Az ország szövetségi állam, vagyis föderáció, amely hét emírségből áll. Az emírségeket emírek irányítják abszolút módon, akik közül választással kerül a szövetségi állam élére az államfő és a miniszterelnök.
A lakosság többsége vendégmunkás munkavállaló; Katar mellett itt a legmagasabb a bevándorló munkavállalók aránya. Mivel a vendégmunkások túlnyomórészt férfiak, itt az egyik legmagasabb a férfiak aránya a teljes népességen belül.
Politikailag tekintélyelvű hatalom irányítja. A véleménynyilvánítás szabadsága szigorúan korlátozott, és rendszeresen előfordulnak súlyos emberi jogi jogsértések,[8] különösen a nők és a bevándorló munkavállalók ellen.
Területének legnagyobb része a szaúdisivatag folytatása. Abu-Dzabitól délre és nyugatra hatalmas, futóhomokdűnék egyesülnek Szaúd-Arábia Rab-el-Hálijával. Két jelentősebb oázis található a sivatagban: a Líva és az el-Buraimi. A kiterjedt Líva oázis délen, a szaúd-arábiai határvonal közelében található. Tőle kb. 200 km-re északkeletre található az Al-Buraimi oázis, amely Abu-Dzabi emírség – Omán határának mindkét oldalán elterül.
Az ÉK-i részén, az Ománi-öböl partján magasodó hegység (Hadzsar) – magassága miatt – valamivel hűvösebb és csapadékosabb, mint az ország zömét kitevő síkság. Legmagasabb pontja a Dzsabal Jibir(wd) (جَبَل يِبِر), 1727 m.
Vízrajz
Az ország partjait zömmel a Perzsa-öböl mossa, keleti partját viszont egy rövid szakaszon az Ománi-öböl. A partvidéken kiterjedt sós mocsarak nyúlnak mélyen a szárazföldbe. A természetes kikötők partján alakultak ki a városok.
A Perzsa-öbölben sok apró sziget található. Ezek hovatartozása vitatott az Emirátusok, Katar és Irán között. A szigetek, korallzátonyok és a tengeráramlatok által épített vándorló zátonyok erősen nehezítik a part menti hajózást.
Állandó vízfolyás nincs az országban. Vádik vannak, amelyekben csak a nyaranta előforduló felhőszakadások után van víz.
Éghajlat
Éghajlata szubtrópusi-száraz, forró nyarakkal és meleg telekkel. Az éghajlat sivatagi éghajlat kategóriába tartozik. A legforróbb hónapok a július és augusztus, amikor az átlagos maximális hőmérséklet eléri a 41–45 °C-ot a parti síkságon. A késő nyári hónapokban a Sharqi néven ismert párás délkeleti szél különösen kellemetlenné teszi a part menti régiót.
Májustól szeptemberig rendkívül magas páratartalmú levegő és magas hőmérséklet uralkodik az ország nagy részén; csak a keleti parton és a hegységben hűvösebb az idő. Télen a partvidéken 25 °C körüli a nappali átl. max. hőmérséklet, míg az átl. minimum ilyenkor 13–16 °C körül alakul.
A tengerparti területen az átlagos éves csapadékmennyiség kevesebb, mint 120 mm, de a Hadzsar-hegység egyes részein az éves csapadék eléri a 350 mm-t. Csapadék a tengerparti régióban a nyári hónapokban rövid, szakadó záporokban eshet, néha áradásokat okozva a száraz vádikban.[11] A régió hajlamos az alkalmi, heves porviharokra, amelyek nagyban csökkentik a látótávolságot.
Élővilág, természetvédelem
A sivatag növényzete gyér, fűfélékből és tüskés bozótból áll. Az őshonos élővilágot a kipusztulás szélére sodorta az intenzív vadászat. A függetlenség elnyerése óta szerveztek néhány vadrezervátumot, így akadályozva meg az arab bejza és a leopárd kihalását.
A 15. század végén európai befolyás jelent meg a térségben. Portugáliának sikerült a nyugati hatalmak közül elsőként megvetni a lábát a régióban, uralma alá vonva Bahreint és Julfart, valamint a Hormuzi-szorost . A 18. század óta a part menti arab fejedelemségek lakossága, amely főleg gyöngyhalászattal és kereskedelemmel foglalkozott, harcba keveredett Nagy-Britanniával.
A Perzsa-öböl délkeleti partvidékének emírségei a 19. század végén kerültek brit fennhatóság alá.
