Eszéktől légvonalban 15, közúton 22 km-re délnyugatra, községközpontjától 1 km-re délnyugatra, Szlavónia keleti részén, a Szlavóniai-síkságon, az Eszék-Vrpolje vasútvonal mentén fekszik.
Története
Dobsza első írásos említése 1263-ban „Villa Dapsa” alakban történt a johannita lovagrend birtokaként.[2] Birtokosait az oklevél „Cruciferi de Dubza”, azaz dobszai keresztesek néven említi.[2]1356-ban „Possessio cruciferorum Dobsa”[2] alakban egyértelműen a keresztesek dobszai birtokaként szerepel. Nem tudjuk, hogy a rend mikor kapta a birtokot, melynek emlékét őrzi Dobszától délre, Haraszti mellett egy nagyobb földterület, melyet Ivanovcinak (johanniták) neveznek, a Valkó (Vuka) itteni hídját pedig ma is „mostom na Ivanovcima” néven nevezik. A rend nem sokkal ezután elveszítette ezen birtokát, mert 1361-ben Garai Miklós macsói bán Dobszára („in villa Dobsa”) hívta össze Szerém vármegye gyűlését, tehát ekkor már a birtok a Garaiaké lehetett. 1443-ban „Dobza” néven nemesi névben találjuk.[2] A 15. században a vidék legnagyobb urai, a Kórógyiak szerezték meg. 1466-ben „Dopza” néven már az ő birtokuk volt.[2] A 16. századbam„oppidum Dobza” néven mezővárosként Kórógy várával együtt említik.[2]
Dobsza a térséggel együtt 1536 körül került török kézre és Eszék 1687-es visszafoglalásával szabadult fel végleg a török uralom alól. A török uralom idején területe puszta volt. A 18. században pravoszláv szerbekkel telepítették be. Az első katonai felmérés térképén„Dopszin” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Dobszin” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Dobszin” néven 88 házzal, 488 ortodox vallású lakossal találjuk.[4]
A falunak 1857-ben 517, 1910-ben 745 lakosa volt. Verőce vármegye Eszéki járásának része volt. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 77%-a szerb, 10%-a magyar, 8%-a horvát anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A falu 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 80%-a szerb, 11%-a horvát, 5%-a jugoszláv nemzetiségű volt. 2011-ben a falunak 482 lakosa volt.
Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére szentelt szerb pravoszláv parochiális temploma[7]1764-ben épült későbarokk stílusban. Egyhajós épület félköríves apszissal, a főhomlokzat feletti harangtoronnyal, melyet barokk hagymaalakú toronysisakkal fedtek be. A hajót dongaboltozattal, a szentélyt félkupolával fedték. Az épületet 2014-ben megújították.
Sport
Az NK Goleo Dopsin labdarúgóklubot 2008-ban alapították. Elődje az 1950-es években alapított NK Stojanović Rade Dopsin labdarúgóklub volt.
