Sziszektől légvonalban 27, közúton 35 km-re délnyugatra, az úgynevezett Báni végvidéken (Banska krajina), a Zrinyi-hegység (Zrinska gora) és a Kulpamente között félúton, az azonos nevű folyó partján fekszik ott, ahol a Maja folyó a Glinába ömlik. Glina község közigazgatási területe a északon a Kulpa folyótól délen a bosnyák határig terjed, magában foglalja nyugaton Zrinyi-hegység előterét, a Glina-síkságot és Kulpamenti-síkság déli részét. A község lakosságának legnagyobb része Glina városában és környékén, kisebb része a Kulpamente és a Glina-síkságon él. Legkevesebben a Zrinyi-hegység előterében laknak.
Az emberi élet első nyomai a község területén a Hrvatska Bojna településhez tartozó Brekinjova Kosán található rézkori erődítmény maradványai közül, az i. e. 3500 és 3000 közötti időszakból kerültek elő. Az itteni lakosság a lasinjai kultúrához tartozott. A kora és középső rézkor határán keletkezett balkáni eredetű kultúra népessége sűrű településhálózatot hozott létre, vízpartokon álló, zömében kisebb településekkel. Ezeken egyszerre kettő-négy, a földfelszínre épített, nagyméretű ház állt, melyekhez sokszor gazdasági épület is csatlakozott. Különös ismertetőjegyei a sajátos kidolgozású kerámiák is. Nevét a Glinától északnyugatra a Kulpa partján fekvő Lasinja településről kapta, ahol leleteit először találták meg.
A római korban a térség legnagyobb települése a Glinától északkeletre, a Száva partján fekvő Siscia (Sziszek) volt, melynek lakossága 297-ben elérte negyvenezret. Itt haladt át a Senia (Zengg) és Emona (Ljubljana) felől Sisciába haladó római út (via vita), melynek két ága Károlyváros közelében egyesült. Egy másik római út (via magna) Sisciából az Una völgyén át haladt a tengerpart felé, míg a harmadik (via exercitus) Kostajnica irányából a Kulpa felső folyása mentén haladt. Az utak mentén katonai táborok, őrhelyek létesültek. A via vita egyik mérföldkövét a községhez tartozó Dragotina területén találták meg. Glinától délnyugatra a mai Topuszka helyén alakult ki Ad Fines római városa, mely onnan kapta a netén, hogy két tartomány, Dalmácia és Pannónia határán feküdt. Melegvizű forrásait már a rómaiak is használták gyógyításra.
A kereszténységet római katonák terjesztették el a 3. században és Siscia rövidesen püspöki székhely lett. Leghíresebb püspöke a Savariában vértanúhalált halt Szent Quirinus volt. a 4. századtól a 7. századig terjedő időszak Európában a népvándorlás kora. Ennek végén a 7. században az avarok kíséretében érkezett szlávok foglalták el ezt a vidéket, akik asszimilálták az itt talált illír eredetű őslakosságot. A kialakuló horvát fejedelemség eleinte több törzs alkotta szövetségből tevődött össze, melyek élén a zsupán állt. Alatta a kiváltságokat élvező földesúri réteg, majd a földet művelő szabad parasztok, legalul pedig a rabszolgák álltak. A Kulpa és az Una között kialakuló nagyzsupánság területén amint az az Árpád-házi királyok okleveleiből kiderül számos törzs élt. A 8. század végén a frankok hódították meg azt a területet és misszionáriusaik révén terjeszteni kezdték a kereszténységet. A frank uralom a 9. század végéig tartott. A frank uralom lerázása után létrejött az önálló Horvát Királyság. Az első horvát király Tomiszláv egy államban egyesítette a horvát törzseket és létrehozta a közigazgatási és egyházkormányzati rendszert. Bár Siscia környékén sok keresztény élt, voltak papok és templomok ez a vidék akkor kimaradt az egyházszervezésből.
II. István horvát király halála (1091) után a horvát nemesség két részre szakadt. Egyik része Zvonimir király sógorát I. László magyar királyt választotta meg, míg az ellenpárt a déli nemesség Svačić Péter választotta királlyá. Zvonimir özvegye Ilona királyné és hívei hívására László serege benyomult az ország területére és elfoglalta a Gvozd-hegységig terjedő területet, benne a mai Glina vidékét is. 1094-ben megalapította a zágrábi püspökséget. 1097-ben Kálmán magyar király az ország többi részét is uralma alá hajtotta. 1102-ben Biogradban Kálmánt az ország királyává koronázták. Ezután Horvátországot a király nevében a horvát-szlavón hercegek, illetve a bánok kormányozták.