Az 1950-es években a kőolajkitermelés beindulásával megindult a külföldi befektetések beáramlása a térségbe, és az olajkereskedelemből származó bevételek jelentősen javították a helyi lakosság életszínvonalát. A fejedelemségek azonban továbbra is brit protektorátus alatt maradtak, amit 1964-ben az Arab Államok Ligája egyre erősebben ellenzett és kinyilvánította az arab népek jogát a teljes függetlenséghez.
1971. decemberében hat emírség bejelentette az Egyesült Arab Emirátusok nevű szövetség létrehozását. A hetedik emírség, Rász el-Haima valamivel később, 1972. februárjában csatlakozott hozzájuk.
Politika és közigazgatás
Az Egyesült Arab Emírségek egy szövetségi (föderatív), választásos, abszolút monarchia. Az államszövetség hét emírségből áll, melyeknek vezetői az EAE egyes tagállamainak abszolút uralkodói.
Az ország államfője az elnök, akit a hét tagállam emírjei választanak meg saját maguk közül. Az elnök helyettesét, az alelnököt – aki egyúttal a kormány feje is – szintén maguk közül választják meg az emírek. A kormány tagjait az elnök nevezi ki az alelnök jelöltjei alapján.
Jogállamiság
A Freedom House 2022-es jelentése az országot a »nem szabad« kategóriába sorolta.[8] Minden végrehajtó, törvényhozó és igazságszolgáltatási hatalom végső soron a hét örökös uralkodó (emír) kezében van.[8] A polgári szabadságjogok jelentős korlátozások alá esnek.[8] Agresszívan fellépnek az ellenzéki aktivisták ellen.[8] A politikai pártok be vannak tiltva.[8] A politikai rendszer hatalmi monopóliumot biztosít az emírségek örökös uralkodóinak, és kizárja a választások útján történő kormányváltás lehetőségét.[8]
Törvény szabályozza a médiát és tiltja a kormány bírálatát.[8] A 21. században is számos ismert kommentátort börtönöztek be a hatóságok bírálatáért, a másként gondolkodók vagy az emberi jogok támogatásának kifejezéséért, vagy politikai reformok követeléséért.[8]
Emberi jogok
A halálbüntetés kiszabható emberölés, nemi erőszak, hazaárulás, terrorizmus, súlyos rablás, hitehagyás, házasságtörés, homoszexualitás és kábítószer-kereskedelem esetén.[12] A kínvallatás gyakori a büntetés-végrehajtási intézetekben és a rendőrségen.[13][14]
A migráns vendégmunkások gyakran rossz bánásmódban részesülnek és a munkakörülmények különösen kedvezőtlenek lehetnek. Nincsenek szakszervezetek és nincs sztrájkjog. Sok dolgozónak elveszik az útlevelét, hogy megakadályozzák, hogy elhagyják a munkát a munkaszerződésük vége előtt.
A Human Rights Watch alapján a nők diszkriminációval szembesülnek: jogaik korlátozottak a férfiakéhoz képest a házasság, a válás, az öröklés és a gyermekelhelyezés terén. A büntető törvénykönyv feljogosítja a férfiakat, hogy feleségüket és gyermekeiket „fegyelmezzék”, beleértve a fizikai erőszakot is. A Szövetségi Legfelsőbb Bíróság fenntartja a férj azon jogát, hogy feleségét és gyermekeit fizikai erőszakkal „megdorgálhassa”.[15]
Emirátusi arabok Abu Dzabi Sardzsa Zájed sejk út, Dubaj egyik főútja
Általános adatok
A népességnövekedés igen gyors, elsősorban a bevándorlásnak köszönhetően. Az ország 2000-es, 3 millió fős népessége 2013-ra több mint háromszorosára, 9 millió fölé nőtt.
2009-ben a népességének mintegy 88% -a városi lakos.[16] Az átlagos várható élettartam 76,7 év volt 2012-ben, ami magasabb, mint bármely más arab országban.[17][18]
A férfi / nő nemi arány: 2013-ban a 15–65 éves korosztályban 2,75 férfi jut egy nőre, ami Katar után a második legnagyobb aránytalanság a világon.[19]
Népcsoportok: arab és iráni (40%), dél-ázsiai (47% – pakisztáni, indiai, bangladesi, srí lankai, filippínó), afrikai (1%), egyéb (12%).
