Zakárfalva (1892-ig Zsakaróc, szlovákul: Žakarovce, németül: Schakarowitz/Sokelsdorf) község Szlovákiában, a Kassai kerület Gölnicbányai járásában.
Fekvése
Gölnicbányától 5 km-re északnyugatra, a Gölnic völgyének egyik keresztirányú völgyében fekszik.
Története
1368-ban „Villa Zakery” néven említik először. 1374-ben „Zachari”, 1390-ben „Sakar” alakban szerepel a korabeli forrásokban. Német bányászfalu volt, mely a Gölnic völgyének bányáihoz települt. Később a német lakosságot fokozatosan szlovákok váltották fel. A 15. századtól a rihnói uradalom része és vele együtt 1460-tól a Szapolyai család birtoka, majd a Thurzók a birtokosai. 1477-ben „Sakaar” néven említik. A 16. századtól vasat és rezet bányásztak itt. 1693-tól a Csákyaké. 1787-ben 74 házában 551 lakos élt.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „ZAKARÓCZ. Tót falu Szepes Várm. földes Ura Gr. Csáky Uraság, fekszik Gölnitzhez fél mértföldnyire; földgye hegyes, vas bányáji is vannak.”[2]
1828-ban 94 háza és 685 lakosa volt.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Zsakarócz, Szepes v. tót falu, Göllniczhez 1/2 órányira: 732 kath. lak., paroch. templommal, vasbányákkal. F. u. gr. Csáky. Ut. p. Lőcse.”[3]
1872-ben a bányák Habsburg tulajdonba kerültek. 1898-ban egy tűzvészben csaknem az egész falu leégett. A trianoni diktátumig Szepes vármegye Gölnicbányai járásához tartozott.
Máriahuta
A hozzá tartozó Máriahután a bányászat a 14.–15. században indult meg. Első írásos említése 1546-ban „Maderspach” alakban történt.
Népessége
1910-ben 1371, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.
2001-ben 776 lakosából 724 szlovák és 49 cigány volt.
2011-ben 761 lakosából 675 szlovák és 73 cigány.
Nevezetességei
- Római katolikus temploma 1812-ben épült.
- A plébánia épülete 1841-42-ben épült.
Jegyzetek
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
