PROFILPELAJAR.COM

	Mohácsi-sziget
	A Duna Mohácsnál
Besorolás	kistáj
Nagytáj	Alföld
Középtáj	Duna menti síkság
Fontosabb települések	Mohács
	Földrajzi adatok
Folyóvizek	Duna
Időzóna	CET, UTC+1
	Térkép
	Pozíció Magyarország térképén
	Elhelyezkedése
	Mohácsi-sziget Pozíció Magyarország térképén
	é. sz. 46° 00′ 20″, k. h. 18° 50′ 41″46.005650°N 18.844740°EKoordináták: é. sz. 46° 00′ 20″, k. h. 18° 50′ 41″46.005650°N 18.844740°E
	A Wikimédia Commons tartalmaz Mohácsi-sziget témájú médiaállományokat.

A Mohácsi-sziget (más néven Margitta-sziget) (horvátul: Vada) egy egykori Duna-sziget Magyarországon, Baranya- és Bács-Kiskun vármegyékben, egy kis, határon átnyúló déli része pedig vitatott hovatartozású Szerbia és Horvátország között. Nevét Mohács városáról kapta (Insulae Mohatsiensis). A Duna menti síkság részeként Magyarország egyik földrajzi kistája.

Földrajzi helyzete

A szigetet korábban a Duna zárta közre: a Bátánál kettéágazó folyó jobb oldali ága a Nagy-Duna, bal oldali ága a már csak részben meglévő Baracskai-Duna volt. Az egykori sziget^[1] 25 km hosszan és 16 km szélességben terült el; mocsaras, holtágaktól szabdalt területén nem volt település.^[2] A terület ma is magán viseli a folyó felszínformáló tevékenységének nyomait; legutóbb 1956-ban tarolta le a jeges ár az egész hátságot.^[3] A feldarabolt Baracskai-Duna egyes részei ma a Ferenc-tápcsatorna (Baja–Bezdán-csatorna) részét képezik.

A sziget legfontosabb közútja a Nagybaracska és a mohácsi kompátkelés között húzódó 5107-es út, Hercegszántóval pedig az 5151-es út köti össze az itteni településeket, településrészeket. E két utat leszámítva a Mohácsi-sziget területén csak öt számjegyű országos közutak és számozatlan alsóbbrendű utak húzódnak.

Települések

Alsókanda (Mohács része)
Dunafalva
Felsőkanda (Mohács része)
Hóduna (Hercegszántó része)
Homorúd
Püspökpuszta (Dávod része)
Sárhát (Mohács része)
Szeremle
Újmohács (Mohács része)

Természetvédelem

A Duna-part és a sziget néhol elmocsarasodó, máshol kis vízfolyások által táplált morotvái (mintegy 1000 hektár) a Duna–Dráva Nemzeti Parkhoz tartoznak. Ezeken a területeken a gemenci erdőhöz hasonló ártéri társulások alakultak ki.^[4] A Mohácsi-sziget déli részén a Karapancsa egy erdős, mocsaras tájegység. A vitatott hovatartozású Kengyiába is átnyúlik, magyarországi része a Duna-Dráva Nemzeti Park Béda-Karapancsa tájegysége,^[5] szerbiai része pedig a szerb Felső-Dunamellék Természetvédelmi Rezervátum hatásköre alá esik.

A sziget növényzete

A kistáj nagy része potenciális erdőterület. Nagyobb részét ma már művelik, a természeteshez közeli növényzet inkább csak a Duna mentén maradt meg, de ezt az intenzív erdő- és vadgazdálkodás befolyásolja jelentősen. A természetes erdőtársulások közül a legjelentősebbek a tölgy-kőris-szil ligeterdők, az alacsonyabb ártéri szinteket pedig fűz- és nyárligetek foglalják el. Ezek jó része helyére kultúrerdőket: feketediósokat, nemesnyárasokat, akácosokat, fehér fűz ültetvényeket, fehér nyár ültetvényeket, néhol kocsányos tölgy ültetvényeket telepítettek.

A fűzligetek jellemző növénye a nyári tőzike (Leucojum aestivum).

A tölgy-kőris-szil ligeterdőkben nő a ligeti csillagvirág (Scilla vindobonensis), a közönséges kígyónyelv (Ophioglossum vulgatum), a kotuliliom (Fritillaria meleagris). Jellegzetes liánjaik a délies jerikói lonc (Lonicera caprifolium), illetve ritkán a ligeti szőlő (Vitis sylvestris). Több orchideafaj is előfordul, legjellemzőbb a békakonty (Listera ovata), illetve gyakori a zöldes sarkvirág (Platanthera chlorantha). A nyíltabb részeken, erdőszéleken gyakori a fürtös gyűrűvirág (Carpesium abrotanoides).

Az egykori ligeterdők irtása mocsárréteket hozott létre, ezek feltűnő, védett növénye a réti iszalag (Clematis integrifolia). A holtágakban gazdag a hínárnövényzet, többé-kevésbé fejlett parti zonalitással. Néhol kisebb foltokban nő a vízi lófark (Hippuris vulgaris), egy helyen a békaliliom (Hottonia palustris).