Az öt legnépesebb etnikai csoport Dubaj, Shardzsa és Adzsmán emírségekben 2015-ben az indiai (25%), a pakisztáni (12%), az emirátusi (9%), a bangladesi (7%) és a filippínó (5%).[20]
Az őshonos lakosok aránya 2011-es becslések szerint 10% alá esett (a bevándorlók legtöbbje dél-ázsiai), így az arab szerepe is lassan háttérbe szorul a közvetítő nyelvként használt angollal szemben.[21]
Vallási megoszlás
Az iszlám az Emírségek hivatalos államvallása. A kormány a más vallásokkal szembeni tolerancia politikáját követi, és ritkán avatkozik be a nem muszlimok vallási tevékenységébe.[22]
Vallási megoszlás 2010-ben:[23]iszlám (77% – melynek legnagyobb része szunnita), keresztény (12,5%), hindu (6,5%), buddhista (2%), egyéb (2%).
Dubaji építkezés (2009.) Al-Ain régiója egyike azon kevés helyeknek, ahol mezőgazdasági földművelés folytatható Dzsebel Ali, Dubaj kikötője Az 5+5 sávos Saadiyat-híd építése Abu Dhabi és egy sziget között. (2008.) Építkezés Dubajban (2006.) A Barakah-i atomerőmű építése (2013.) Dubaj egy útkereszteződése
Gazdaság: olajipari ország
A hatalmas kőolajtartalékoknak köszönhetően magas színvonalú az élet az országban. A GDP 33%-a közvetlenül a kőolajtermeléshez kapcsolódik. A jelenlegi felmérések szerint a kőolaj még legalább száz évre elegendő. Az országot off-shore területként tartják számon. Abu-Dzabi és Dubaj pénzügyi központ. A GNP becsült értéke 51 milliárd USD. Az 1 főre jutó GDP értéke 70 000 USD körül mozog.[24]
Az Emírségek erős támogató környezetet kínál a vállalkozások számára: stabil politikai és makrogazdasági feltételeket, jövőorientált kormányt, jó általános infrastruktúrát és ICT-környezetet. Ezenkívül az ország folyamatosan és meggyőzően javította szabályozási környezetét,[25] és a Világbank Csoport (WBG) által közzétett Doing Business 2017-es jelentése szerint a világ 26. legjobb országának számít az üzleti tevékenység szempontjából.[26]
Az 1970-es évektől kezdve a sivatag egy részét rendszeres öntözéssel megművelik. Ezt azok az öntözőrendszerek tették lehetővé, amelyek a hatalmas tengervíz-sótalanító üzemek által előállított édesvizet használják fel. A homokdűnék között így búza-, dohány- és lucernaföldek húzódnak meg.
Dohány, zöldségfélék, citrusfélék és datolya termesztése elsősorban Al-Ain és a Hádzsár hegység körzetében összpontosul.
Ipar
Fő ágazatok: kőolaj- és petrolkémiai ipar; alumínium-, cement-, műtrágyagyártás, építőipar, a kereskedelmi hajók javítása, kézműves ipar, textilipar[28]
A fő ipari központok Abu-Dzabi és Dubaj.
Az ország legfőbb kikötője Jebel Ali, Dubaj közelében.
A virágzó építőiparnak köszönhetően az apró halászkikötők modern olajterminálokká, nagy hajók fogadására alkalmas kikötőkké váltak.
Kiterjedt és fejlett úthálózattal rendelkezik, elsősorban az északi partvidéken, ahol a főbb települések találhatók. Ezen utak közül sokat úgy fejlesztettek, hogy több sávos autópályákká váljanak.
A bizonytalan geopolitikai helyzetű Hormuzi-szoros részleges kiváltására kiépítettek egy napi 1,5 millió hordó kapacitású kőolajvezetéket, amely az Ománi-öbölben található Fudzsejra kikötőbe vezet.[30]
Hagyományos stílusú épület széltornyokkal. A széltornyok az épületek természetes hűtését biztosítják. Hagyományos szuk Dubajban Al-Bidya mecset belső része A BITS Pilani egyetem egy részlege Dubajban Al Noor-mecset, Sardzsa A kabsza nevű hagyományos étel. Rizs, csirkehús, mandula, mazsola, kesudió az összetevői.
Az országot sokszínű társadalom jellemzi. Az őslakos arab lakosság helyett a 19. században az iráni, majd az 1960-as évektől a dél-ázsiai (indiai, pakisztáni, bangladesi) lakosság került túlsúlyba. A mai emirátusokbeli kultúra kialakulására leginkább az iszlám, az arab és a perzsa kultúra hatott. Egyes néptáncok , mint például az "al-habban", vagy az építészetben a szélfogó tornyok(bâdgir) perzsa eredetűek.
