A kostrići mészárlás (horvátul: pokolj u Kostrićima) 16 horvát civilnek (a falu teljes lakossága) a „Kaline Komogovina” szerb félkatonai egység általi meggyilkolása volt a Hrvatska Kostajnica közelében fekvő Kostrići faluban 1991. november 15-én a horvátországi háború idején. A meggyilkoltak között két gyermek is volt. A legidősebb áldozat 93 éves volt.[1]
Előzmények
1990-ben, a horvát szocialisták választási vereségét követően az etnikai feszültségek tovább fokozódtak. A Jugoszláv Néphadsereg (Jugoslovenska Narodna Armija – JNA) elkobozta Horvátország területvédelmi fegyvereit (Teritorijalna obrana – TO), hogy minimalizálja a lehetséges ellenállást. 1990. augusztus 17-én a fokozódó feszültség a horvátországi szerbek nyílt lázadásává fajult. A lázadás Dalmácia hátországának Knin körüli, túlnyomórészt szerbek lakta területein, valamint a Lika, Kordun, Banovina régiók és Kelet-Horvátország egyes részein zajlott. 1991 januárjában Szerbia, Montenegró, valamint a szerbiai Vajdaság és Koszovó tartományok támogatásával kétszer is sikertelenül próbálkozott, hogy megszerezze a jugoszláv elnökség jóváhagyását a JNA bevetéséhez a horvát biztonsági erők leszerelésére.
A szerb felkelők és a horvát különleges rendőrség között márciusban vívott vértelen összecsapás után maga a JNA, Szerbia és szövetségesei támogatásával kérte a szövetségi elnökséget, hogy adjon neki háborús jogosítványokat és hirdessen ki rendkívüli állapotot. A kérelmet 1991. március 15-én elutasították,, és a JNA Slobodan Milošević szerb elnök irányítása alá került 1991 nyarán, amikor a jugoszláv szövetség szétesésnek indult. A hónap végére a konfliktus eszkalálódott, ami a háború első halálos áldozataihoz vezetett. A JNA ezután közbelépett, hogy támogassa a felkelőket, és megakadályozza a horvát rendőrség beavatkozását. Április elején a horvátországi szerb lázadás vezetői bejelentették, hogy az ellenőrzésük alatt álló területeket integrálják Szerbiával. Horvátország kormánya ezt az elszakadás aktusának tekintette. Májusban a horvát kormány válaszul megalakította a Horvát Nemzeti Gárdát (Zbor narodne garde – ZNG),ám fejlődését hátráltatta az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) szeptemberben bevezetett fegyverembargója, és a Jugoszláv Haditengerészet Adriai-tengeri blokádja, melyeket szeptemberben vezettek be.
A gyilkosságok
A „Kaline Komogovina” szerb félkatonai egység, amelyet Stevo Borojević „Gadafi” vezetett, két irányból, Hrvatska Kostajnica és Majur felől hatolt be a faluba. Az egyik házban találtak egy fiatal nőt két (két- és négyéves) gyermekkel, akit férjének, Zlatko Jurićnak a hollétéről kérdeztek. Miután közölte velük, hogy a szomszéd faluba Stubaljba ment, mindhármukat megölték. Amikor férj jelentette a bűncselekményt Kostajnicán Milan Martić milíciájának (a Krajinai Szerb Autonóm Terület rendőrségének), őt is meggyilkolták.[16] A falut kifosztották és felégették. Az áldozatok közül csak hetet azonosítottak. Néhányukat a háború után leégett és lerombolt otthonukban találták meg.[17]
A kostrići mészárlást követően ugyanez a szerb félkatonai egység további 38 horvát polgári személyt mészárolt le a közeli Majur, Graboštani és Stubalj falvakban.[18]
A félkatonai egység két feltételezett tagját később azzal is megvádolták, hogy 1991 októberében Volinja faluban megöltek öt rendőrt és két civilt.
A faluban 2011-ben avatták fel az áldozatok emlékművét, amelyen nevük szerepel.
Jegyzetek
Források
- Könyvek
- Hoare, Marko Attila. The War of Yugoslav Succession, Central and Southeast European Politics Since 1989. Cambridge, England: Cambridge University Press, 111–136. o. (2010). ISBN 978-1-139-48750-4
- Ramet, Sabrina P.. The Three Yugoslavias: State-Building And Legitimation, 1918–2006. Bloomington, Indiana: Indiana University Press (2006). ISBN 978-0-253-34656-8
- Sell, Louis. Slobodan Milosevic and the Destruction of Yugoslavia. Durham, NC: Duke University Press (2002). ISBN 978-0-8223-2870-4
- Woodward, Susan L.. Balkan Tragedy: Chaos and Dissolution after the Cold War. Washington, D.C.: Brookings Institution Press (1995). ISBN 9780815722953
- Egyéb források
- „Roads Sealed as Yugoslav Unrest Mounts”, The New York Times , 1990. augusztus 19.. [2013. szeptember 21-i dátummal az eredetiből archiválva]
- Brigović, Ivan (2011. október 1.). „Odlazak Jugoslavenske narodne armije s područja Zadra, Šibenika i Splita krajem 1991. i početkom 1992. godine” (horvát nyelven). Journal of Contemporary History 43 (2), 415–452. o, Kiadó: Croatian Institute of History. ISSN 0590-9597.
- Engelberg, Stephen. „Belgrade Sends Troops to Croatia Town”, The New York Times , 1991. március 3.. [2013. október 2-i dátummal az eredetiből archiválva]
- Sudetic, Chuck. „Rebel Serbs Complicate Rift on Yugoslav Unity”, The New York Times , 1991. április 2.. [2013. október 2-i dátummal az eredetiből archiválva]
- Eastern Europe and the Commonwealth of Independent States. London, England: Routledge (1999). ISBN 978-1-85743-058-5
- Bellamy, Christopher. „Croatia built 'web of contacts' to evade weapons embargo”, The Independent , 1992. október 10.. [2014. október 29-i dátummal az eredetiből archiválva]
- „Dva krajinska milicajca iz Dvora kazneno prijavljena zbog ratnog zločina, 7. studenoga 2011.”, Slobodna Dalmacija , 2011. november 7. (Hozzáférés: 2015. december 13.)
- Justice Report: Clarification of the Large Number of Crimes. justice-report.com, 2013
- Record on examination of the defendant, 1992
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Kostrići massacre című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
