Moldáv nyelv vagy moldován nyelv (románul latin ábécévellimba moldovenească, cirill ábécévelлимба молдовеняскэ) volt a román nyelv hivatalos elnevezése az egykori Moldáv Szovjet Szocialista Köztársaságban és 2013-ig a mai Moldovai Köztársaságban. Jelenleg is ez az elnevezése az ettől 1991-ben elszakadt ún. Dnyeszter Menti Köztársaságban. ISO 639 kódjai mo és mol voltak, de 2008 novemberében ezeket megszüntették, és helyettük szükség szerint a román nyelv kódjait kell használni. SIL(wd) kódja nincs, mivel a SIL nemzetközi szervezet nem ismeri el különálló nyelvnek, ugyanis eközött és a román között nem található számottevő különbség.
A „moldáv nyelv” valójában szociolingvisztikai fogalom. Heinz Kloss(wd)németnyelvész, az ausbaunyelv és az abstandnyelv fogalmak bevezetője 1967-ben megemlítette, hogy „a moldáv és a román […] inkább egyazon sztenderd nyelv változatainak tűnnek, mintsem két különálló nyelvnek”.[1] Későbbi, szociolingvisztikával foglalkozó nyelvészek közül például a angolPeter Trudgill(wd) is felhozza példaként a moldávot mint a román nyelv egyik ausbau-szerű problémáját, megjegyezve, hogy az előbbinek azért próbálták megalkotni a sztenderdjét, hogy a romántól különböző nyelvet kreáljanak. Ennek az volt a célja, hogy igazolják az ország területének Romániától való elválasztását, és a Szovjetunióhoz való tartozását.[2] Ma a nyelvészek, beleértve oroszokat is,[3] általában románnak tartják azt a nyelvet, melyet politikai okokból moldávnak neveztek vagy neveznek.
Maia Sandu, Moldova köztársasági elnökasszonya 2023. március 22-én aláírta az új törvényt, amely véglegesen törölte a moldáv nyelv fogalmát az országban.[4] A vita ellenben még nem ért véget, ugyanis belső ellenzéki politikusok[5] és az orosz külügy még most is életben tartja a kérdést,[6] amelynek vélhető oka a Moldova és Oroszország között, az utóbbi időben egyre növekvő ellentétek.[7]
Történelmi áttekintés
1812–1924
1812 előtt Moldva nagyjából a Keleti-Kárpátok és a Dnyeszter folyó között elterülő, az Oszmán Birodalom fennhatósága alá tartozó fejedelemség volt. A lakosok többsége mai kifejezéssel élve román ajkú volt, de a román nyelv fogalmának a meghonosodása előtt a moldvaiakra vonatkozóan inkább a limba moldovenească ’moldvai/moldáv nyelv’ fogalom volt jellemző. Ez megjelent például Grigore Ureche moldvai krónikásnál,[8] de a moldávnak a román nyelvvel való azonosítása is, aminek a fogalma addig csak a Havasalföld nyelvére vonatkozott. Például Miron Costin(wd) moldvai krónikás hangoztatta a moldvaiak, a havasalföldiek és az erdélyiek közös római eredetét és román voltát, és ezt írta: „bár most moldvaiaknak mondjuk magunkat, nem kérdezzük: tudsz-e moldvaiul?, hanem: tudsz-e románul?, azaz rómaiul”.[9]Dimitrie Cantemir, aki 1710 és 1711 között Moldva fejedelme volt, moldvai nyelvről írt ugyan, de megjegyezte, hogy a moldvaiak ugyanazt a nyelvet beszélik, mint a havasalföldiek és az erdélyi románok.[10]
1812-ben a Moldvai fejedelemség keleti része, Besszarábia az Orosz Birodalomhoz került. Akkor az orosz mellett elfogadták a lakosság nyelvét a helyi intézményekben, de a továbbiakban az orosz nyelv egyre nagyobb teret kapott, a román pedig fokozatosan kiszorult: előbb a hivatalos használatból, majd az állami tanintézetekből, ahol 1871-ben betiltották a tanítását, de még az egyházi iratokból is. 1882-ben a chișinăui egyházi nyomdát is bezáratták.
