A Kárpátok és más európai régiók ősbükkösei világörökségi helyszín része

Máramarosi-Verhovina
Besorolás	kistáj[1]
Nagytáj	Északkeleti-Kárpátok[1]
Középtáj	Gorgánok vidéke[1]
Ország	Ukrajna
Hegység	Ukrán-Kárpátok Gorgánok
Legmagasabb pont	Barátka (1788 m)
Elhelyezkedése
Máramarosi-Verhovina Pozíció a Kárpátok térképén
é. sz. 48° 24′ 46″, k. h. 23° 57′ 47″48.41276, 23.9630448.412760°N 23.963040°EKoordináták: é. sz. 48° 24′ 46″, k. h. 23° 57′ 47″48.41276, 23.9630448.412760°N 23.963040°E
Máramarosi-Verhovina Pozíció Kárpátalja térképén
Térkép

A Máramarosi-Verhovina (ukránul: Мармароська Верховина), illetve az azzal lényegileg megegyező területet lefedő Belső-Gorgánok (ukránul: Внутрішні Ґорґани) földrajzi tájegység a Kárpátokban, Ukrajna területén.

• A Kárpát–Pannon-térség természeti tájbeosztása szerint a Máramarosi-Verhovina az Északkeleti-Kárpátok nagytáj, azon belül a Gorgánok vidéke középtáj részét képező kistáj.^[1]
• Az Ukrajnában használt felosztás szerint Belső-Gorgánok néven a Gorgánok része. Mint ilyen, az Ukrán-Kárpátokhoz (a Kárpátok Ukrajna területére eső részéhez), azon belül a Verhovinai-vízválasztó-Kárpátok(wd) szerkezeti egységekhez tartozik.^[2]

Legmagasabb pontjai a Barátka (1788 m), a Godros (1758 m) és a Popágya(wd) (1740 m). Jellemzőek a helyben gregotának nevezett kőomlások; a gregotákkal borított területeket nevezik gorgánoknak, amiről a Gorgánok hegység a nevét kapta.^[2]

• Barátka-gerinc(wd): Légiós-hágó – Pántor (1213 m) – Pántor-hágó – Durna (1705 m) – Godros (1758 m) – Barátka (1788 m) – Fekete-ág(wd) (1719 m)
• Sztrimba-gerinc(wd): Sztrimba(wd)
• Piskonya-gerinc(wd): Piskonya – Nehrovec(wd) (1709 m) – Jasznovec(wd) (1600 m) – Darvajka(wd) (1502 m)^[3]

A Belső-Gorgánokban húzódik a vízválasztó a Tisza, a Dnyeszter és a Prut között.^[2] Itt ered a Fekete-Tisza, a Nagyág, a Kis-Tarac (a Tarac jobb oldali forrásága) és a Talabor.^[2][4] Utóbbi völgye fölött fekszik a Szinevéri-tó, mely egy patakmedret elzáró földcsuszamlás következtében alakult ki.^[2] Ezek a folyók az Északkeleti-Kárpátok belső flisvonulatait kerülgetve tartanak az Alföld felé.^[5]

A Dnyeszter vízrendszerében(wd) innen ered a Szvicsa, valamint a Szolotvini-Bisztricja(wd) (a Bisztricja(wd) bal oldali forrásága).^[4]

A Kárpátalja területén található Szinevéri Nemzeti Park(wd) 40 400 hektáros területe óta 1989 védett.^[2] Ezen belül két kisebb terület (Szinevér–Darvajka(wd) és Szinevér–Sztrimba(wd)) 2017 óta A Kárpátok és más európai régiók ősbükkösei világörökségi helyszín része.^[6]

A Belső-Gorgánok hegyei az Ukrán-Kárpátok egyik legkevésbé benépesült területe.^[2]

A második világháború idején a Barátka gerincén – ahol a vízválasztó a történelmi Magyar Királyság határát is hordozta – magyar csendőrök harcoltak az ejtőernyős szovjet partizánokkal.^[5]

A Talabor völgyét a Gorgánok, a Kraszna-havas és a Fagyalos(wd) hegyei veszik körül. A terület egyik legjelentősebb természeti látnivalója a Szinevéri-tó, melyen csónakázni is lehet. Az alsókalocsai falumúzeum mellett látogatható a Szinevéri Nemzeti Park látogatóközpontja, valamint az Árpád-vonal maradványai is.^[7] A 2000-es években jelentősen megnőtt a Csehországból érkező látogatók száma annak köszönhetően, hogy Ivan Olbracht cseh író több (köztük Suhaj betyár történetét feldolgozó) műve is itt játszódik. Ennek emlékét Alsókalocsán 1982-től emlékmúzeum őrizte (ezt később néprajzi tematikájúvá alakították át), de a regények természeti helyszínei is népszerű célpontok.^[8]

• Szinevér – A Gorgánok gyöngyszeme. 85. rész, Hazajáró (magyar)
• Gorgánok – Máramaros és Galícia határán. 192. rész, Hazajáró (magyar)