szerb Köztársaságra (RSK) átkeresztelt SAO Krajina ezután etnikai tisztogató akciókat indított a horvát civil lakosság ellen.[15]
A fokozódó feszültségek szabályozását nehezítette az SAO Krajina növekvő támogatása, amelyet a Jugoszláv Néphadsereg (JNA) nyújtott. A horvát rendőrség képtelen volt megbirkózni a helyzettel, ami 1991 májusában a Horvát Nemzeti Gárda (ZNG) létrehozásához vezetett.[16] Miközben a horvátországi katonai konfliktus tovább eszkalálódott a ZNG katonai erővé fejlesztését megnehezítette az ENSZ szeptemberben bevezetett fegyverembargója.[17] Augusztus 26-án megkezdődött a konfliktus addigi legnagyobb fegyveres összecsapása, a vukovári csata.[18]
1991 elején Horvátországnak nem volt reguláris hadserege, ezért védelmének megerősítése érdekében megduplázta rendőri erői létszámát, mely így 20 000 főre nőtt. A haderő leghatékonyabb részét a tizenkét zászlóaljba szervezett, a katonai egységek szerepét átvevő, 3000 fős különleges rendőrség jelentette. Emellett 16 zászlóaljba és 10 századba területi alapon szervezett 9-10 000 tartalékos rendőr is rendelkezésre állt. A tartalékos erőnek nem volt fegyvere. A helyzet romlására reagálva a horvát kormány a különleges rendőrzászlóaljakat négy, összesen mintegy 8000 fős, a Honvédelmi Minisztérium alárendeltségében álló gárdadandárba összevonva májusban létrehozta a Horvát Nemzeti Gárdát (Zbor narodne garde - ZNG), amelynek élén Martin Špegelj nyugalmazott JNA tábornok állt. Az addigra 40 000 fősre bővült regionális rendőrséget is a ZNG-hez csatolták, és 19 dandárba és 14 önálló zászlóaljba szervezték át. A gárdadandárok voltak a ZNG egyetlen olyan egységei, amelyek kézifegyverekkel teljesen fel voltak fegyverkezve. viszont az egész ZNG-ben hiányoztak a nehézfegyverek, és nem volt parancsnoki és irányító struktúra. A nehézfegyverek hiánya olyan súlyos volt, hogy a ZNG a múzeumokból és filmstúdiókból származó második világháborús fegyvereket próbálta rendszerbe állítani. Akkoriban a horvát fegyverkészlet 30 ezer külföldön vásárolt kézi lőfegyverből és 15 ezer, korábban a rendőrség tulajdonában lévő fegyverből állt. Ekkor a gárdadandárokba vezényelt állomány pótlására egy új, 10 000 fős különleges rendőri egységet hoztak létre.
Megelőző események
Észak-Dalmáciában június végén és egész júliusban naponta voltak fegyveres összecsapások, de tényleges háború nem zajlott. Mindazonáltal a konfliktus fokozódó intenzitása a régióban és máshol Horvátországban oda vezetett, hogy Zárában a város tisztviselői óvóhelyeket készíttettek.[22] A Krajinai Szerb Autonóm Terület (SAO Krajina) hatóságai, egy nappal azután, hogy egy horvát rendőrjárőrt Zára térségében lelőttek, Zára hátországában július 11-én három területvédelmi egységet mozgósítottak,[23] míg a JNA 9. (Knini) hadteste, hogy a hónap végéig megerősítse sorait, Benkovacra hívta be a helyi szerb lakosságot.[24] Július végén egy Miro Barešić vezette félkatonai csoport, amely formálisan a horvát védelmi minisztériumnak volt alárendelve, Benkovac térségében számos szabotázst hajtott végre.