Glina első írásos említése 1284. június 1-jén történt, amikor Vuk brnovaci nemes a zágrábi káptalan által kiállított oklevél szerint eladta glinai földjét Kojan, Ivan és Petar brnovaci nemeseknek. A település nevét az azonos nevű folyóról kapta. Az írásos forrásokban általában Glyna, Glinia, Glinna, Gliena és Glina alakban szerepel. Urai a történelem folyamán gyakran cserélődtek és többször adományoztak birtokokat és kiváltságokat a község területén élőknek, templomaiknak, intézményeiknek. A 14. században a Babonicsoknak voltak birtokaik Pedalj, Zrin, Hrastovica, Gradac és más településeken. Helyzetük 1335-ben változott meg drámaian, amikor Babonić István fegyvert fogott Károly Róbert király ellen és kegyvesztett lett, birtokait elveszítette. A birtokokat a család másik ága a Blagay család vette át, akik még újabbakat is szereztek mellé. 1347-ben a Zrínyiek ősei a Subićok szereztek birtokokat a Zrinyi-hegység (Zrinska gora), a Gvozd-hegység és Pedalj vidékén. A család ezután vette fel Zrin váráról a Zrínyi (Zrinski) nevet. Egyik águk megszerezte Perna várát is. 1380-ban.a Frangepánok is birtokok lettek a térségben Sztenicsnyák várának megszerzésével. A birtokok a török hódításig maradtak a családok birtokában, majd később a katonai határőrvidék részei lettek.
A templomosok rendjének a 12. század végén III. Béla magyar király adományozott birtokot Gora környékén. A birtok a Glina torkolatától a mai Prekopáig, majd délkeletre a mai Brnjeuškáig, keleten és északkeleten pedig Petrinyáig húzódott. Kezdetben Hrastovica is hozzá tartozott. 1205-ben II. András magyar király a cisztercita rendnek adományozta Topuszkát és más birtokokat. Ezek többsége a Gvozd-hegységtől a Kulpáig terjedő térségben volt. A 12. században a Boszniából bogumulizmus terjedt el rohamosan az előkelők és a nép között. A templomosok Gorát hitéleti, kulturális és gazdasági központtá építették ki. Az embereket írásra, olvasásra, földművelésre, szőlő- és zöldségtermesztésre oktatták. 1211-ben II. András király adományából a ciszterciek építettek kolostort a közeli Topuszkán, ahol kisebb megszakításokkal 1480-ig maradtak.
A 15. század második felében török seregek hatoltak be a Báni végvidékre nagy pusztítást végezve a Kulpa és az Una közötti térségben. 1459-ben török uralom alá került Szerbia, 1463-ban Bosznia, 1482-ben pedig Hercegovina is. Horvátország területére 1448 körül hatoltak be először Topuszka és Perna térségében. A támadások 1491-ben és 1493-ban is megismétlődtek. 1493. szeptember 9-én a korbávmezei csatában szétverték a bán vezette horvát sereget. 1512-ben elözönlötték az Unamentét, de ekkor még kiűzték őket. A következő évtizedekben azonban már nagy pusztítást vittek véghez, 1529-ben pedig már egészen Bécsig jutottak. Ebben a helyzetben szükségessé vált a horvát és a szlavón katonai határőrvidék megalapítása. Glina és térsége a horvát határőrvidék része lett, melynek központja Károlyváros volt. 1566-ban a török elfoglalta Kostajnicát, a térségre a legvéresebb csaták időszaka mégis 1592, Bihács eleste után köszöntött. 1593-ban Sziszeket támadta a török, de a horvát védők sikeresen védték meg.
