PROFILPELAJAR.COM

	Donja Budičina
	Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Sziszek-Monoszló
Község	Petrinya
Jogállás	falu
Irányítószám	44250
Körzethívószám	(+385) 44
	Népesség
Teljes népesség	196 fő (2021. aug. 31.)
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	157 m
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 45° 22′ 53″, k. h. 16° 18′ 52″45.381331°N 16.314526°EKoordináták: é. sz. 45° 22′ 53″, k. h. 16° 18′ 52″45.381331°N 16.314526°E
	Sablon • Wikidata • Segítség

Donja Budičina falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Petrinyához tartozik.

Fekvése

Sziszek városától légvonalban 12, közúton 23 km-re délre, községközpontjától 8 km-re délkeletre a Báni végvidék középső részén, a 30-as számú főút mentén, Moštanica és Taborište között, a Budičina-patak mellett fekszik.

Története

A római korban határában haladt át a Sisciát (Sziszek) a tengerparti Seniával (Zengg) összekötő fontos út és a Siscia városát ellátó római vízvezeték is. Budičina a középkorban is lakott volt. 1193-ban még csak helyként „Podgoria locus”, 1255-ben már Gora melletti új településként „noua villa apud Sanctum Clementem in Gorra” alakban említik.^[2] 1301-ben „Podgoria terra in comitatu de Gora apud Sanctum Clementem iuxta fluvius Budychin” néven, mint a Budičina-pataknál a gorai Szent Kelemen templom közelében fekvő földet említik.^[2] A török a 16. század második felében szállta meg.

1683 és 1699 között a felszabadító harcokban a keresztény seregek kiűzték a térségből a törököt és a török határ az Una folyóhoz került vissza. 1697 körül a Turopolje, a Szávamente, a Kulpamente vidékéről és a Banovina más részeiről előbb horvát katolikus, majd a 18. században több hullámban Közép-Boszniából, főként a Kozara-hegység területéről és a Sana-medencéből pravoszláv szerb családok települtek le itt. Az újonnan érkezettek szabadságjogokat kaptak, de ennek fejében határőr szolgálattal tartoztak. El kellett látniuk a várak, őrhelyek őrzését és részt kellett venniük a hadjáratokban. 1696-ban a szábor a bánt tette meg a Kulpa és az Una közötti határvédő erők parancsnokává, melyet hosszas huzavona után 1704-ben a bécsi udvar is elfogadott. Ezzel létrejött a Báni végvidék (horvátul Banovina), mely katonai határőrvidék része lett. 1745-ben megalakult a Petrinya központú második báni ezred, melynek fennhatósága alá ez a vidék is tartozott.

A település 1774-ben az első katonai felmérés térképén „Mittel-Pudichina, Ober-Pudichina, Unter-Pudichina” azaz Közép-, Felső- és Alsó-Budičina néven szerepel. A katonai határőrvidék megszűnése után Zágráb vármegye Petrinyai járásának része volt. 1857-ben 363, 1910-ben 512 lakosa volt. A 20. század első éveiben a kilátástalan gazdasági helyzet miatt sokan vándoroltak ki a tengerentúlra. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre. Enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. A délszláv háború előestéjén lakosságának 85%-a horvát, 12%-a szerb nemzetiségű volt. A falu 1991. június 25-én a független Horvátország része lett, de néhány hónap múltán elfoglalták a szerb erők és a Krajinai Szerb Köztársasághoz csatolták. A falut 1995. augusztus 6-án a Vihar hadművelettel foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság többsége elmenekült. 2011-ben 236 lakosa volt.

Népesség

Lakosság változása^[3]^[4]
1857	1869	1880	1890	1900	1910	1921	1931	1948	1953	1961	1971	1981	1991	2001	2011
363	386	438	492	520	512	509	523	414	412	434	425	379	344	247	236

Nevezetességei

A Szeplőtelen Fogantatás tiszteletére szentelt római katolikus temetőkápolnáját 1740-ben fából építették. A kazettás mennyezet 1779-ben készült, mely az egyik legrégebb óta fennmaradt ilyen jellegű alkotás volt ezen a vidéken. Barokk oltárát 1741-ben építették. A kápolna első része 1909-ben épült, amikor a kápolnát bővítve átépítették. Ekkor készült a padozat és a boltozat egy részét is kicserélték. 1991 szeptemberében a falut megszálló szerb erők teljesen lerombolták. Ma csak az egykori épület alapjai látszanak.
Szűz Mária kápolna Gornja Budičinán.
A II. világháború áldozatainak emléktábláját 1966-ban avatták az iskolaépület falán.
Bužim középkori régészeti lelőhely.

Gazdaság

A legjelentősebb gazdasági bevételeket a méhészet, a gyümölcstermesztés és az állattartás adja.

Kultúra

A település kulturális és művészeti egyesülete a HKUD "Budičanka", melynek tagjai hűen őrzik a kulturális hagyományokat, a népi énekeket, táncokat és szokásokat. Az egyesület minden évben megrendezi a gesztenyefesztivált és a folklór találkozót. A népviselet a Kulpamente és Hrasztovica népviseletéhez hasonló. Alapanyaga házi készítésű vászon, melyet gazdagon díszítenek a pazarul hímzett virágok és geometriai motívumok.

Turizmus

A falu körüli erdők és a Plješivica-hegy gazdagok gesztenyében. A közeli patakon egy egyedülálló vízesés található, melynek neve Vražji skok. Erdei ösvény vezet a közeli Klinac várához. A szépséges táj és a dombvonulatok kedvező terepet biztosítanak a kerékpártúrákhoz.