1905 és 1917 között feléledt a román nemzeti öntudat, megjelentek román nyelvű lapok, és újra engedélyezték a román nyelv használatát az egyházi életben.
Besszarábia az első világháború nyomán, 1918-ban Romániához került. A területén a román nyelvnek ugyanaz lett a státusza, mint Románia többi részében.
1924–1989
Románia 1924-ben. A Dnyeszter bal partján terült el a Moldáv Autonóm Köztársaság, aminek a legnagyobb része a mai Transznisztria
1924-ben, az akkor meghirdetett moldávosítási politika keretében kezdődött el a moldáv nyelv mint a romántól különböző sztenderd nyelv megalkotása, ugyanis a cári uralom alatt addigra nagy mértékben eloroszosodott, eredetileg román ajkú lakosság hivatalosan nemzetiségi státuszt kapott, emellett az ún. moldáv népet a romántól különbözőként igyekezték meghatározni.[12] A nyelvét hivatalosan moldávnak nevezték el, és bevezették az orosz ábécéből eredő moldáv ábécét. Egy Leonyid Madan nevű nyelvész a transznisztriai és besszarábiai nyelvjárásokszókészletéből merített, orosz szavakat vett át, és maga is sok új szót kreált tükörfordítás útján, hogy ne használjanak a román nyelvbe került nyugati jövevényszavakat. Ugyanakkor a helyesírás a lehető leghívebben adta vissza a moldvai nyelvjárás hangtani sajátosságait,[13] melyek egyébként alapjában véve azonosak a romániai Moldvában élőkkel.[14] Ezt a nyelvet tanították anyanyelvként az iskolákban az orosz mellett, ezt használták a kulturális intézményekben és a kiadványokban.
1932-ben azonban radikális fordulat következett be. Az addigi törekvéseket szabotázsként ítélték el, mellyel úgymond meg akarták akadályozni a kölcsönös megértést a Dnyeszter két oldala között, és ezzel a kommunista eszmék elterjedését Romániában. Madant le is tartóztatták.[15] Visszatértek a latin ábécére, és gyakorlatilag az akkori román sztenderd nyelvváltozatot vezették be. Odáig mentek, hogy az irodalmi örökség tiszteletének a nevében román klasszikus írók egyes műveit is bevonták az oktatásba.[16] Valójában a latinizálás általános törekvés volt a Szovjetunió nem szláv tagköztársaságaiban, ugyanis a közép-ázsiaiakban is akkoriban áttértek az arab ábécéről a latinra.[17]
1938-ban újból fordult a kocka. A sztálini tisztogatások légkörében leleplezték az úgymond románosító ellenforradalmárokat, a burzsoá Románia kémeit, akik a Gulágra kerültek.[18] Újra bevezették a cirill írásos moldáv nyelvet, melynek a sztenderdizálását egy I. D. Ceban nevű nyelvész vette át. Ebben a változatban kevesebb Madan-féle neologizmus volt, és ingadozott az oroszosítás és a románosítás között. Ugyanakkor a sztenderd nyelvnek az egyszerű nép nyelvére való leegyszerűsítése ellen jelentek meg állásfoglalások, melyek az emelkedett moldáv nyelv eszméjének nevében elvetették a regionalizmusokat. Csakhogy ez a nyelv nagyon kicsit különbözött a romántól.