[25] Augusztus 1-jén Horvátország a ZNG 4. gárdadandár két zászlóalját vezényelte az Obrovac melletti Kruševoba. Ezek két nappal később harcba szálltak az SAO Krajina területvédelmi és a rendőri erői ellen, ami a horvát függetlenségi háború első ilyen fellépését jelentette a régióban.[26] Augusztus 26-án a JNA 9. hadteste nyíltan az SAO Krajina csapatai mellé állt, amikor közösen megtámadták Kijevót, kiűzve a faluból az összes horvátot.[27] Horvátország másik jelentős kudarca a régióban szeptember 11-én a Maslenica híd JNA általi elfoglalása volt. Ez megszakította az utolsó szárazföldi összeköttetést Dalmácia és Horvátország többi része között.[28] Szeptember 11–13-án Skradin térségében egy támadás megszakította Šibenik víz- és áramellátását.[29]
Megkezdve a laktanyacsatát szeptember 14-én a ZNG és a horvát rendőrség blokád alá vette és megszakította a közműveket a JNA laktanyákban az összes, horvát ellenőrzés alatt álló területen.[30] A lépés blokád alá vont 33 nagy horvátországi JNA helyőrséget[31] és számos kisebb létesítményt, köztük határállomásokat, fegyver- és lőszerraktárakat.[30] A blokád arra kényszerítette a JNA-t, hogy módosítsa tervezett horvátországi hadjáratát, és hogy alkalmazkodjon az új fejleményhez.[32] Ugyanezen a napon a horvát erők a Žirje-szigeten,[33] miután Željko Baltić JNA főtörzsőrmester, ütegparancsnok átállt a horvátokhoz, elfoglaltak egy parti tüzérségi üteget.[34] Az üteg tizenkét Ansaldo 90/53 ágyúból állt, amelyek egykor a Vittorio Veneto olasz csatahajó fegyverzetének részét képezték.[29]
A szembenálló erők
A JNA tervezett hadjárata magában foglalta a 9. (Knini) hadtest előrenyomulását Šibenik térségében, amelynek feladata Dalmácia elszigetelése volt Horvátország többi részétől. Miután megtörtént a teljes mozgósítás és az előkészületek a bevetésre, a hadtest szeptember 16-án megkezdte a hadműveleteket a ZNG ellen.[35] Fő támadási iránya Vodice felé irányult, Zára, Drniš és Sinj felé a főirányt támogató előrenyomulásokkal. A csapásirányt úgy tervezték, hogy kedvező körülményeket teremtsen Zára, Šibenik és Split megtámadására.[36] A támadás fő tengelyét a JNA 221. gépesített dandárja (elvezényelt T-34-es harckocsikból álló zászlóalja nélkül) képezte, egy hadtestszintű M-84-es harckocsikból álló zászlóalj és a SAO Krajina területvédelmi erői támogatásával. A jobb szárnyon, a másodlagos irányú előrenyomulást Biograd na Moru felé a 180. gépesített dandár hajtotta végre, amelyet a 221. dandárból idevezényelt páncélos zászlóalj, az 557. vegyes páncéltörő tüzérezred és az SAO Krajina területvédelmi erői támogattak. A támadó erőkhöz további támogatást nyújtott a 9. vegyes tüzérezred és a 9. katonai rendőrzászlóalj.[37] A 221. dandár parancsnoka Borislav Đukić ezredes volt.[38] A 24. (Kragujevaci) hadtesthez tartozó 46. partizánhadosztály[39] elemei szintén támogatást nyújtottak a hadtestnek.[40] A šibeniki laktanyában lévő JNA helyőrséghez tartozott a 11. tengerészgyalogos dandár, egy azon maroknyi egységek közül, amelyeket állandó teljes harckészültségben tartottak fenn.[41]
