PROFILPELAJAR.COM

	Északkeleti-Kárpátok
Besorolás	nagytáj
Ország	Lengyelország; Szlovákia; Ukrajna;
	Elhelyezkedése

Az Északkeleti-Kárpátok a Kárpátok hegységrendszer része. A Tapoly völgyétől a Borsai-hágóig, gyakorlatilag Románia határáig fut, keskeny, egyszerű felépítésű, a flisövezet vonulatai és vulkánmaradványok uralják, a Kárpátok legalacsonyabb hegységszakasza. Legmagasabb csúcsa a Hoverla (2061 méter) a Máramarosi-havasokban. A külső vonulat ukrajnai-szlovákiai részét és a belső vonulatot gyakran Erdős-Kárpátoknak is nevezik. Az ukrajnai résznek Ukrajnában általában Ukrán-Kárpátok a neve.

Földrajzi, geológiai leírása

Az Északkeleti-Kárpátokat a Kárpátokban általában megfigyelhető négy vonulatból csak kettő, a külső flis- és a belső vulkáni vonulat alkotja. A kettő közötti szirtöv gyengén fejlett, a vulkáni kitörések anyaga nagyrészt betakarja, alig megfigyelhető. A kristályos maghegységek is hiányoznak, csupán a Máramarosi-havasok délkeleti részében nyúlik be egy szakaszon a Keleti-Kárpátok kristályos vonulata.

Flis-vonulat

Az újalpi fázisokban felgyűrődött, kifelé ellaposodó flis redők adják a hegység fő tömegét. A különböző keménységű kőzetek eltérő lepusztulásával rétegbordák alakultak ki. A flis övet három jól megfigyelhető vonulat, a külső, a vízválasztó és a belső alkotja.

A vízválasztó széles, 1400–1800 méter magas hegyhátai Erdős-Kárpátok néven ismertek. A hegyeket ma már inkább legelők, rétek borítják. Az itteni hágók (az 502 méter magas Duklai-hágó, a 839 méteres Vereckei-hágó, a 931 méter magas Tatár-hágó) nagy szerepet játszottak a történelemben. Az Északkeleti-Kárpátok legmagasabb szakasza a Máramarosi-havasok a Vereckei-hágó és a Borsai-hágó (1413 méter) között emelkedik. Ez a vízválasztó a Tisza, valamint Szeret, a Prut és a Dnyeszter vízrendszere között.

A Tisza az Északkeleti-Kárpátok flis vonulatában ered. A Fekete-Tisza 1680 méter magasan fakad a Kárpát-medence egyik legcsapadékosabb hegyvidékén, a Szvidovec-hegységben. A Fehér-Tisza forrásai a Máramarosi-havasok legmagasabb hegycsoportjában találhatók a Hoverla-csúcs közelében, 1600 méter körüli magasságban. A két forráság Rahónál egyesül. A vízválasztó és a belső flisvonulat között magasan fekvő, hűvös medencék fekszenek.

A flisvonulat külső lejtőin erdős hegyhátak találhatók (Bukovinai-havasok), közülük csak a Gorgánok 1818 méter magas gyephavas vonulata emelkedik ki.

Vihorlát–Gutin-hegyvidék

Az Északkeleti-Kárpátok vulkáni vonulatát a Vihorlát–Gutin-hegyvidék alkotja. Ezt a miocén idején építették fel különféle vulkáni kőzetek (riolit, bazaltoid andezit). A fiatal vulkáni vonulat délkelet felé mintegy 11 millióról 8–9 millió évesre csökkenő korú hegyekből áll. Elsődleges vulkáni formakincse már nagyrészt lepusztult.

A vulkáni vonulat első szakaszéhoz tartozó, az Alföld peremén kialakult, egykor összefüggő vulkánsort a folyók különálló hegységekre szabdalták. A Laborc alakította ki a Homonnai-, az Ung az Ungvári-, a Latorca a Munkácsi-, végül a Tisza a Huszti-kaput.