1940-ben Románia átengedte Besszarábiát a Szovjetuniónak, és ebből meg a Moldáv SZSZAK-ból megalkották a Moldáv Szovjet Szocialista Köztársaságot. Itt a román nyelvet felváltotta a „moldáv”, de az 1950-es évekre ez gyakorlatilag már csak cirill írásával különbözött a sztenderd romántól, bár hivatalosan más nyelvnek számított. A különbségek kimerültek abban, hogy a moldáv irodalmi nyelv pl. a moldovai és külföldi helységnevek oroszosított, ill. orosz változatú névalakját használta (azokat a saját szabályai szerint ragozva), illetőleg nemzetközi kifejezések orosz megfelelőit alkalmazta. A függetlenséget követő évtizedekben, a román irodalmi nyelvhez való erőteljes közeledés hatására ezek a minimális különbséget alkotó, orosz eredetű elemek 2023-ra, mikor is a moldáv nyelv fogalmát törvényileg is törölték Moldovában, végleg eltűntek.[4]
1989 után
A moldáv vs. román kérdés a gorbacsovi Szovjetunió korszakának a vége felé merült fel újból a Moldáv SZSZK-ban. Hivatalos elnevezése aszerint ingadozott, hogy azután az ország politikailag inkább Nyugat vagy Kelet felé orientálódott.
1989-ben, a még nem független Moldovában törvényt fogadtak el a nyelvek használatáról. Ez kimondta, hogy az állam nyelve a latin ábécével írt moldáv nyelv, és ugyanakkor megállapítota a román és a moldáv nyelv közötti „valóban létező” nyelvészeti azonosságot.[19]
A mai Moldovai Köztársaság 1991-ben lett független, és a függetlenségi nyilatkozata a románt nevezte meg az állam nyelveként.[20]
Ugyanabban az évben Transznisztria elszakadt Moldovától, és ott a cirill ábécével írt „moldáv” az egyik hivatalos nyelv lett az orosz és az ukrán mellett.[21] A gyakorlatban keveset használják, bár van sajtó ezen a nyelven. 2004-ben bezárták azokat az iskolákat, ahol a román nyelv elnevezéssel tanították; később aztán újra működhettek, de a kormány támogatása nélkül. Akkor 11 200 tanuló tanult „moldáv nyelven”, és 3400 román nyelven.[22]
A Moldovai Köztársaság alkotmányát1994-ben fogadták el, és ebben a moldáv nyelv szerepel államnyelvként.[23] Egy 2003-as törvény kimondta, hogy a nemzeti politika egyik kitűzött célja „a moldávtalanításra, a moldáv nemzet és államiság létének a tagadására, a moldáv történelem lejáratására, a »moldávok« népnév és a »moldáv nyelv« elnevezés semmibe vételére tett szüntelen kísérletek jogi és politikai semlegesítése”.[24]
Eközben a közéletben és a nyelvészek körében folytatódtak a viták a román vs. moldáv nyelv témájában. Miközben a Moldova Tudományos Akadémiájához tartozó Nyelvészeti Intézet munkatársai román helyesírási szótárt közöltek,[25]Vasile Stati(wd), az egyike azoknak, akik a „moldáv nyelv” romántól való különbözőségének a szószólói, elkészített egy moldáv–román szótárt.[26]
2013. december 5-én az ország alkotmánybírósága úgy határozott, hogy az ország államnyelve a román, úgy tekintve, hogy „a Függetlenségi Nyilatkozatban foglaltatott, a román nyelvre mint a Moldovai Köztársaság államnyelvére vonatkozó előírás felülírja az Alkotmány 13. cikkelyében foglaltatott, a moldáv nyelvre vonatkozó előírást.”[27]
2023. március 2-án lökdösődés tört ki a chișinăui parlamentben amiatt, hogy a moldáv országgyűlés első olvasatban elfogadta azt a törvényjavaslatot, amely előírja, hogy a jövőben a „román nyelv” kifejezést kell használni Moldovában. A javaslattal szemben a szocialista és kommunista politikusok tanúsították a leghevesebb ellenállást, ez okozta a tettlegességig fajuló konfliktus kirobbanását is.[28] Nem egészen három héttel később az államfő is aláírta a törvényt, aki szerint a moldáv nyelv fogalma csak arra volt jó, hogy éket verjenek a moldovai román és romániai román nép közé.[4]
