A Bodrogköz a Bodrog és Tisza folyók közt elterülő természetföldrajzi kistáj, a Felső-Tisza-vidék középtáj része. A magyar–szlovák határ kettészeli, de földrajzilag délnyugaton Tokajtól északkeleten Nagykaposig nyúlik el. Teljes területe 945 km², ennek csaknem kétharmad része a határ magyar oldalán van. A szlovákiai oldalon is többségében magyarok lakják.
Két fő részre tagolható: az Alsó-Bodrogközre és a Felső-Bodrogközre. Legritkábban lakott területe a régió közepe, illetve a Bodrog és a Tisza összefolyásánál a Bodrogzug.
A mederváltozások örökségeként rengeteg olyan elhagyott, régi mederszakasz található a régióban, amelyek körül a Tisza és mellékfolyói rossz lefolyású, mocsaras területeket, ritkábban homokot hagytak hátra.
A Bodrogköz a Kárpát-medence egyik legszárazabb területe. Csak rövid tenyészidejű növények termesztésére alkalmas, mert gyakoriak itt a késő tavaszi és a kora őszi fagyok.
Természetföldrajzi jellemzők
Kialakulása
A Pannon-tenger a miocénben
A harmadidőszakban, a földtörténeti ókorban erőteljes vulkanizmus volt jellemző a Bodrogköz területén, ennek következtében északi felében kisebb vulkáni képződmények alakultak ki. A bádeni korban a terület egy része szárazulattá vált. A pannóniai korban süllyedés következett és kialakult a Pannon-tenger, a benne keletkezett üledék mélysége 500 métert is elérte. A pliocén során 10,5-5,5 millió éve a Pannon-tenger sekéllyé vált, így már csak a Bodrogköz keleti háromnegyedét borította a sós tengeröböl. A tenger teljes visszahúzódása 5,5-1,7 millió éve fejeződött be.[1]
A negyedidőszakban süllyedés kezdődött a Bodrogköz, a Szatmár-Beregi-síkság és a Rétköz területén, az erre tartó folyók 50–100 m vastagságú homokos üledéket raktak le a Bodrogköz területén. 28 000-13 300 évvel ezelőtt megjelent a területen a szárazföldi jégtakaró, melynek hatására hidegebb és szárazabb lett az éghajlat. Az évi középhőmérséklet ekkor -3 °C volt, az évi csapadék mennyisége 180–250 mm. Ennek hatására gyér sztyeppnövényzet fedte a Bodrogköz területét. Ekkor kezdődött meg a futóhomok képződése is a területen, ennek vastagsága néhány decimétertől 20 méterig terjed. A futóhomok alapja főként würm kori homok. A szubboreális és a szubatlantikus időszakokban lápos mocsarak és égerlápok keletkeztek a Bodrogközben, majd a holocénben újból megkezdődött a terület süllyedése. A Bodrogköz egyre tagolatlanabb ártéri síksággá vált.
Éghajlata
A Bodrogköz és környéke mérsékelten hűvös, mérsékelten száraz. Az évi középhőmérséklet 9,3 °C, a leghidegebb hónap a január (-3,1 °C), a legmelegebb a július (20,3 °C). Az évi közepes hőingás 23,4 °C, a napsütéses órák száma 1880-1920 óra, ebből 1400-1500 óra a tenyészidőszakban.[1] Az általános szélsebesség a nyáron 2,5 m/s, télen 3,0 m/s körüli, az uralkodó szélirány az ÉK-i. A hótakarós napok száma 50-60, ez viszonylag kicsinek mondható, oka a kevés csapadék és a gyakori szél.
A Bodrogköz területén jellemzőek a vulkáni talajok és a futóhomok. A felszínen különböző homoktalajok alakultak ki. Jellemző még a kovárványos barna erdőtalaj is, ennek szervesanyag-tartalma csekély, kémhatása semleges. Ezen kívül nagy területeket foglalnak el a réti talajok, főképp a Bodrogköz keleti harmadában elterjedtek. Kisebb-nagyobb foltokban a Bodrogköz ÉK-i felében tőzeges talajok képződtek.