A JNA-val szemben Šibenik városát a Josip Juras vezette šibeniki válságközpont általános ellenőrzése alatt a ZNG 113. gyalogdandár, a Milivoj Petković parancsnoksága alatt rendőri erőkkel együtt védte.[42] A 113. gyalogdandár 4. zászlóalja Josip Jukica [42][43] parancsnoksága mellett, valamint a 4. gárdadandár 4. zászlóalja, amelyet Ivan Zelić[44] irányított, egy rendőrszázad támogatásával védte a Šibeniktől 25 kilométerre északkeletre fekvő Drniš környékét.[45] A térségben a legerősebb ZNG egységet a 4. gárdadandár 600 fős 4. zászlóalja képviselte, míg a JNA horvát források becslése szerint Drniš ellen körülbelül 1500 katonát vetett be.[46] Szeptember 20-án a Drniš térségében tartózkodó összes horvát katonai egység Luka Vujićnak volt alárendelve.[44] A Krka folyó nyugati partját és a Vodicébe vezető utakat a 113. gyalogdandár 3. zászlóalja ellenőrizte. Míg a zászlóalj egy részének felfegyverzésére elegendő kézi lőfegyver állt rendelkezésre, a zászlóaljnak egyáltalán nem volt nehézfegyvere.[47]
A csata lefolyása
Az offenzíva szeptember 16-án 16:00-kor (helyi idő szerint) kezdődött.[48] A bal szárnyon a JNA Drniš felé nyomult előre, elfoglalva Maljkovo és Kričke falvakat, és elzárva a Krka folyótól keletre fekvő Drniš–Split főutat. A szemközti folyóparton a várost nyugat felől fenyegetve a JNA egységei Vodice és Šibenik felé haladtak előre,[49] elérve az Adriai autópályán levő 390 méteres Šibenik híd nyugati oldalát. Az előrenyomulás olyan gyors volt, hogy elvágta a ZNG 113. gyalogdandár 3. zászlóaljának 1. századát a ZNG haderő többi részétől.[42][50] Aznap a ZNG Zečevo falu közelében elfoglalt egy 100 milliméteres parti tüzérségi üteget.[33] Szeptember 17-ig a JNA 9. hadtest parancsnoka, Vladimir Vuković vezérőrnagy a ZNG és a horvát rendőrség erős ellenállása miatt módosította a kezdeti haditervet. A JNA erők Vodicétől északra a lakott területekre és a terep adottságaira támaszkodva nyomultak előre. A változtatások magukban foglalták az erő egy részének átirányítását Drniš és Sinj közvetlen megtámadására, míg a támadóerő többi része pihent.[48] A támadást támogatva jugoszláv haditengerészet blokádba kezdett Šibenik és a horvátországi Adria teljes partvidéke mentén.[36]
Szeptember 17-ről 18-ra virradó éjszaka a JNA parancsot kapott, hogy ejtse csapdába és megsemmisítse a ZNG haderőt Drnišben és a Miljevci-fennsík térségében, miközben másutt elért pozícióit is tartsa meg.[48] Reggel a támadás jobb oldalán a JNA folytatta offenzíváját Vodice felé,[39] míg a ZNG elhagyta Drništ, és visszahúzódott Unešić faluba.[43] Szeptember 19-én Smokvica-szigeten a ZNG elfoglalt egy 88 milliméteres parti tüzérségi üteget és elfoglalta a Rogoznica melletti „Krušćica” laktanyát.[33][51] Az elfoglalt laktanyából előkerült fegyverek, valamint a JNA Gospićban található létesítményeinek elfoglalását követően a Gospićtól kapott szállítmány[47] a lefoglalt tüzérségi eszközökkel együtt jelentősen javította a ZNG harci képességeit.[52] Miután a ZNG Unešićben, Pakovo Selóban és Žitnićtől délre három sikeres ellentámadást indított,[53] aznap gyakorlatilag leállította JNA Drništől délre történő előrenyomulását.