Ennek ellenére a moldáv nyelv fogalmának, sőt magának a cirill ábécé újbóli bevezetésének is még mindig nagyon sok támogatója van a lakosság részéről is. A törvény aláírása előtt tíz nappal is történt egy nagyobb kormányellenes tüntetés.[4] Románia lelkesen üdvözölte a moldovai kormány lépését.[4] Az orosz külügy szintén nem hagyta szó nélkül sem a moldáv lépést, sem a román reakciót, utóbbira még némi gúnnyal is reagált.[4] Oroszország, mely folyamatosan beleszól a moldáv belügyekbe, napirendben tartja a kérdést, Marija Zaharova, az orosz külügyminisztérium szóvivője ki is jelentette, hogy a moldáv nyelv igenis létezik, a Sandu-kormányt pedig Moldova elrománosításával vádolta meg.[6]
Nyelvük azonosítása a beszélők által
Moldova sajátos történelmi és politikai körülményei miatt ellentmondásos képet mutat az, ahogyan a lakosainak a nyelve él a tudatukban. Erről a 2014-es népszámlálás adatai tanúskodnak.[29]
Kategória
Összes
Moldáv
Román
Egyéb
Az etnikumukról nyilatkozók
2 754 719
75,1%
7,0%
17,9%
Az anyanyelvükről nyilatkozók
2 723 315
56,7%
23,5%
19,8%
A szokásosan beszélt nyelvükről nyilatkozók
2 720 377
54,6%
24,0%
21,4%
Transznisztriában 2011-ben 165 200 személy volt bejegyezve moldávként, de a nyelvhasználatról nincsenek adatok.[30]
Az élő román beszéd jellegzetességei Moldovában
A Moldovában románul beszélők nyelvi sajátosságai általában az iskolázottságuk fokától függenek. Vannak olyanok, főleg, ha Romániában is tanultak, akik nyelve semmiben sem különbözik a sztenderd romántól. Más, viszonylag magas fokú iskolázottsággal bíró beszélők lexikai és nyelvtani szempontból a sztenderd románt beszélik, csupán a kiejtésük követi a moldvai nyelvjárás jellegzetességeit. A viszonylag alacsony fokú iskolázottságúak nyelvében egyrészt a sztenderd nyelvváltozat ismeretének a hiányosságai és a nyelvjárás szempontjai érvényesülnek, másrészt az általános kétnyelvűség okozta orosz nyelvi hatás jellemzi azt.
Dyer Donald Leroy amerikai nyelvész megállapítja, hogy az orosz nyelvi hatás nagyon erős volt a Moldáv SZSZK-ban, mivel a román ajkúak legalább kétnyelvűek lettek. Ezért az élő beszéd jelentősen eltávolodott a sztenderd, főleg az írott nyelvváltozattól, mely a román sztenderdet követte.[31] A szókészlet orosz szavakkal gyarapodott, melyek egy része román szavakat váltott fel. Például a régi román judecătorie: ’törvényszék’ helyett inkább az orosz суд szud szót használják. Még inkább jelen van ez a jelenség a románban létező nyugati újlatin jövevényszavak esetében, mint amilyen a depozit: ’raktár’ szó, ami helyett inkább az orosz склад szklad szót mondják.[32]
Az alaktan terén szembetűnő egyes orosz igetöveknek a román igerendszerbe való beillesztése, pl. Pe Ion l-au suditpe doi ani vs. sztenderd román Pe Ion l-au condamnat la doi ani: ’Iont két évre ítélték el’.[33]
Az orosz mondattani hatás szerkezetek tükörfordításában nyilvánul meg. Olykor az ilyenek a sztenderd románban egészen mást jelentenek, mint az oroszban. Példa:
Orosz
Tükörfordítás
Sztenderd román
У тебя мать больная U tyebja maty boljnaja ’A mamád beteg’
↑Biroul Național de Statistică. Rezultatele Recensământului Populației și al Locuințelor 2014. Caracteristici – Populație 1 (populația pe raioane, sexe, vârste, etnie, limba maternă, limba vorbită) [Nemzeti Statisztikai Hivatal. A 2014-es nép- és lakásszámlálás eredményei. Jellegzetességek – Lakosság 1 (a lakosság járásokként, nem, kor, etnikum, anyanyelv és beszélt nyelv szerint)]. 12., 13. és 14. táblázat. (Hozzáférés: 2023. július 26.)