A Bodrogköz több pontján (Long-erdő, Ricse-Révleányvár, Mosonnai-erdő) fellelhető gyertyános–tölgyesek montán elemeket: bükksás(Carex pilosa), gyertyán(Carpinus betulus), erdei varázslófű(Circaea lutetiana) is tartalmaznak –, a Long-erdőbenbükkel.
Élőhelyek
Fő jellegzetességei a vizes élőhelyek. Az erdőirtásokat, ármentesítéseket leginkább a lápok és az erdők sínylették meg. Az egykori erdők helyén jórészt szántók, ill. fajszegény ültetvények vannak, a lecsapolt lápok helyén pedig szántók, nagy rétek, másodlagos mocsarak.
Gyakori élőhelyek:
nem tőzegképző nádasok, gyékényesek és tavi kákások,
nádas úszólápok, lápos, tőzeges nádasok és télisásosok,
vízparti virágkákás, csetkákás, vízi hídőrös, mételykórós mocsarak,
csatornák, szabályozott patakok, mesterséges tavak parti zónájában és közvetlen partközeli víztestében kialakult fragmentális mocsarak és kisebb hínarasok,
ártéri és mocsári magaskórósok,
homoki sztyepprétek
fűz-nyár ártéri erdők,
keményfás ártéri erdők,
jellegtelen fátlan vizes élőhelyek,
jellegtelen száraz- vagy félszáraz gyepek és magaskórósok,
galagonyás-kökényes-borókás cserjések,
őshonos fajú, elszórva álló fák csoportjai vagy egy egyed szélességű, erdővé még nem záródott fasorok,
keményfás jellegtelen vagy telepített egyéb erdők.
ősi fajtájú, gyepes és/vagy erdősödő, extenzíven művelt gyümölcsösök.
Jellegzetes növényfajok
Természetszerű növényzetét a Tisza és a Bodrog holtágaiban, kubikgödreiben, a Bodrogzug nyílt ártere és a mentett oldal tavaiban, erekben, csatornákban tanulmányozhatjuk. Ezeken a helyeken fajgazdag mocsári- és hínártársulások alakultak ki. Karakterfajaik: békaliliom(Hottonia palustris), fehér tündérrózsa(Nymphaea alba), tündérfátyol(Nymphoides peltata)mételykóró(Oenanthe aquatica), rucaöröm(Salvinia natans), csemege sulyom(Trapa natans).
A folyókat bokorfüzesek, illetve fűz- és nyárfajok dominálta ligeterdők kísérik. A hullámtéren erőteljesen terjednek az özönfajok: zöld juhar(Acer negundo), bálványfa(Ailanthus altissima), gyalogakác(Amorpha fruticosa), selyemkóró(Asclepias syriaca), tájidegen őszirózsa fajok (Aster spp.), amerikai kőris(Fraxinus pennsylvanica), japánkeserűfű(Reynoutria spp.), fehér akác(Robinia pseudoacacia), aranyvessző(Solidago spp.).
Társadalomföldrajzi jellemzők
Történelme
A honfoglalás:
A Bodrogköz a honfoglaló magyarság egyik első telephelye volt a Kárpát-medencében. „Az Úr megtestesülésének kilencszázharmadik esztendejében Árpád vezér elküldvén seregeit, az egész földet, amely a Tisza és a Bodrog közé esik Ugocsáig, minden lakójával együtt elfoglalta.” – írta Anonymus.
1986-ban a bodrogközi Karoson találták meg a legrégibb honfoglalás kori magyar sírokat. Az itt eltemetettek még a történelmi Magyarországon kívül, talán Etelközben születtek.
