Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával.

Ez a szócikk az országról szól. Hasonló címmel lásd még: Salamon-szigetek (szigetcsoport).

Salamon-szigetek
Solomon Islands
A Salamon-szigetek zászlaja A Salamon-szigetek címere
Nemzeti mottó: To Lead is to Serve Nemzeti himnusz: God Save Our Solomon Islands
Fővárosa	Honiara
d. sz. 9° 26′, k. h. 159° 57′-9.4333333333333, 159.959.433333°S 159.950000°EKoordináták: d. sz. 9° 26′, k. h. 159° 57′-9.4333333333333, 159.959.433333°S 159.950000°E
Államforma	alkotmányos monarchia
Vezetők
Uralkodó	III. Károly Salamon-szigeteki király
Kormányzó	David Tiva Kapu
Miniszterelnök	Jeremiah Manele
Hivatalos nyelv	angol
Beszélt nyelvek	melanéz pidzsin
függetlenség	Egyesült Királyságtól
kikiáltása	1978. július 7.
Tagság	Lista Egyesült Nemzetek Szervezete Nemzetközösség Kereskedelmi Világszervezet Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank Nemzetközi Fejlesztési Társulás Nemzetközi Pénzügyi Társaság Nemzetközi Beruházásbiztosítási Ügynökség Beruházási Viták Rendezésének Nemzetközi Központja ACP-országok Kis szigetállamok szövetsége Ázsiai Fejlesztési Bank Interpol Vegyifegyver-tilalmi Szervezet UNESCO Egyetemes Postaegyesület Nemzetközi Távközlési Egyesület Meteorológiai Világszervezet Egészségügyi Világszervezet Vám Világszervezet atomsorompó szerződés
Népesség
Népesség	611 343 (2017)[1]
Rangsorban	170
Becsült	725 000 [2] fő (2022)
Rangsorban	170
Népsűrűség	26 fő/km²[3]
HDI (2007)	0,610 (135) – közepes
Földrajzi adatok
Terület	28 450 km²
Rangsorban	140
Víz	3,2%%
Időzóna	SBT (UTC+11)
Egyéb adatok
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Pénznem	Salamon-szigeteki dollár (SBD)
Nemzetközi gépkocsijel	SOL
Hívószám	677
Segélyhívó telefonszám	911 988 999
Internet TLD	.sb
Villamos hálózat	220 volt
Elektromos csatlakozó	AS/NZS 3112 BS 1363
Közlekedés iránya	bal
A Wikimédia Commons tartalmaz Salamon-szigetek témájú médiaállományokat.

A Salamon-szigetek egy független állam Ausztráliától északkeletre, amely hat fő szigetből és több mint 900 kisebb szigetből áll. Az állam a Melanéziához tartozó, vulkanikus eredetű Salamon-szigetek legtöbbjét és a Santa Cruz-szigeteket foglalja magában a Csendes-óceán nyugati részén. Bougainville(wd) és Buka földrajzi értelemben a Salamon-szigetek csoportjához tartozik, politikailag azonban Pápua Új-Guineához.

1978 óta a Nemzetközösség része.

A Salamon-szigetek - mint neve is mutatja - szigetország, körülbelül 1000 kisebb-nagyobb vulkáni eredetű sziget alkotja.

Főbb szigetek:

• Guadalcanal (Klalakana)
• Choiseul
• Santa Isabel (Magaha)
• Malaita
• San Cristóbal (Makira)
• New Georgia (Rubiana)
• Santa Ana
• Rennel
• Bellona
• Florida-szigetek

A legnagyobb távolság a szigetei közt kelet–nyugati irányban nagyjából 1500 km. Legjobban izolált szigetcsoportja a Santa Cruz-szigetek, amelyek a legközelebbi szigettől is 200 km-re vannak.

A nagyobb szigeteken találhatunk vulkánokat, melyek változó működési állapotban vannak. A kisebb szigetek nagy része csupán kis méretű, homokkal borított, pálmafákkal tarkított atoll.

Az utóbbi évtizedekben öt sziget is eltűnt a klímaváltozás következtében, hat szigetet pedig a tengerszint-emelkedés és hullámzás fenyeget.^[4]

Bár földrajzilag a Salamon-szigetek része, Bougainville közigazgatásilag Pápua Új-Guineához tartozik.