A horvát szábor a 17. század folyamán nagy gondot fordított a Kulpa és az Una közötti terület védelmére és megerősítésére. A sikeres védelmi harcok következtében 1689-re a határ visszatért az Una folyóhoz. 1696-ban a szábor a bánt tette meg a Kulpa és az Una közötti határvédő erők parancsnokává, melyet hosszas huzavona után 1704-ben a bécsi udvar is elfogadott. Ezzel létrejött a Báni végvidék, horvátul Banovina, vagy Banja. A törökellenes harcok enyhülése a boszniai szerb pravoszláv lakosság betelepülését eredményezte. A szerbek ebben az időben a peći pravoszláv püspökséghez tartoztak. 1695-ben a horvátországi pravoszláv hívek lelki gondozására létrehozták a karlovac-zrinjopoljskai püspökséget, melynek kezdetben Komogovima volt a székhelye. A püspökség székhelyét 1748-ban Kostajnicára helyezték át. 1771-től a püspökség székhelye Plaški volt. Ma Károlyvárosban működik. 1737-ben Glinán tartották meg a szábor ülését, melyen több mint húsz jelentős döntést hoztak. Közülük a legjelentősebb volt az a kérés, hogy a császár biztosítson helyet Horvátország képviselőjének a törökkel folytatott béketárgyalásokon. 1759-ben Glinán alapította meg Draskovich János gróf a szabadkőműves páholyt, mely az első ilyen szervezet volt Európának ezen a részén. 1765-ben megnyílt a város első iskolája, melynek első tanítója Ivan Prandel volt. Az első kórházat 1788-ban említik Glinán, Selište településen.
Ami a katonai határőrvidék szervezését illeti létrehozták a századokat és a kapitányságokat, majd 1745-ben megalakították a glinai és a petrinyai ezredet. Glina az első báni ezred, míg Petrinya a második báni ezred központja lett. Itt létesült az ezredparancsnokság, a parancsnok pedig a horvát bán lett. A Báni végvidék magában foglalta a Kulpa, a Száva és az Una közötti térséget, délnyugaton a Kulpától a Petrova goráig, majd innen délkeletre az Una folyóig. A francia-osztrák háború során 1809-ben a Báni végvidék is a napóleoni Illír provincia része lett, melynek központja Ljubljanán volt. A harcokban sok határőrvidéki katona vett részt és közülük sokan el is estek. A franciák 1814-ben vonultak ki Glináról. 1827-ben felépítették a Nepomuki Szent János plébániatemplomot, mely a délszláv háborúban megrongálódott. 1828-ban a pravoszláv hívek is felépítették templomukat a Legszentebb Istenanya tiszteletére. Ezt 1941-ben az usztasák rombolták le. 1842-ben Matica Ilirska néven új egyesület alakult, célja a tudomány, az irodalom és a nemzeti nyelv terjesztése volt. 1846-ban a Glinán komponálta meg Josip Runjanin határőr kadét Antun Mihanović versére a horvát himnuszt. A katonai határőrvidék hivatalosan 1871-ben szűnt meg, teljes felszámolása 1873-ban történt. 1878-ban megalakult a város önkéntes tűzoltó egyesülete.
Glinának 1857-ben 2951, 1910-ben 2894 lakosa volt. A község fejlődésében sokat jelentett a Sziszek-Vrginmost vasútvonal 1901-es, majd a Vrginmost-Károlyváros vasútvonal 1905-ös megépülése. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború előtt a városban számos egyházi, hazafias, kulturális és művelődési egyesület alakult. A második világháború idején Glina kezdetben a Független Horvát Állam része volt. Az usztasák 1941-ben két nagyobb vérengzést is rendeztek a településen. Május 11-12-én mintegy négyszáz, augusztus 3-án pedig mintegy kétezer szerbet, főként a környék falvaiból összegyűjtött szerb férfiakat gyilkoltak meg, legtöbbjüket a város ortodox templomában. A két esemény glinai vérengzések néven vonult be a történelembe. 1991. június 25-én Glina is a frissen kikiáltott független Horvátország része lett. A helyi szerbek már másnap megtámadták a rendőrség épületét, ezzel itt is megkezdődött a délszláv háború. Az épület ostromában egy rendőr meghalt, öten megsebesültek, tizenhat rendőrt pedig fogságba hurcoltak.
A szerb erők július 27-re teljesen birtokukba vették a várost, melyet csak 1995. augusztus 8-án a Vihar hadművelettel foglalt vissza a horvát hadsereg.
A szerb lakosság nagy része elmenekült. A háború előtt a városban még a szerbek voltak kétharmados többségben. A háború után ez az arány megfordult. 2011-ben a lakosság 69,68 százaléka volt horvát és 27,46 százaléka szerb nemzetiségű. 2011-ben a városnak 4680, a községnek összesen 9283 lakosa volt.