↑Министерствo экономического развития Приднестровской Молдавской Республики (A DMK gazdaságfejlesztési minisztériuma). Статистический ежегодник ПМР 2011 (A DMK 2011-es statisztikai évkönyve). 30. o.
(angolul) Kloss, Heinz. 'Abstand Languages' and 'Ausbau Languages' (Abstandnyelvek és ausbaunyelvek). Anthropological Linguistics. 9. kötet. 7. sz. 1967. 29–41. o. (Hozzáférés: 2023. július 26.)
(oroszul) Lucht, L. I. – Narumov, B. P. Pумынский язык (Román nyelv). Cseliseva, I. I. – Narumov, B. P. – Romanova, O. I. (szerk.). Языки мира. Романские языки (A világ nyelvei. Újlatin nyelvek). Moszkva: Akadémia. 2001. 574–635. o. ISBN 5-87444-016-X
(németül) Dumbrava, Vasile. Sprachkonflikt und Sprachbewusstsein in der Republik Moldova: Eine empirische Studie in gemischtethnischen Familien (Sprache, Mehrsprachigkeit und sozialer Wandel) [Nyelvi konfliktus és nyelvi tudat a Moldovai Köztársaságban: empirikus tanulmány etnikailag vegyes családokról (nyelv, többnyelvűség és társadalmi változások) Bern: Peter Lang. 2004. ISBN 3-631-50728-3
(angolul) Dyer, Donald Leroy. Studies in Moldovan (Moldáv nyelvi tanulmányok). New York: Columbia University Press (East European Monographs). 1996 ISBN 0-88033-351-0
(angolul) Dyer, Donald Leroy. The Romanian Dialect of Moldova: A Study in Language and Politics (A moldovai román dialektus: nyelvi és politikai tanulmány). Lewiston, NY: Edwin Mellen Press. Studies in Linguistics and Semiotics. 1999
(angolul) Grenoble, Lenore A. Language Policy in the Soviet Union (Nyelvi politika a Szovjetunióban). Springer. 2003. ISBN 1-4020-1298-5. 89–93 o.
(románul) Guțu Romalo, Emilia. Evoluția limbii române în Republica Moldova (A román nyelv fejlődése a Moldovai Köztársaságban). Limba română. 13. évf. 6–10. sz. 2003 (Hozzáférés: 2017. május 4)
(németül) Heitmann, Klaus Das Moldauische im Zeichen von Glasnost' und Perestrojka (A moldáv nyelv a glasznoty és peresztrojka jegyében). Dahmen, Wolfgang. Romanistisches Kolloquium V (5. romanisztikai kollokvium). München: Fink. 1991. ISBN 3-7705-2674-0
(angolul) King, Charles. The Moldovans: Romania, Russia and the Politics of Culture (A moldávok: Románia, Oroszország és a kultúrpolitika). Hoover Institution Press. 2000. ISBN 0-8179-9792-X
(franciául) Negru, Gheorghe. La politique ethnolinguistique en Moldavie (Etnikai és nyelvi politika Moldovában). Chișinău: Prut Internațional. 2000. ISBN 9975-69-100-5
Ez a sablon az európaikontinensen (szigorúan véve a Balti-tenger és a Fehér-tenger összekötő csatorna fehér-tengeri bejáratának és a Donazovi-tengeri torkolatának vonalától nyugatra) használt jelenleg is élő, beszélt nyelveket foglalja össze függetlenül attól, hogy melyik nyelvcsaládba tartoznak.
Van néhány vitatott állapotú nyelv, ezek ugyan kihaltak, de újjáélesztették őket, és néhányan használják másodlagos, ritkán elsődleges nyelvként: korni, lív, manx.
