PROFILPELAJAR.COM

	Busóc
	; Busóc zászlaja
	; Busóc zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Eperjesi
Járás	Késmárki
Rang	község
Polgármester	Daniel Jurek
Irányítószám	059 93
Körzethívószám	052
Forgalmi rendszám	KK
	Népesség
Teljes népesség	304 fő (2021. jan. 1.)
Népsűrűség	35 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	594 m
Terület	9,03 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 49° 13′ 08″, k. h. 20° 29′ 02″49.218889°N 20.483889°EKoordináták: é. sz. 49° 13′ 08″, k. h. 20° 29′ 02″49.218889°N 20.483889°E
	Busóc weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Busóc témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség
	Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Busóc (szlovákul Bušovce, németül Bauschendorf) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Késmárki járásában.

Fekvése

Késmárktól 12 km-re északkeletre, a Poprád-folyó bal partján fekszik.

Története

Területe már a korai kőkorban lakott volt. Az újkőkorszakban a vonaldíszes kerámiák népe, a bronzkorban a hallstatti kultúra népe élt ezen a vidéken.

A falu a Sztragar nevű erdőben keletkezett, amikor 1286-ban a Sváby család őse kapta IV. Lászlótól adományba. 1345-ben „Bussundorf” néven említik először, ekkor már plébániája is volt. 1348-ban „Busson”, 1564-ben „Bauschendorff” alakban tűnik fel. A szepesi káptalannak fizette a tizedet. 1787-ben 81 házában 589 lakos élt.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „Busócz. Bausendorf, Busovcze. Népes tót falu Szepes Vármegyében, birtokosai Szent Iványi, és Görgei Uraságok, fekszik Forbergnek szomszédságában, földgye középszerű, legelője és fája kevés, földyeinek 3/4 része soványas; de mivel keresetre jó módgyok van, második Osztálybéli.”^[2]

1828-ban 98 háza és 730 lakosa volt. Lakói vászonszövéssel foglalkoztak, a faluban 1940-ig szeszgyár is működött.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Busócz, Bauschendorf, német falu, Szepes vmgyében, a Poprád bal partján, ut. p. Késmárkhoz északra 1 1/2 mfdnyire, egy térségen: 231 kath., 820 evang. lak. Kath. és evang. anyatemplom. – Van egy kastélyja, melly a Badányi uraságé, több nemes udvara, korcsmái; fában szükséget szenved; gyolcsot sokat sző és fejérít. A falu körül több apró dombok látszanak, mellyek hunhalmoknak neveztetnek, s az a vélekedés, hogy a rómaiak itt ütköztek meg a hunokkal. F. u. Badányi, Szepesházy nemzetségek.”^[3]

A 20. század elején nevét Busafalvára magyarosították, de a község tiltakozására 1907-ben ismét Busóc lett. A trianoni diktátumig Szepes vármegye Késmárki járásához tartozott.

Népessége

1880-ban 530 lakosából 56 szlovák anyanyelvű volt.

1890-ben 502-en lakták, ebből 45 szlovák és 7 magyar anyanyelvű.

1900-ban 503 lakosából 74 szlovák és 14 magyar anyanyelvű volt.

1910-ben 441-en lakták: 52 szlovák és 24 magyar anyanyelvű.

1921-ben 405-en lakták, ebből 24 csehszlovák és 9 magyar.

1930-ban 455 lakosából 171 csehszlovák volt.

1991-ben 316 lakosából 308 szlovák volt.

2001-ben 315 lakosából 313 szlovák volt.^[4]

2011-ben 313 lakosából 288 szlovák volt.

2021-ben 304 lakosából (+2) cigány, 1 ruszin, 286 (+2) szlovák, 2 egyéb és 15 ismeretlen nemzetiségű volt.^[5]

Neves személyek

Itt született 1919. szeptember 28-án Gergelyi Ottmár szlovákiai levéltáros.

Nevezetességei

Szent Lőrinc plébániatemploma a 14. században épült, a 17. században barokk stílusban építették át. Gótikus Madonna-szobra és keresztelőmedencéje 1400 körül készült. Oltára késő barokk.
Evangélikus temploma 1818-ban épült, a 19. század végén neogótikus stílusban építették át.
Barokk-klasszicista kúria a 18. század végéről.