PROFILPELAJAR.COM

	Golince (Golinci)
	Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Eszék-Baranya
Község	Alsómiholjác
Jogállás	falu
Irányítószám	31543
Körzethívószám	+385 031
	Népesség
Teljes népesség	342 fő (2021. aug. 31.)
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	96 m
Terület	13,32 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 45° 41′, k. h. 18° 09′45.683333°N 18.150000°EKoordináták: é. sz. 45° 41′, k. h. 18° 09′45.683333°N 18.150000°E
	Sablon • Wikidata • Segítség

Golince (horvátul: Golinci) falu Horvátországban, Eszék-Baranya megyében. Közigazgatásilag Alsómiholjáchoz tartozik.

Fekvése

Eszéktől légvonalban 42, közúton 50 km-re északnyugatra, községközpontjától légvonalban 7, közúton 10 km-re délre, a Szlavóniai-síkságon, a Karasica jobb partján fekszik.

Története

A régészeti leletek tanúsága szerint területén már az őskorban éltek emberek. A falutól délre fekvő „Leštak” nevű^[2] enyhe magaslaton a szántóföldön a kőkorszaktól a kőrézkoron és a bronzkoron át egészen a középkorig lakott település maradványai, kerámiatöredékek, kőszerszámok, használati tárgyak maradványai kerültek elő. A Karasicától délre, egy kisebb vízfolyástól keletre, a temetőtől északkeletre, az „Ograd”^[3] nevű ovális magaslaton egy másik település maradványait találták. A település a késő bronzkorban és a középkorban volt lakott. Itt is főként kerámiatöredékek, tégladarabok és használati tárgyak maradványait találták. A 12. század eleje és a 16. század vége között lakott település maradványait találták gázvezeték építése közben a Karasicáról délre, a temetőtől nyugatra fekvő enyhe magaslaton, a „Selište” nevű lelőhelyen.^[4]

A mai falu valószínűleg a török uralom idején keletkezett, amikor Boszniából katolikus sokácok vándoroltak be ide. Az 1698-as kamarai összeírásban nem szerepel. A török kiűzése után előbb kamarai birtok, majd a valpói, később pedig az alsómiholjáci uradalom része lett. 1721. december 31-én III. Károly Hilleprand von Prandau Péter bárónak adományozta. A család maradt a birtokosa egészen 1865-ig, amikor Hilleprand von Prandau Károly gyermektelenül halt meg. Ekkor Gusztáv testvérének lánya Stefánia lett a miholjáci uradalom birtokosa, aki Mailáth György felesége lett. Ezután a Mailáth család birtoka volt 1923-ig, amikor a magyarbarát család itteni birtokait a jugoszláv állam elvette.

Az első katonai felmérés térképén „Golincze” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Golincze” néven szerepel.^[5] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Golincze” néven 114 házzal, 699 katolikus vallású lakossal találjuk.^[6] Az iskola épülete 1888-ban készült el. 1890-ben felépítették a Keresztelő Szent János templomot.

A 19. században a környező földek megművelésére dunai svábokat és dél-magyarországi magyarokat telepítettek ide. 1857-ben 631, 1910-ben 816 lakosa volt. Verőce vármegye Alsómiholjáci járásához tartozott. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 75%-a horvát, 18%-a német, 6%-a magyar anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1927-ben felépült az evangélikus templom, melyet hívei csak 17 évig használhattak. A háború előtt még mintegy ötven család járt ide istentiszteletre. A második világháború idején a német és magyar lakosságot elűzték. Többeket pusztán etnikai hovatartozásuk miatt fogolytáborba hurcoltak. Helyükre a háború után horvátok települtek. 1960-ban bevezették az elektromos áramot. A falun átvezető utat 1967-ben építették. 1978 és 1980 között megépítették a járdákat. 1990-ben a falu minden útját aszfaltozták, 1992-ben pedig összekötötték a szomszédos Porecs faluval. A faluban egykori híd ívelt át a Karasicán, mely a Golincihoz tartozott, de mára kihalt Kabalnára vezetett. 1991-ben lakosságának 94%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben a falunak 431 lakosa volt.

Lakossága

Lakosság változása^[7]^[8]
1857	1869	1880	1890	1900	1910	1921	1931	1948	1953	1961	1971	1981	1991	2001	2011
631	633	579	669	768	816	767	809	859	845	789	644	546	503	486	431

Gazdaság

A lakosság többsége mezőgazdasággal foglalkozik, néhányan zöldséget termesztenek, illetve kecskesajt előállításával és gombatermesztéssel foglalkoznak.

Nevezetességei

1890-ben épített Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt római katolikus temploma a radikovci Szent Anna plébánia filiája.
1927-ben épített evangélikus temploma romos, elhanyagolt állapotban áll. Hívei a német kisebbséghez tartoztak, akiket a második világháború végén elűztek. A templomot teljesen kifosztották, csak az oltár maradt benne. A mennyezet beszakadt és csak a szomszédok, Andreas Schultz és Branko Matijević családjai gondoskodtak arról, hogy a templom és környezete rendben maradjon. Az ő kemény munkájuknak és gondoskodásuknak köszönhető, hogy a templom még ma is áll, különben már rég összeomlott volna.