Szeptember 20-án a JNA parancsait ismét megváltoztatták, ekkor a JNA 9. hadtest korábban kapott parancsait felváltotta Mile Kandić altengernagy haditengerészeti körzetparancsnok parancsa, amely szerint a hadtest irányítsa át a JNA haderőt Vodicétől északra Šibenik és Split felé. Ehhez át kellett menni a Krka folyón átívelő Šibenik hídon.[39] A keleti előrenyomulás azonban, melyet a jugoszláv légierő szoros légi támogatásával kellett végrehajtani meghiúsult, és a légierőnek négy repülőgépébe került, amelyeket a ZNG lelőtt.[54] Szeptember 22-én egy horvát ellentámadás, amelyet a nem sokkal korábban szerzett tüzérség is támogatott, 10:00-ra visszaszorította a JNA-t a hídról,[47] és a ZNG által ellenőrzött hídfőt a 9 kilométerre északnyugatra fekvő Gaćelezi területére terjesztette ki,[55] A žirjei üteg négy lövegét az ellentámadás támogatására páncéltörő lövegként használták.[56]
Szeptember 22-én a horvát csapatok elfoglalták a JNA Šibenikben található „Kuline” laktanyáját az ott állomásozó 15 jugoszláv hadihajóval együtt. Ezenkívül a „Velimir Škorpik” hajógyárban 19 hajót foglaltak le, amelyek a nagyjavítás különböző szakaszaiban álltak. A jugoszláv haditengerészet eszközeinek körülbelül egynegyedét kitevő hajók a következők voltak: Vlado Ćetković (RTOP-402) Končar-osztályú gyorstámadó hajó (később Šibenik (RTOP-21) néven), Velimir Škorpik (RČ-310) Osa osztályú rakétahajó, Partizan II (TČ-222) Shershen osztályú torpedóvető, valamint Biokovo (PČ-171), Cer (PČ-180) és Durmitor (PČ-181) Mirna osztályú járőrhajók.[33]
Szeptember 23-án a JNA teljes körűen megszállta Drništ és környékét. Ezzel egy időben a Šibeniktől távolabb zajló zárai csatára helyezte a hangsúlyt. A jugoszláv tengeri blokádot még aznap egyoldalúan feloldották.[36] Annak ellenére, hogy a városban a ZNG számos JNA-létesítményt elfoglalt, még számos jelentős JNA-állás maradt Šibenikben. Ezek közé tartozott a 11. tengerészgyalogos dandárnak otthont adó „Rade Končar” laktanya, az „Ante Jonić” laktanya, a „Minerska” raktár, ahol tengeri aknákat tároltak, a „Jamnjak” raktár és a „Ražine” tüzérségi üteg, amely az elkobzott horvát területvédelmi fegyvereket tárolta, és a „Duboka” üzemanyagtároló.[57] A „Duboka” három darab 1 410 000 literes tárolótartályból állt.
Következmények
A JNA a šibeniki csatában, amelyet később „szeptemberi háborúnak” (Rujanski rat) neveztek el vereséget szenvedett.[36] A csatában elszenvedett teljes veszteségeiről nem számoltak be. A ZNG és a horvát rendőrség három halottat és 49 sebesült katonát vesztett a csatában. Ugyanebben az időben hét civil is meghalt és 64-en sebesültek meg.[55] A JNA tüzérsége a következő 100 napon keresztül folytatta Šibenik szakaszos bombázását, ami további áldozatokat és károkat okozott.[58] A megrongálódott építmények közé tartozik az UNESCO Világörökség részét képező Szent Jakab-katedrális. A The New York Times egyik vezércikke a katedrális bombázását a Horvátország kincsei elleni „kitervelt támadások” részének nevezte.[59][60] A harcok során Bilice és Konjsko elektromos alállomásai megsemmisültek, ami megzavarta az áramelosztást Dalmáciában.