Török kor, kuruc kor, újkor:
A Bodrogköz a 18. század elejéig nem volt Isten háta mögötti lápvilág. Fontos kereskedelmi utak, földesúri központok jellemezték, és Rákóczi Ferenc fejedelmi udvarának látómezejében is benne volt. A bodrogköziek ez idő tájt a halastavakkal, rekesztékekkel, fokgazdálkodással foglalkoztak. Az 1720-as évtizedben a Bodrogközt átszelő – alkalmanként hajózott – Karcsa eltömődött. A 19. század elején Magda Pál geográfus a Bodrogközt gazdag halállományával jellemzi: kövér márna, csuka, kecsege, tok, viza nagy mennyiségben lelhető, sőt azt állítja „Bodrogközben a vízáradások után a temérdek halakkal a sertéseket hízlalják”. Petőfi 1847-ben járt a Bodrogközben: „Széphalomtól becsavarodtam a Bodrogközre. Országutnak híre síncs; csak úgy őgyelegtünk faluról falura. Különben nem untam meg magamat, mert a Bodrogköz szép, gazdag vidék”.
A Bodrogköz nemzetiségi és vallási összetétele az 1881-es népszámlálás alapján:[3]
időpont
népesség
magyar
szlovák
német
ruszin
román
idegen
1881
38 031
95%
581 fő (1,5%)
474 fő (1,3%)
25 fő
2 fő
35 fő
A modern kor:
A homokhátakra épült bodrogközi településeket évezreden át nádas, mocsár, mocsári erdők, és tavak övezték, földművelésre nem sok terület maradt. Csak a vízből kiemelkedő homokhátakon, gerinceken lehetett szántani, vetni. Az ősi ártéri gazdálkodás szigorú feltételrendszere a 19. század második felében – összefüggésben a Tisza szabályozásával lassan megváltozott. A Bodrogközi Tiszaszabályozó Társulat megalakítását Széchenyi István kezdeményezte. Az 1846-ban megalakított társulat a 19. század végéig több mint 150 km-nyi töltést épített a Tisza és a Bodrog partján, valamint a bodrogközi belvizek levezetésére csatornahálózatot működtetett. Az egyik csatornazsilip a Bodrogba, a másik a Tiszába vezette a belvizet.
A Bodrogköz helyzete a trianoni határrendezéssel rendkívül súlyossá vált. Évszázadokon keresztül Ungvár gazdasági vonzáskörzetéhez is tartozott, Ungvár azonban Ukrajnához került. A kettészelt régió belső és átmenő kereskedelme megszűnt, összekötő útjaik pedig teljesen leromlottak, hiszen a magyar és a szlovák oldal közt közúti határátkelőhely évtizedekig csak Sátoraljaújhelyen volt. Éppen ezért a kistérség életében jelentőssé vált a keskeny nyomtávú Bodrogközi Gazdasági Vasút. A vasutat az 1910-es évek elején három szakaszban építették. A két világháború közötti időszakban ezt a kisvasutat összekötötték a hegyközi és a Nyíregyháza-vidéki kisvasutakkal, és motoros üzeművé alakították át.
A politikai határok eltűntét a régió a megfelelő számú határátkelőhely és az összekötő utak hiánya miatt nem képes hasznára fordítani, az infrastruktúra hiánya pedig gátolja a befektetők megjelenését is. (Például Magyarország 2006-ig több mint 800 millió dollárt ruházott be Szlovákiában, a Bodrogközben azonban egy jelentős magyar vállalat sem jelent meg.)
Horváth Ciprián: Régészeti tanulmányok a Bodrogköz 10-11. századi településtörténetéhez; Magyarságkutató Intézet, Bp., 2019 (A Magyarságkutató Intézet kiadványai)
Szakcikkek
Viga Gyula–Viszóczky Ilona 2015: A bodrogközi borról és a mai borünnepről. Acta Ethnologica Danubiana – Az Etnológiai Központ Évkönyve 17.
