A Tamil Ílam Felszabadító Tigrisei (más néven a „Tamil tigrisek”, LTTE – Liberation Tigers of Tamil Eelam) a Tamil Ílam számára megszerzett területek 40-50%-át kormányozta 2009-ig, amikor a Srí Lanka-i hadsereg az utolsó általuk ellenőrzött területet is felszámolta.[1] A de facto tamil irányítás alatt lévő területek közé tartozott Mullaitivu és Kilinoccsi teljes körzete, Mannar, Batticaloa és a Vavuniya nagy része, továbbá a Trincomalee és Ampara körzet részei. Tamil Ílamot csak a Srí Lanka-i tamilok ismerték el független államként.
Észak- és Kelet-Srí Lanka LTTE irányítása alatt lévő része de facto államként működött, saját legfelsőbb bírósággal, rendőrséggel, hadsereggel, tengerészettel, légierővel, hírszerzéssel és központi bankkal, jóllehet ezeket az intézményeket a Srí Lanka-i kormány hivatalosan soha nem ismerte el. Fenntartottak továbbá közszolgálati testületeket (tv, rádió, újságok) és ők irányították az emberjogi szervezetek és humanitárius szervezetek irodáit.[2]
A külföldi megfigyelők szerint a Tamil Ílam igazságügyi szerveinél dolgozó bírák minimális képesítéssel rendelkeztek, s legfőképp az LTTE ügynökeinek számítottak. Az itt élő tamilokat sok esetben kényszerítették elfogadni a Tamil Ílam és a tigrisek hatalmát és törvényeit.[3]
Tamil Ílam 2009. május 19. óta nem létezik mint önálló entitás, az LTTE-t támogató politikai párt, a Tamil Nemzeti Szövetség a szövetségi állam részeként képzeli el a jövőt.
A terület a Srí Lanka-i kormány által ellenőrzött országrészekből szállított elektromos áramtól és áruktól függ, melyeket az A9-es főúton szállítanak. Nincs saját valutájuk, a Srí Lanka-i rúpiát használják fizetőeszközként. Nincs saját repülőterük, a turisták Colombo repülőterén keresztül juthatnak ide.
A vita tárgya
Az Ílam avagy a szülőföld elképzelése volt a több mint két évtizedig tartó Srí Lanka-i polgárháború fő témája. Először az Egyesült Tamil Felszabadítási Front (TULF - Tamil United Liberation Front) javasolta a létrehozását. A TULF az 1977-es választások során a független tamil államért kampányoló pártok szövetsége volt. A TULF a választásokon az északi és keleti területek támogatásával bekerült a parlamentbe. A szeparatista irányzatok ellensúlyozására a kormány új cikkelyt iktatott az alkotmányba 1978-ban, miszerint az összes katonai rendőrnek hűségesküt kellett tennie, hogy az állam egységét szolgálják. Ez a törvénymódosítás arra késztette a TULF-et, hogy bojkottálja a parlamentet. Számos, a független államért harcoló milicista csoport tűnt fel.
A TULF és a milicista csoportok szóhasználatában a Tamil ÍlamSrí Lanka északkeleti területeire vonatkozott (elsősorban Jaffna, Kilinoccsi, Mullaitivu, Mannar, Puttalam, Trincomalee, Vavuniya, Batticaloa és Ampara kerületek) melyet a tamilok a szülőföld jogcímén foglaltak el. Viszont néhány korai milicista csoport, mint az EPRLF, ragaszkodott az Ílam tágabb értelmezésére, mely magában foglalta a hagyományosan szingaléz terület szívét is, ültetvényes tamil lakossági többséggel.
Gyakorlati okokból azonban a független állam területi követelései a Tamil Ílam (északi és keleti részek) területére korlátozódik.