A JNA létesítményeinek kiürítéséről és a Šibenik–Split térségben tárolt elkobzott területvédelmi fegyverek átadásáról november 21-én állapodtak meg.[62] A folyamat során a feszültség nagy maradt. A JNA „Operacija Obala-91” és „Operacija Orkan-91” kódnéven készenléti terveket készített, hogy áttörjön Kninből Šibenikbe és Splitbe, hogy enyhítsen az ottani JNA erők ostromán.[63] Végül december 10-ig a JNA összes šibeniki létesítményét, valamint az elkobzott területvédelmi fegyvereket átadták a horvát hatóságoknak.[57]
A csatáról minden szeptemberben megemlékeznek Šibenikben. A csatáról két dokumentumfilm is készült: Az egyik a Matea Šarić rendezésében készült „I moj će grad biti sretan” (Az én városom is boldog lesz) és a „Rujanski rat 1991. Šibenik–Vodice” (Az 1991 szeptemberi háború, Šibenik–Vodice) Šime Strikoman rendezésében.[64][65]
Jegyzetek
- ↑ The New York Times 3 March 1991
- ↑ The New York Times 26 June 1991
- ↑ Narodne novine 8 October 1991
- ↑ The New York Times 29 June 1991
- ↑ Klemenčič & Žagar 2004, p. 306
- ↑ EECIS 1999, pp. 272–278
- ↑ The Independent 10 October 1992
- ↑ UNSC 28 December 1994, Section III
- ↑ Ružić 2011, p. 416
- ↑ Ružić 2011, p. 418
- ↑ Ružić 2011, p. 420
- ↑ Ružić 2011, pp. 420–421
- ↑ Ružić 2011, p. 421
- ↑ Silber & Little 1996, pp. 171–173
- ↑ CIA 2002, p. 93
- ↑ a b Hrvatski vojnik June 2010
- ↑ a b CIA 2002, p. 95
- ↑ Ramet 2006, p. 401
- ↑ CIA 2002, p. 96
- ↑ a b c d Hrvatski vojnik November 2001
- ↑ Slobodna Dalmacija 26 September 2009
- ↑ CIA 2002, p. 99
- ↑ a b c d Brigović 2011, p. 428
- ↑ Hrvatski vojnik September 2010
- ↑ Slobodna Dalmacija 2 March 2006
- ↑ a b c Hrvatski vojnik October 2010c
- ↑ Marijan 2012, p. 262
- ↑ Marijan 2003, note 20
- ↑ a b c Slobodna Dalmacija 18 September 2010
- ↑ a b Lucić 2013, p. 76
- ↑ a b Radio Drniš 20 September 2011
- ↑ Lucić 2013, p. 72
- ↑ Lucić 2013, p. 73
- ↑ a b c Slobodna Dalmacija 15 September 2001
- ↑ a b c Hrvatski vojnik October 2010a
- ↑ Hrvatski vojnik October 2010b
- ↑ Večernji list 3 June 2011
- ↑ Brigović 2011, p. 424
- ↑ Slobodna Dalmacija 14 September 2010
- ↑ Lucić 2013, pp. 76–77
- ↑ Index.hr 21 September 2011
- ↑ a b Šibenik 22 September 2011
- ↑ Slobodna Dalmacija 23 November 2007
- ↑ a b Brigović 2011, p. 440
- ↑ Mojzes 2011, p. 153
- ↑ Ramet 2006, p. 400
- ↑ The New York Times 22 September 1991
- ↑ Brigović 2011, pp. 438–439
- ↑ Brigović 2011, p. 436
- ↑ Slobodna Dalmacija 23 September 2011
- ↑ Jutarnji list 15 April 2009
Források
- Könyvek
- Central Intelligence Agency, Office of Russian and European Analysis. Balkan Battlegrounds: A Military History of the Yugoslav Conflict, 1990–1995. Washington, D.C.: Central Intelligence Agency (2002). OCLC 50396958
- Eastern Europe and the Commonwealth of Independent States. London, England: Routledge (1999). ISBN 978-1-85743-058-5
- Gow, James. The Serbian Project and Its Adversaries: A Strategy of War Crimes. London, England: C. Hurst & Co., 154–155. o. (2003). ISBN 978-1-85065-646-3
- Hoare, Marko Attila. The War of Yugoslav Succession, Central and Southeast European Politics Since 1989. Cambridge, England: Cambridge University Press, 111–136. o. (2010). ISBN 978-1-139-48750-4
- 4. gardijska brigada Hrvatske vojske - Pauci. Zagreb, Croatia: Despot Infinitus. ISBN 978-953-7892-05-0
- Mojzes, Paul. Balkan Genocides: Holocaust and Ethnic Cleansing in the Twentieth Century. Lanham, Maryland: Rowman & Littlefield (2011). ISBN 978-1-4422-0663-2
- Ramet, Sabrina P.. The Three Yugoslavias: State-Building And Legitimation, 1918–2006. Bloomington, Indiana: Indiana University Press (2006). ISBN 978-0-253-34656-8
- The death of Yugoslavia. London, England: Penguin Books (1996). ISBN 978-0-14-026168-4
- Szakcikkek
- Brigović, Ivan (2011. október 1.). „Odlazak Jugoslavenske narodne armije s područja Zadra, Šibenika i Splita krajem 1991. i početkom 1992. godine” (horvát nyelven). Journal of Contemporary History 43 (2), 415–452. o, Kiadó: Croatian Institute of History. ISSN 0590-9597.