Kónya, Peter: A Bodrogköz autochton és allochton lakossága, Fórum : társadalomtudományi szemle, 2010. (12. évf.) 1. sz. 3-22. oldal
Tamás Edit: A Bodrogköz tájmonográfiája, Zempléni múzsa, társadalomtudományi és kulturális folyóirat, 2009. (9. évf.) 3. (35.) sz. 87-90. oldal
Boros László: Tuba Zoltán-Frisnyák Sándor (szerk.): Bodrogköz, Földrajzi Közlemények, 2009. (133. évf.) 3. sz. 362-363. oldal
Szerzők: Szirmai Orsolya – Tuba Zoltán – Nagy János – Cserhalmi Dániel – Gál Bernadett – Szerdahelyi Tibor – Czóbel Szilárd – Ürmös Zsolt: Adatok a magyarországi Bodrogköz flórájához, Kitaibelia, 2008. (13. évf.) 1. sz. 191. oldal
Tuba Zoltán – Szirmai Orsolya: A magyarországi Bodrogköz (ÉK-Magyarország) kistáj természetrajza, Folia historico-naturalia Musei Matraensis, 2008. 32. évf. 7-14. oldal
Gábris Gyula: A Bodrogköz felszínalaktani térképe, A Földgömb: a Magyar Földrajzi Társaság folyóirata, 2008. (10. évf.) 8. sz. 42-43. oldal
Hartai Éva – Sasvári Tibor – Seres Anna – Kuti László: Geology of the historical Bodrogköz, Central European Geology, 2008. (51. évf.) 4. sz. 341-357. oldal
Viga Gyula: A Bodrogköz és környéke szőlő- és borkultúrájához, Széphalom: a Kazinczy Ferenc Társaság évkönyve, 2007. 17. köt. 257-268. oldal
Szirmai Orsolya – Nagy János – Gál Bernadett – Czóbel Szilárd – Szerdahelyi Tibor – Cserhalmi Dániel – Tuba Zoltán – Ürmös Zsolt: A magyarországi Bodrogköz jellemző vízi és vízparti növénytársulásai, Folia historico-naturalia Musei Matraensis, 2006. 30. évf. 75-89. oldal
Boros László: A csökkenő népességű Bodrogköz, A Herman Ottó Múzeum évkönyve, 2005. 44. évf. 391-400. oldal
Siska József: Bodrogköz a kuruc korban, Honismeret, 2005. (23. évf.) 2. sz. 16-18. oldal
Viga Gyula: A gazdaság, társadalom és kultúra változása a Bodrogköz 18-20. századi műveltségében, A Herman Ottó Múzeum évkönyve, 2002. 41. évf. 389-406. oldal
Viga Gyula: Tamási Edit: A Bodrogköz népessége a XVIII-XX. században. Vallási és nemzetiségstatisztikai feldolgozás. A Sárospataki Rákóczi Múzeum füzetei 35. Sárospatak, 1999. 334 p., Ethnographia, 2000. (111. évf.) 1-2. sz. 283-284. oldal
Kupi Károly – Belényesi Márta: A Bodrogköz agroökológiai körzetesítése, Földrajzi értesítő, 1998. (47. évf.) 4. füz. 523-538. oldal
Viga Gyula: Jegyzetlapok a Bodrogköz vallási néprajzához, Széphalom: a Kazinczy Ferenc Társaság évkönyve, 1995. 7. köt. 87-100. oldal
Siska József: A 17. századi Bodrogköz, A miskolci Herman Ottó Múzeum közleményei, 1993. 28. köt. 104-110. oldal
Rimóczi Gábor – Rimócziné Hamar Márta: A Bodrogköz és Taktaköz elfoglalásának leírása Anonymusnál, Magyar nyelv, 1992. (88. évf.) 4. sz. 474-478. oldal
Frisnyák Sándor: Adalékok a Bodrogköz történeti földrajzához (18-19. század), Acta Academiae Paedagogicae Nyíregyháziensis, 1990. Társadalomtudományi Közleménye 227-246. oldal
Horpácsi Sándor: Bodrogköz (Ember – táj – mezőgazdaság), Borsodi művelődés : közoktatási és közművelődési szakmai folyóirat, 1989. (14. évf.) 2. sz. 91. oldal