A valamikori kalózkodás helyébe ma teveversenyek, a solymászat és a birkózás izgalmai léptek, és népszerű sporttá vált a korcsolyázás a műjégpályákon. A teveversenyeket általában a sivatagi reggel hűvös óráiban tartják, részben kijelölt pályákon vagy rögtönzött találkozóhelyeken a sivatagban. A közönség terepjárókon követi az állatokat, míg a győztesek elő nem bukkannak a homok- és porfelhőből. A sólymokat vadászatra idomítják, bár a túzok, a fő zsákmány egyre ritkább.[31]
A mecsetekminaretjéből naponta ötször hívják imára a hívőket. A muszlimok számára a péntek szent nap.
2021. február 9-én az Emirátusok által felbocsátott űrszonda elérte a Marsot és keringési pályára állt. Az Al Amal („Remény”) nevű űrszonda feladata a felső légkör tanulmányozása.[32]
Az ősi emirátusi költészetet erősen befolyásolta a 8. századi arab tudós, Al Khalil bin Ahmed. Az Emírségek legkorábbi ismert költője Ibn Majid, aki 1432 és 1437 között született. A leghíresebb emír írók Mubarak Al Oqaili (1880–1954), Salem bin Ali al Owais (1887–1959) és Ahmed bin Sulayem (1905–1976) voltak.
A Sardzsa Nemzetközi Könyvvásár az ország legrégebbije és legnagyobbja.
Zene és tánc
A Liwa egyfajta zene és tánc, egy afrikai eredetű hagyományos tánc, amelyet Kelet-Arábiában (a Perzsa-öböl arab államaiban) adnak elő, főleg a szuahéli partvidékről származó emberek (Tanzánia és Zanzibár) leszármazottainak közösségében.[33]
A 2000-es években a Dubai Desert Rock Fesztivál egy másik nagy fesztivál volt, amely heavy metal és rock művészekből tevődött össze.[34]
Az Emírségek élénk underground zenei életnek ad otthont, amelynek zenészei többnyire bevándorlókból tevődnek össze. A dubaji központú művészek többsége rock- és metal zenét játszik.[35]
Jelentős nemzetközi központként az Emírségek sokféle konyhát kínál a világ különböző részeiről.
A hagyományos emirátusi étrend a beduin (hús és tevetej), a halász (hal) és a gazdálkodó étrend (datolya) keveréke. Ezek az ételek, valamint az olyan fűszerek, mint például a fahéj, a sáfrány és a kurkuma, mind a történelmi, mind a modern emirátusi konyha alapját képezik.[36] A könnyen termeszthető zöldségek, például az uborka és a paradicsom szintén kiemelkedően szerepelnek az étrendben.
Népszerű italok a kávé és a tea.
Az alkoholt általában csak a szállodák éttermeiben és bárjaiban, éjszakai klubokban és golfklubokban árulnak.
A Dubai Ételfesztivál (Food Festival) bemutatja a különféle ízeket és ételeket; több mint 200 nemzetiség ételeit.[37]
A nyugati kultúra hatására a gyorséttermek nagyon népszerűvé váltak, főleg a fiatalok körében, oly mértékben, hogy kampányokat folytattak a gyorséttermek ételeinek veszélyei feltárására.[38]
2009 óta az FIA döntése alapján ad otthont az ország Formula–1-es futamnak, amely novemberben kerül megrendezésre. Az első Abu-Dzabiban rendezett F1-es nagydíj volt a 2009-es F1-szezon zárófutama.
A krikett az Emírségek egyik legnépszerűbb sportja, főként a SAARC-országokból, továbbá az Egyesült Királyságból és Ausztráliából származó külföldiek miatt. A sardzsai krikettszövetség stadionja több nemzetközi krikettmeccsnek adott otthont.[39]
Labdarúgás
Az ország labdarúgó válogatottjának eddigi egyetlen jelentős eredménye az 1996-os Ázsia-kupa 2. helye volt.
Egyéb népszerű sportok közé tartozik a teveversenyzés, a solymászat és a tenisz.[40] A Dubaj emírségében ezeken túl két nagy golfpálya is található: a Dubai Golf Club és az Emirates Golf Club.
Olimpia
Az olimpiai játékokon eddig csak egyszer csendült fel az Egyesült Arab Emírségek himnusza. A 2004-es athéni olimpián férfi sportlövészetben Ahmed Al Maktoum aranyérmes lett. Ez az egyetlen érem amit az ország a játékok során nyert.
1 Földrajzilag Ázsiához tartozik, de gyakran Európához tartozónak számítják 2 Földrajzilag Ázsiához és Európához is tartozik 3 Földrajzilag Ázsiához tartozik, de gyakran Óceániához tartozónak számítják
.svg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
_without_national_boundaries.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