- Marijan, Davor (2003. december 1.). „"Jedinstvo" – Posljednji ustroj JNA” (horvát nyelven). Polemos: Journal of Interdisciplinary Research on War and Peace 6 (11-12), 11–47. o, Kiadó: Croatian Sociological Association and Jesenski & Turk Publishing House. ISSN 1331-5595.
- Marijan, Davor (2012. november 1.). „Zamisao i propast napadne operacije Jugoslavenske narodne armije na Hrvatsku u rujnu 1991. godine” (horvát nyelven). Journal of Contemporary History 44 (2), 251–275. o, Kiadó: Croatian Institute of History. ISSN 0590-9597.
- Ružić, Slaven (2011. december 1.). „Razvoj hrvatsko-srpskih odnosa na prostoru Benkovca, Obrovca i Zadra u predvečerje rata (ožujak - kolovoz 1991. godine)” (horvát nyelven). Journal - Institute of Croatian History 43 (1), 399–425. o, Kiadó: Institute of Croatian History, Faculty of Philosophy Zagreb. ISSN 0353-295X.
- Tudósítások
- Alač, Zvonko: "Obadva! Oba su pala!": Snimka koja je vratila nadu i fraza koja je ušla u povijest (horvát nyelven). Index.hr, 2011. szeptember 21. [2011. december 24-i dátummal az eredetiből archiválva].
- Bellamy, Christopher. „Croatia built 'web of contacts' to evade weapons embargo”, The Independent , 1992. október 10.. [2012. november 10-i dátummal az eredetiből archiválva]
- „Kosor u Šibeniku: Hrvatske budućnosti ne bi bilo bez branitelja i dr. Tuđmana”, Slobodna Dalmacija (horvát nyelvű)
- Blažević, Davorka. „"Ruža Hrvatska" još čeka povratak na bitnicu na Žirje”, Slobodna Dalmacija , 2010. augusztus 7.. [2013. szeptember 26-i dátummal az eredetiből archiválva] (horvát nyelvű)
- Blažević, Davorka. „Rahim Ademi: Topovi sa Žirja uopće nisu obranili Šibenik!”, Slobodna Dalmacija , 2010. szeptember 14.. [2012. február 2-i dátummal az eredetiből archiválva] (horvát nyelvű)
- Blažević, Davorka. „Frane Frkić: Moja satnija je prva izašla na Šibenski most”, Slobodna Dalmacija , 2010. szeptember 18.. [2013. december 1-i dátummal az eredetiből archiválva] (horvát nyelvű)
- Engelberg, Stephen. „Belgrade Sends Troops to Croatia Town”, The New York Times , 1991. március 3.. [2013. október 2-i dátummal az eredetiből archiválva]
- Ferić, Diana. „Topovi sa Žirja turistička atrakcija”, Slobodna Dalmacija , 2007. november 27.. [2009. március 29-i dátummal az eredetiből archiválva] (horvát nyelvű)
- Ferić, Stanko. „Ademi i Vukošić predaju o Oluji”, Jutarnji list , 2009. április 15.. [2010. szeptember 16-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2013. június 11.) (horvát nyelvű)
- Matić, Jadranka. „Mladićeva zlodjela (i) pred splitskim sudom”, Slobodna Dalmacija , 2006. március 2.. [2013. december 1-i dátummal az eredetiből archiválva] (horvát nyelvű)
- Pilić, Damir. „I Jovan je branio Hrvatsku”, Slobodna Dalmacija , 2009. szeptember 26.. [2012. augusztus 30-i dátummal az eredetiből archiválva] (horvát nyelvű)
- Šimac, Goran. „Trinaestorica zapovjednika iz "rujanskog rata" prozivaju Ademija”, Večernji list , 2010. szeptember 15.. [2013. december 1-i dátummal az eredetiből archiválva] (horvát nyelvű)
- Šimac, Goran. „Japanci autocestu grade 30 dana, mi cijelu godinu popravljamo most”, Večernji list , 2011. június 3.. [2013. december 1-i dátummal az eredetiből archiválva] (horvát nyelvű)