E vonulat első hegysége a Vihorlát Szlovákiában keleti részén. A hegységet felépítő rétegvulkáni kitörések nyomaiból csak egyetlen kaldera maradt meg, ebben alakult 619 méter magasan a Szinnai-tó.

A vulkáni vonulat további tagjai a Kéklő-hegység (Szinyák, 1018 méter), a Borló-hegység, a Nagyszőlősi-hegység, az alacsony Salánki-hegy (372 méter) és a Nagyszőlős határában emelkedő Fekete-hegy (565 méter). Magányos kúp a Nagyág Tiszába nyíló torkolatánál a huszti Vár-hegy.

A vulkáni vonulat második szakasza az Avas-hegységtől a Ciblesig húzódik összefüggő láncként. Ez a vízválasztó a Máramarosi- és az Erdélyi-medence között. Fő csúcsa a Viski-kő (917 méter). A Kőhát-hegységet az 587 méter magas Huta-hágó választja el az Avastól, nevét 1000–1200 méter magas, nagy kiterjedésű andezitláva-fennsíkjáról kapta. A Gutin-hegységet is vulkáni kitörések hozták létre a bádeni kortól a pannon korig terjedő időszakban. A hegységben két nagy kitörési központ maradványai ismerhetők fel a Gutin-hágó (987 méter) két oldalán. (Rozsály, 1307 méter és a négy Gutin-csúcs, a legmagasabb 1445 méter). A hegyvonulat tetejét a Kakastaréj nevű monumentális sziklaképződmény koronázza. A hidrotermális folyamatok során keletkezett színes- és nemesfémérceket évszázadok óta bányásszák Kapnikbánya, Felsőbánya, Herzsabánya tárnáiban.

A bonyolult szerkezetű Lápos-hegységben ér véget a Pienini-szirtöv. Az Iza és a Lápos vízválasztóját jelző tetőit (1358 méter) a szarmata és pannon vulkánosság idején megszilárdult lávakőzetek alkotják. Itt emelkedik ki a szubvulkáni képződményekből álló, 1840 méter magas Cibles.

Az Északkeleti-Kárpátok vulkáni és flisvonulata között fekszik a harmad- és negyedidőszaki üledékekkel fedett Máramarosi-medence.

Részei

Külső vonulat

a) lengyelül: Pogórze Środkowobeskidzkie
b) Alacsony-Beszkidek vagy Sárosi-határhegység (lengyelül: Beskid Niski, szlovákul: Nízke Beskydy)
- Laborcai-hegység
- Ondavai-hegység (Ondavská vrchovina)
c) Erdős-Kárpátok (lengyelül: Beskidy Wschodnie) - Ukrajna területére eső része az Ukrán-Kárpátok (ukránul: Українські Карпати)
- Külső-Beszkidek (Keleti-Beszkidek, ukránul: Східні Бескиди)
  - c1) Besszádok (Beszkádok, lengyelül: Bieszczady, ukránul: Бещади)
    - Bukovai-hegység (Bükk-hegység, Ungi-határhegység, szlovákul: Bukovské vrchy), a Besszádok szlovákiai része
  - c2) Szkolei-Beszkidek
  - c3) Felső-Dnyeszter-Beszkidek (ukránul: Верхньо-Дністровий Бескид)
- c4) Gorgánok (ukránul: Ґорґани)
- c5) Pokutya-Bukovinai-Kárpátok (ukránul: Покутсько-Буковинські Карпати)
- Polonyinák (szlovákul: Poloniny, lengyelül: Połonina, ukránul: Полонина)
  - c6) Róna-havas (ukránul: Полонина Рівна)
  - c7) Borzsa-havas (ukránul: Полонина Боржава)
  - c8) Kuk-havas
- Máramarosi-havasok (ukránul: Мараморошський масив, románul: Muntii Maramureşului)
  - c9) Kraszna-havas (ukránul: Полонина Красна)
  - c10) Fagyalos vagy Szvidovec (ukránul: Свидівець)
  - c11) Csornahora vagy Feketebérc (ukránul: Чорногора)
  - c12) Grinyávok

