PROFILPELAJAR.COM

	Ladomérfalva (Ladimirevci)
	Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Eszék-Baranya
Község	Valpó
Jogállás	falu
Irányítószám	31550
Körzethívószám	+385 031
	Népesség
Teljes népesség	1290 fő (2021. aug. 31.)
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	90 m
Terület	19,12 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 45° 37′ 31″, k. h. 18° 26′ 48″45.625278°N 18.446667°EKoordináták: é. sz. 45° 37′ 31″, k. h. 18° 26′ 48″45.625278°N 18.446667°E
	Ladomérfalva weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Ladomérfalva témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Ladomérfalva (horvátul: Ladimirevci) falu Horvátországban, Eszék-Baranya megyében. Közigazgatásilag Valpóhoz tartozik.

Fekvése

Eszéktől légvonalban 19, közúton 23 km-re északnyugatra, községközpontjától 4 km-re délkeletre, a Szlavóniai-síkságon, a Karasica jobb partján fekszik.

Története

Ladomérfalvát 1392-ben „Ladmerfalua” néven Kos várának tartozékaként említik.^[2] Neve a szláv Ladomér személynévből származik. A középkori falu helye a régészeti leletek alapján nagyrészt ismert. A falutól délre az SOS Gyermekfalu mellett, a „Kuzminci” lelőhelyen számos kerámiatöredéket, vasszegeket találtak. A leletek a késő középkorra jellemzőek. Sajnos a lelőhely legnagyobb része az ingovány miatt nem bejárható. A falu utolsó házától mintegy 700 méterre délre a régi temető közepén egy, a környezetéből kiemelkedő helyen kisebb építmény formája rajzolódik ki. Itt állhatott a középkori falu temploma, mely a korabeli források szerint Szent Kozma és Damján vértanúknak volt szentelve. A templom a török hódítást is átvészelte. A 17. században többször megemlítik az egyházi vizitátorok. Így ezt a plébániát kétszer is meglátogatta a híres jezsuita Bartol Kašić atya, aki tanúsította, hogy az itt levő plébánia azon kevés fennmaradó katolikus egyházközség egyike Szlavóniának ezen a részén, amelynek lelkésze az egyházmegyei papság tagja és áll a falazott temploma. Ez a temető egészen a 20. század elejéig használatban volt.

A falu a Kórógyi család birtoka volt. Később Szombathely várkastélyának tartozékai között találjuk. A török uralom előtti utolsó birtokosa Geréb Mátyás volt. A török Valpó várának elestével 1543-ban foglalta el végleg ezt a területet és csak 1687-ben szabadult fel uralma alól. A plébánia a török uralom idején is zavartalanul működött, 1664 után a zavaros háborús időszakban azonban elveszítette papját. A krími tatárok súlyos pusztításai miatt az összes környező falvakat elhagyták a népek és lakosságuk ide, a hadiutaktól távol eső, mocsaraktól és vízfolyásoktól jól védett Ladomérfalvára húzódott vissza. A faluban az 1738-as egyházlátogatás iratai szerint akkoriban már egy egyszerű, favázas, sárral tapasztott falu istentiszteleti hely állt harangtorony nélkül, melyet Szent Péter apostolnak szenteltek. A templom a petri plébániatemplom filiája volt és ferencesek szolgáltak benne.

A török kiűzése után Ladomérfalva a valpói uradalom részeként kamarai birtok volt, majd 1721. december 31-én III. Károly az uradalommal együtt Hilleprand von Prandau Péter bárónak adományozta. A Prandau család 1885-ig volt a birtokosa. A 18. században Boszniából katolikus horvátok (sokácok) települtek ide. 1789-ben a pécsi püspökség újraszervezte a ladomérfalvi plébániát, majd miután a plébánia kikerült a ferencesek irányítása alól, a templom titulusát Szent Keresztre változtatta. 1802-ben létrehozták a bizovaci plébániát és a templomot ez alá rendelték, ezzel a helyi plébánia ismét megszűnt. Miután a régi Szent Kozma és Damján templomnak csak csupasz falai maradtak meg, a 19. század elején lebontották és anyagát beépítették az új Szent Kereszt Felmagasztalása templomba, amelyet 1803–1815 között építettek fel. Az első katonai felmérés térképén „Ladimirovcze” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Ladimirovcze” néven szerepel.^[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Ladimirovcze” néven 143 házzal, 901 katolikus vallású lakossal találjuk.^[4]

1857-ben 943, 1910-ben 1322 lakosa volt. Verőce vármegye Eszéki járásához tartozott. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 76%-a horvát, 15%-a német, 6%-a szlovák, 3%-a magyar anyanyelvű volt. A település az első világháború után az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A második világháború végén a német származású családok nagyrészt elmenekültek a partizánok elől. Az itt maradt németeket kollektív háborús bűnössé nyilvánították és megfosztották a vagyonuktól. Sokakat a valpói munkatáborba hajtottak, majd kitelepítették az országból. Helyükre a partizánok családjai és társaik települtek. A háború alatt számos boszniai család és egy hercegovinai család is a faluba települt. A nagyobb betelepülési hullám 1946-ban kezdődött, amikor 23 zagorjei család érkezett. Az 1945-től 1953-ig tartó kollektivizáció után a gazdasági fellendülés csak 1960-tól kezdődött. 1963-ban bevezették az elektromos áramot. Folytatódott az utak, járdák építése. 1980-ban kiépült a telefonhálózat, 1981-ben a falu központjában parkot létesítettek. 1983-ban bővült a tűzoltószerház. 1984-ben kialakították az ifjúsági klub helyiségeit. 1989-ben nagyrészt társadalmi munkában megkezdődött az új iskola építése, melyet 1992-ben nyitottak meg. 1991-ben lakosságának 96%-a horvát nemzetiségű volt.