Soltész Jánosné: Remények és lehetőségek Bodrogköz életében, Borsodi szemle : a Társadalom és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat Borsod-Abaúj-Zemplén megyei szervezetének tudományos folyóirata, 1988. (33. évf.) 4. sz. 61-66. oldal
Nagy Géza: A Bodrogköz népi építészete, Szülőföldünk, 1984. 7. sz. 27-30. oldal
Friedel Kálmánné – Fazekas Károly: A Bodrogköz belvízmentesítésének történeti áttekintése, Vizeink: Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság kiadványa, 1976. 25. sz. 45-59. oldal
Dankó Imre: Adattár a Bodrogköz és közvetlen környéke régi vízrajzához, A Herman Ottó Múzeum évkönyve, 1970. 9. évf. 375-410. oldal
Valter Ilona: Régészeti adatok a Bodrogköz honfoglaláskori településtörténetéhez, A Herman Ottó Múzeum évkönyve, 1964. 4. évf. 131-142. oldal
Hegyi Imre: A Bodrogköz, Borsodi szemle : a Társadalom és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat Borsod-Abaúj-Zemplén megyei szervezetének tudományos folyóirata, 1959. (3. évf.) 2. sz. 28-33. oldal
Sőregi János: Adatok a Bodrogköz madárvilágához, Aquila, 1958. 65. évf. 320-321, 365-366. oldal
Fejezetek a Bodrogköz néprajzából. Az 1986. szeptember 22-én Sárospatakon rendezett tájkonferencia anyaga; Herman Múzeum, Miskolc, 1986 (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai)
Bodó Sándor: A Bodrogköz állattartása; HOM, Miskolc, 1992 (Borsodi kismonográfiák)
Bogoly János: "Betűkbe szedett régmúlt". Bodrogköz és Ung-vidék községeinek történelme 1900-ig, az írott források tükrében; Mécs László Népfőiskola, Királyhelmec, 1994 (Mécses könyvek)
Nagy Géza: A magyarországi Bodrogköz földrajzi nevei; Bodrogközi Kastélymúzeum Baráti Köre, Pácin, 1994 (Bodrogközi füzetek)
Borsos Balázs: Három folyó között. A bodrogközi gazdálkodás alkalmazkodása a természeti viszonyokhoz a folyószabályozási munkák előtt és után, 1840–1910; Akadémiai, Bp., 2000 (Néprajzi tanulmányok)
Molnár Géza: Az ártéri tájgazdálkodás. Elmélet és gyakorlati megvalósítás terve egy konkrét mintaterületen; Bokartisz Kht., Karcsa, 2005
Molnár Géza: Bodrogköz. Öt folyó ajándéka; Abiprint, Bp., 2007
Bodrogköz. A magyarországi Bodrogköz tájmonográfiája; szerk. Tuba Zoltán, társszerk. Frisnyák Sándor; Lorántffy Zsuzsanna Szellemében Alapítvány, Gödöllő–Sárospatak, 2008
Élet a folyók között. A Bodrogköz tájhasználati monográfiája; szerk. Dobos Endre, Jozef Terek; Miskolci Egyetem, Miskolc, 2008
Viga Gyula: A bodrogközi kultúra és társadalom változása a 19-20. században; L'Harmattan–PTE Néprajz-Kulturális Antropológia Tanszék, Bp.–Pécs, 2008 (Studia ethnologica Hungarica)
Folyók közén; Pásztor István, Királyhelmec, 2009
Magyar Zoltán: A rétiember. Bodrogközi népi elbeszélések; Lilium Aurum, Dunaszerdahely, 2009
Kincses Bodrogköz; szöveg Viga Gyula, fotó Kútvölgyi Mihály; Timp, Bp., 2010
Bogoly János–Oláh Tamás: Otthonok. A Felső-Bodrogköz képeskönyve; s.n., Királyhelmec, 2010
Lenár György: Az eltékozolt kisvasút; Zambon Béla, Bp., 2011
A természet és az ember kapcsolata a Bodrogközben; szerk. Tamás Edit, Nádaskai Gabriella; Lorántffy Zsuzsanna Bodrogköz Fejlesztéséért Társulás, Királyhelmec, 2014
.jpg)