Belső vonulat

Vihorlát–Gutin-hegyvidék^[2] (szlovákul: Vihorlatsko-gutinska oblast, ukránul: Вигорлат-Гутинський вулканічний хребет, románul: Munţii vulcanici Vihorlat-Gutâi)
- Vihorlát (szlovákul: Vihorlatské vrchy)
- Szinyák vagy Kéklő-hegység (ukránul: Синяк)
- Borló (ukránul: Великий Діл)
- Nagyszőlősi-hegység (ukránul: Великий Шолес / Тупий)
- Avas-hegység (románul: Munţii Oaşului)
- Gutin-hegység^[3] (románul: Munţii Gutâi)
  - Kőhát^[3] (románul: Igniş / Creasta Pietrii)
- Lápos–Széples-hegyvidék
  - Lápos-hegység (románul: Munţii Lăpuşului)
  - Cibles (románul: Munţii Ţibleş)

Egyéb:

Rahói-hegység (ukránul: Рахівський масив)
Máramarosi-medence (románul: Depresiunea Maramureşului)

Részei táblázatban és térképen

Az Északkeleti-Kárpátokhoz a térképen a mai lengyel, szlovák és ukrán területeken található hegységek tartoznak.

Lengyel Középső-Beszkidalja
a1	Rożnówi-dombság
a2	Ciężkowicei-dombság
a3	Strzyżówi-dombság
a4	Dynówi-dombság
a5	Przemyśli-dombság
a6	Gorlicei-medence
a7	Jasło–Sanoki-medence
a8	Jasłói-dombság
a9	Bukowskói-dombság
Alacsony-Beszkidek
b1	Bártfai-Magura
b2	Lengyel Alacsony-Beszkidek
b3	Szekcsői-dombság és Makovicai-dombság
b4	Domásai-dombság és Zempléni-határhegység
b5	Beszkid-hegyalja

Erdős-Kárpátok
c1	Besszádok (Beszkádok)
c2	Szkolei-Beszkidek
c3	Felső-Dnyeszter-Beszkidek
c4	Gorgánok
c5	Pokuttya-Bukovinai Kárpátok
c6	Róna-havas
c7	Borzsa-havas
c8	Kuk-havas
c9	Kraszna-havas
c10	Fagyalos
c11	Csornahora
c12	Grinyávok

Jegyzetek

↑ szerk.: Dr. Karátson Dávid: A Kárpát–Pannon-térség tájtagolódása (Hajdú-Moharos József–Hevesi Attila), Magyarország földje, Pannon Enciklopédia. Budapest: KERTEK 2000 Könyvkiadó / Arcanum Adatbázis. ISBN 963-85792-3-4 [1997] (1999)
↑ Vihorlát-Gutin (magyar nyelven). Pallas Nagylexikon / OSZK. (Hozzáférés: 2011. november 29.)
↑ ^a ^b Gutin (magyar nyelven). Pallas Nagylexikon / OSZK. (Hozzáférés: 2011. november 29.)

Források

↑ Eurföldr: Nemerkényi–Móga: Gábris Gyula – Horváth Erzsébet – Horváth Gergely – Kéri András – Móga János – Nagy Balázs – Nemerkényi Antal – Pavlics Károlyné – Simon Dénes, Telbisz Tamás: Európa regionális földrajza - természetföldrajz. www.tankonyvtar.hu. ELTE Eötvös Kiadó (2014) (Hozzáférés: 2016. április 1.) (pdf)
↑ Szombathy: Szombathy Viktor: Csehszlovákia (nagyútikönyv). Budapest: Panoráma. 1976. = Panoráma nagyútikönyvek, ISBN 963-243-076-X