A szerb hadsereg első támadásai 1991. augusztus elején kezdődtek. Franjo Tuđman elnök 1991. augusztus 10-i rendeletére mintegy száz fővel megalakították a falu nemzetvédelmi egységét. Ugyanezen év novemberében az egység mintegy ötven tagja csatlakozott a horvát hadsereg 107. dandárjához. 1991 és 1992 őszén és telén az újonnan befejezett iskolaépületben működött a dandár parancsnoksága. A honvédő háborúban való részvételért a nemzetvédelmi egység 132 tagja kapta meg a háborús emlékérmet. 1994-ben megkezdődött a gázvezeték-hálózat kiépítése. Ebben az évben Darko Grgić megjelentette a falu monográfiáját, felújították a templomot és felépítettek a plébániát. 1997. május 25-én felavatták az SOS gyermekfalut, mely a lekeniki után a második ilyen intézmény volt az országban. A településnek 2011-ben 1587 lakosa volt.

Lakossága

Lakosság változása^[5]^[6]
1857	1869	1880	1890	1900	1910	1921	1931	1948	1953	1961	1971	1981	1991	2001	2011
943	932	871	975	1.222	1.322	1.336	1.297	1.283	1.343	1.466	1.441	1.377	1.449	1.662	1.587

Nevezetességei

A Szent Kereszt felmagasztalása tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1803 és 1815 között épült. A templomot története során többször javították, majd 2000 és 2006 között a hívek és az egyházmegye pénzéből teljesen megújították és korszerűsítették. A plébániát 1994-ben újraalapították. Az 1989 és 1994 közötti időszakban a hívők a saját pénzükből és munkájukkal új plébániai lakást építettek, ezáltal teremtve meg a feltételeket a plébánia visszatéréséhez.

Kultúra

KUD „Šokadija” Ladimirevci kulturális és művészeti egyesület. Az egyesület szervezésében 1989 óta minden december első szombatján rendezik meg a „Ladimirevački divani” fesztivált, melyen számos ismert művész lép fel.
Minden évben a húsvét utáni héten tartják a Fabijan Šovagović memorial emlékfesztivált.

Oktatás

A településen általános iskola működik. A település első iskoláját 1852-ben nyitották meg. Az 1980-as évek végén és az 1990-es évek elején a régi iskolaépületet lebontották és helyére új modern iskolaépület építése kezdődött. Az új iskolaépületet öt osztályteremmel és egyéb oktatótermekkel 1992. szeptember 13-án nyitották meg. Ezt követően az iskolai oktatás ismét nyolcosztályos lett, de a bizovaci általános iskolát leválasztották róla és csak két területi iskolája maradt Ivánfalva és Harkányfalva településeken. A gyermekek érkezése az említett helyekről, valamint a SOS - Ladimirevci Gyermekfalu további gyermekeinek oktatása a tanulók számának jelentős növekedéséhez vezetett. Így az iskola már nem volt képes ellátni a tanulói létszámot. Ezért számos adományozónak köszönhetően és az SOS-Kinderdorf International anyagi támogatásával 1995-ben az iskolát további négy osztályteremmel bővítették. Röviddel ezután egy új, 900 m²-es sport- és tornatermet építettek az iskola közelében (ennek építését 1996. július 25-én fejezték be). 2004-ben összekötő folyosót építettek az iskola és a tornaterem között, hogy a tanulóknak ne az iskola épületén kívül kelljen menniük a tornaterembe.

Sport

Az NK Slavonac Ladimirevci labdarúgócsapata a megyei 1. ligában szerepel.
A ŽNK Slavonka Ladimirevci női labdarúgó csapata a horvát nemzeti 2. liga 2. keleti csoportjában szerepel.
SK Munja Ladimirevci asztaliteniszklub
ŠK L.A. Top Ladimirevci sakk-klub
A HNK Ladimirevci labdarúgóklub 2019-ben alakult. A megyei 3. ligában szerepel.

Egyesületek

„Mladi poduzetnik” egyesület
„Mladih LA” egyesület
UŠR „Amur” sporthorgász egyesület
LD „Srnjak” vadásztársaság
Paulai Szent Vince templomi énekkar
Ladimirevci nyugdíjas egyesület
MK „Faust” egyesület

Híres emberek

Itt született 1932. január 4-én Fabijan Šovagović színművész, író, rendező

Jegyzetek

↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
↑ Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Baranya vármegye Bp. 1894.
↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum...366. o.
↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum Buda, 1829. 65. o.
↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
↑ https://www.dzs.hr/Eng/censuses/census2011/results/htm/e01_01_01/E01_01_01.html

Források

A település információs oldala Archiválva 2012. január 22-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
Valpó város hivatalos oldala (horvátul)
Valpó turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Baranya vármegye Bp. 1894.
Zorko Marković – Mirjana Paušak: Terenski pregled arheoloških lokaliteta u Valpovštini 2011. (horvátul)
Az általános iskola honlapja (horvátul)