Késmárktól 15 km-re délkeletre, a Lőcsei-hegység délnyugati részén, a Duránd-patak forrásvidékén fekszik.
Története
A falu a tatárjárás után keletkezett. 1268-ban „Vilgustorph”, 1312-ben „Wylkosdorff”, 1317-ben „Vilksdorf” néven írják, ez évtől a szepesi szász települések társulásának tagja. 1349-ben „Vilkfalva” néven említik. A 15. században elveszítette korábbi kiváltságait és jobbágyfalu lett, 1540-ben Lőcse városa kapta zálogba. 1605-ben csak két adózó portája volt. 1787-ben 15 házában 114 lakosa élt.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „VILKÓCZ. Kunzendorf. Tót falu Szepes Várm. földes Ura Görgei Uraság, lakosai katolikusok, ’s másfélék, fekszik Dráveczhez közel, és annak filiája; határja néhol sovány.”[2]
Fényes Elek1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Vilkócz, Kunczenczdorf, Szepes v. tót f. Durand fil. 138 kath., 2 evang. lak. F. u. a Görgey nemzetség. Ut. p. Lőcse.”[3]