A Duna medrében sajátos törpekákás növényzet alakult ki; ennek meghatározó fajai:

barna palka (Cyperus fuscus),
csomós palka (Cyperus glomeratus),
iszappalka (Cyperus michelianus),
iszapgyopár (Gnaphalium uliginosum),
iszaprojt (Limosella aquatica),
vándor veronika (Veronica peregrina).

Az ártérből kiemelkedő löszdombokon sztyeppnövényzet maradványait találjuk:

pusztai csenkesz (Festuca rupicola),
apró nőszirom (Iris pumila),
ligeti zsálya (Salvia nemorosa),
sarlós gamandor (Teucrium chamaedrys),
ékes vasvirág (Xeranthemum annuum).

Élőhelyek

Gyakori élőhelyek:

keményfás ártéri erdők,
fűz-nyár ártéri erdők,
csatornák, szabályozott patakok, mesterséges tavak parti zónájában és közvetlen partközeli víztestében kialakult fragmentális mocsarak és kisebb hínarasok,
puhafás pionír és jellegtelen erdők,
üde cserjések.

Közepesen gyakori élőhelyek:

nem tőzegképző nádasok, gyékényesek és tavikákások,
állóvízi sulymos, békalencsés, rucaörömös, tócsagazos hínár,
jellegtelen üde gyepek és magaskórósok,
mocsárrétek,
folyómenti bokorfüzesek,
nem zsombékoló magassásrétek,
homoki sztyepprétek,
keményfás jellegtelen vagy telepített egyéb erdők,
ártéri és mocsári magaskórósok.

Ritka élőhelyek:

jellegtelen száraz- vagy félszáraz gyepek és magaskórósok,
galagonyás-kökényes-borókás cserjések,
harmatkásás, békabuzogányos mocsári-vízparti növényzet,
jellegtelen száraz- vagy félszáraz gyepek és magaskórósok,
vízparti virágkákás, csetkákás, vízi hídőrös, mételykórós mocsarak,
áramló vízi (nagylevelű) békaszőlős, tündérfátylas hínár,
gyertyános – kocsányos tölgyesek,
tündérrózsás, vízitökös, rencés, kolokános (láptavi) hínár,
békaliliomos és más lápi hínár,
jellegtelen fátlan vizes élőhelyek,
őshonos fajú, elszórva álló fák csoportja vagy egy egyed szélességű, erdővé még nem záródott fasorok,
nádas úszólápok, lápos, tőzeges nádasok és télisásosok,
üde természetes pionír növényzet,
zsiókás és sziki kákás szikes mocsarak,
ártéri és mocsári magaskórósok,
kötött talajú sztyepprétek,
ősi fajtájú, gyepes és/vagy erdősödő, extenzíven művelt gyümölcsösök

Jellemző fajok

A szigeten mintegy 500–600 növényfaj él; közülük 30–40 védett.

Fontosabb özönnövények:

zöld juhar (Acer negundo),
bálványfa (Ailanthus altissima)
gyalogakác (Amorpha fruticosa),
selyemkóró (Asclepias syriaca),
tájidegen őszirózsa fajok (Aster spp.),
amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica),
kisvirágú nebáncsvirág (Impatiens parviflora),
amerikai alkörmös (Phytolacca americana),
fehér akác (Robinia pseudoacacia),
aranyvessző (Solidago spp.).

Történelem

A szigeten a rómaiak erődöt építettek. A török kiűzése után lakatlan maradt, erdők és mocsarak borították.^[3]

Jegyzetek

↑ Mappa exhibens inundationem Insulae Mohatsiensis
↑ Margita (magyar nyelven). A Pallas nagy lexikona. (Hozzáférés: 2009. január 11.)
↑ ^a ^b Ifju György: A Mohácsi-szigeten (magyar nyelven). Vendégváró. [2009. április 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. január 11.)
↑ Duna–Dráva Nemzeti Park (magyar nyelven). Független Ökológiai Központ Alapítvány. [2009. január 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. január 11.)
↑ Béda-Karapancsa vadászterület

Irodalom

Faludi Gábor - Nebojszki László: A Mohácsi-sziget kialakulása és vizeinek történelmi változásai, Hidrológiai közlöny, 2008. (88. évf.) 4. sz. 47-57. oldal
Nebojszki László: A Mohácsi-sziget, Természet világa - természettudományi közlöny, 2007. (138. évf.) 7. sz. 304-307. oldal
Gebhardt Antal: A Mohácsi-sziget és az Alsó-Duna árterének Mollusca-faunája, (Danubialia Hungarica, X.), Állattani közlemények, 1961. (48. köt.) 1-4. sz. 43-55. oldal
Boros Ádám: Notizen über die Flora der Mohácser Insel = Jegyzetek a Mohácsi sziget Flórájáról, Magyar botanikai lapok, 1922. (21. évf.) 1-12. sz. 71. oldal