Nepomuki Szent János tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1824 és 1827 között épült B. Felbinger tervei szerint késő barokk-klasszicista stílusban. A plébániatemplom építésének fő támogatója Ferenc osztrák császár volt, aki orgonát is ajándékozott a templomnak. Egyhajós épület lekerekített szentéllyel, mellette sekrestyével és a főhomlokzatról emelkedő harangtoronnyal. A templom berendezései között szószék, keresztelőkápolna, padok, 19. századi orgona, és barokk ereklyetartó volt. 1991-ben a szerb erők lerombolták, a háború után újjáépítették.[4]
Glina vára a 18. század első felében, 1735 és 1737 között épült a Maja-patak torkolatánál. Szabálytalan hatszög alaprajzú erőd volt kiugró háromszögletes bástyákkal. Az egykori erőd helye mára teljesen betagozódott a város szerkezetébe, így felismerhetetlen. Az egykori várfalak vonalát próbálják megvédeni a további beépítéstől, de eredeti helyüket csak egy régészeti feltárással lehetne megállapítani és legalább részben rekonstruálni.
A Legszentebb Istenanya Születése (Kisboldogasszony) tiszteletére szentelt szerb pravoszláv templom 1963-ban épült. 1995 augusztusában a várost visszafoglaló horvát erők aláaknázták és súlyosan megrongálták. 2003-ban megkezdődött a torony és a kupola újjáépítése. Tervben van a tetőszerkezet lecserélése és a belső tér megújítása.
A régi pravoszláv templomot 1941-ben az usztasák lerombolták. Előtte több mint 1560, a templomba összegyűjtött környékbeli szerb férfit gyilkoltak le itt. A romokat a kommunista hatalom nem engedte újjáépíteni. Később ennek alapjaira építették a horvát házat. A ház előtt található Antun Augustinčić „Anya és gyermeke” emlékműve. A bronz emlékművet 1969-ben állították fel. A monumentális szobor egy anyát ábrázol gyermekét a térdén tartva.[5]
Az első báni ezred parancsnoki épülete 1845-ben épült. Az épület a város főterén, a Josip Jelačić bán tér 3. szám alatt áll. A 19. századi katonai objektumok jellegzetességeit viseli magán. 1991-ben súlyos károkat szenvedett, de újjáépítették.
A Branimir fejedelem utca 11. szám alatt áll a Horvát himnusz háza. Az emeletes épület a 19. század közepén épült, eredetileg kereskedelmi rendeltetéssel. Udvarán értékes gazdasági épületek találhatók. Építészeti értékein túl történeti értékét az adja, hogy itt komponálták a horvát himnuszt. 1995-ben súlyosan megrongálódott, tetőzete beomlott. Teljes megújítását tervezik.
Horvát hősök emlékműve a város nyugati kijáratánál.
Az egykori gimnázium épülete[6] egy szabadon álló kétszintes épület, amely a Ban Josip Jelačić tér délkeleti sarkában található, és amelynek fő nyugati homlokzata a városliget felé nyílik. Az épület két szárnyból áll, amelyek "L" alakot alkotnak. Az épület homlokzatai a 19. század végi történelmi stílusok jellemzőit tükrözik. Az épület hátsó részét egyszerűbben, építészeti díszítés nélkül alakították ki. Az 1980-as évekig az épület iskola volt, azóta lakóépület. Glina város történelmi magjának építészetében jelentős helyet foglal el.
A Radić testvérek utcában áll a Casina szállodakomplexum[7] épülettömbje, mely két épületből áll. A 19. század közepéről származó régebbi, egyemeletes saroképület téglából épült. Földszintje poroszboltozatos. Az újabb épület egy reprezentatív egyemeletes épület, amelyet a 20. század elején építettek a századforduló történelmi stílusainak megfelelően. 1913-ban a régebbi épületet szállodává alakították át, az új épületet pedig nyilvános célokra alakították ki, a földszinten kávézóval és étteremmel, az első emeleten pedig reprezentatív csarnokkal.
Gazdaság
A városnak fejlett élelmiszeripara, textilipara, faipara és építőipara van, valamint rádióállomása működik.
Kultúra
A város számos kulturális egyesülete közül kiemelkedik a KUD Glina kulturális és művészeti egyesület.
HAKUD glinai tamburazenekar
Oktatás
A városnak alapiskolája és középiskolája is van. A középisklában gimnázium működik, emellett több szakterületen (közgazdaság, kereskedelem, autószerelés stb.) folyik a képzés.