- Sudetic, Chuck. „Rebel Serbs Complicate Rift on Yugoslav Unity”, The New York Times , 1991. április 2.. [2013. október 2-i dátummal az eredetiből archiválva]
- Talijaš, Ante. „Goloruki dočekali tenkove”, Slobodna Dalmacija , 2001. szeptember 15.. [2010. november 27-i dátummal az eredetiből archiválva] (horvát nyelvű)
- „Roads Sealed as Yugoslav Unrest Mounts”, The New York Times , 1990. augusztus 19.. [2013. szeptember 21-i dátummal az eredetiből archiválva]
- „The Sacking of Croatia”, The New York Times , 1991. szeptember 22.. [2012. november 11-i dátummal az eredetiből archiválva]
- Vukušić, Anita: Rujanski rat - 20 godina od bitke na Pakovom Selu (horvát nyelven). Radio Drniš, 2011. szeptember 20. [2013. december 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. június 11.)
- Egyéb források
- Čutura, Dinko (2010. június 1.). „Topovi - branitelji Šibenika” (horvát nyelven). Hrvatski vojnik (297), Kiadó: Ministry of Defence (Croatia). [2010. július 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. ISSN 1333-9036. (Hozzáférés: 2022. november 18.)
- Dvadeset godina od obrane Šibenskog mosta (horvát nyelven). City of Šibenik, 2011. szeptember 22. [2013. december 1-i dátummal az eredetiből archiválva].
- Nazor, Ante (2010. szeptember 1.). „Dokumenti o napadnim operacijama JNA i pobunjenih Srba u Dalmaciji 1991. (I. DIO)” (horvát nyelven). Hrvatski vojnik (311), Kiadó: Horvát Védelmi Minisztérium. [2013. november 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. ISSN 1333-9036. (Hozzáférés: 2022. november 18.)
- Nazor, Ante (2010. október 1.). „Dokumenti o napadnim operacijama JNA i pobunjenih Srba u Dalmaciji 1991. (II. DIO)” (horvát nyelven). Hrvatski vojnik (312), Kiadó: Ministry of Defence (Croatia). [2013. november 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. ISSN 1333-9036. (Hozzáférés: 2022. november 18.)
- Nazor, Ante (2010. október 1.). „Dokumenti o napadnim operacijama JNA i pobunjenih Srba u Dalmaciji 1991. (III. DIO)” (horvát nyelven). Hrvatski vojnik (313), Kiadó: Ministry of Defence (Croatia). [2013. november 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. ISSN 1333-9036. (Hozzáférés: 2022. november 18.)
- Nazor, Ante (2010. október 1.). „Dokumenti o napadnim operacijama JNA i pobunjenih Srba u Dalmaciji 1991. (IV. DIO)” (horvát nyelven). Hrvatski vojnik (314), Kiadó: Ministry of Defence (Croatia). [2013. december 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. ISSN 1333-9036. (Hozzáférés: 2022. november 18.)
- The Prosecutor vs. Milan Martic – Judgement. International Criminal Tribunal for the former Yugoslavia, 2007. június 12.
- Reljanović, Marijo (2001. november 1.). „Hrvatska ratna mornarica u obrani Jadrana” (horvát nyelven). Hrvatski vojnik (77), Kiadó: Ministry of Defence (Croatia). [2013. október 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. ISSN 1333-9036. (Hozzáférés: 2022. november 18.)
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Battle of Šibenik című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