A kis szigetek miatt jelentősebb folyók nem alakultak ki.

Éghajlata egyenlítői, egész évben forró, párás és csapadékos.^[5] A napi max. hőmérséklet egész évben 30 fok körüli, a napi minimum 21-23 fok.^[5]

A hőmérséklet ritkán ér el nagyon magas értéket, mivel a szigeteket körülvevő tengerekről hűs szelek érkeznek. A nappali hőmérséklet megszokott értéke 30 °C körül van, az átlaghőmérséklet 27 °C. Április és október között 50–60 km/h sebességű délkeleti szelek fújnak. A legtöbb csapadék novembertől márciusig esik le.

A Korall-tengeren gyakran keletkeznek ciklonok, de ezek általában Vanuatu vagy Ausztrália felé sodródnak.

• 
  A Pteralopex denevérnem különböző fajainak elterjedése a Salamon-szigeteken
• 
  Feketeúszójú szirticápa
• 
  Salamon-szigeteki kakadu
• 
  Lorius chlorocercus

A szigetcsoport nagy része a Salamon-szigeteki esőerdős ökorégió része, de a Santa Cruz szigetcsoport a Vanuatu esőerdős ökorégióhoz tartozik. Ebből kifolyólag területének nagy hányadát trópusi esőerdők borítják. A Föld egyik sokszínű denevér-, és patkányfaunája található a szigeteken. Pillangókból ugyancsak rengeteg faj található. 173 szárazföldi madárfajt találtak eddig a kutatók. Ez az osztály az ország legjobban tanulmányozott állatfaja, egyedisége és diverzitása miatt nagyon fontos nemzetközi szerepe van. Több különleges állatfaj a kihalás szélére sodródott. Ilyen például a bougainville-i majomfejű repülő róka (Pteralopex anceps, a képen a világoszöld területek jelzik elterjedését), vagy a hosszúszárnyú bálna (Megaptera novaeangliae). Természetesen a különböző tengeri állatok is szép számban lelhetőek fel, például tonhal, garnélarák. Flórája is hasonlóan sokszínű. A gyógynövények széles skálája található meg a szigeteken. Az orchideák számtalan faját megtalálhatjuk, jellemzőek még a pálmafák.

• Keleti-Rennell-korallzátony

Salamon-szigetek első telepesei valószínűleg körülbelül 30 ezer éve érkeztek meg északnyugatról. Időszámításunk előtt 5. évezredben jelentek meg az első, szervezetten mezőgazdasággal foglalkozó emberek. Egészen a 17. századig nagy fokú bevándorlás jellemezte, és ez színes kultúrát hozott létre a szigeteken. Az új bevándorlók a kisebb szigeteket foglalták el, mivel a fő szigeteket már a melanézok népesítették be. Ezeket a területeket sokszor zaklatták tongai és tokelaui agresszorok.

Az európaiak 1568-ban fedezték fel, ezek Peruban élő spanyolok voltak. Álvaro de Mendaña de Neira és Pedro Sarmiento de Gamboa(wd) expedíciója, ami eredetileg a legendás déli kontinens keresésére indult, találta meg a szigetcsoportot. Mivel Guadalcanal szigetén de Mendaña aranyat talált, azt hitte, hogy Salamon zsidó király kincsére bukkant rá, ezért adta a szigetcsoportnak máig érvényben lévő nevét. Mivel a 16. század végéig a csendes-óceáni spanyol expedíciók nem jártak gazdasági sikerrel, a Spanyol Királyság beszüntette ilyen irányú kalandjait. Ezután 150 évig a szigetek feledésbe merültek Európa számára. 1767-ben Philipp Cartaret fedezte fel újra véletlenül. Ez véget vetett a szigetek nyugalmának, a fehérek (bálnavadászok, kereskedők) a korábbi földrajzi felfedezések során már tapasztalt arroganciával léptek fel, rengeteg őslakost vittek el rabszolgának. Ez és az általuk behozott betegségek mély gyűlöletet ébresztettek az őslakosokban. Hamarosan elkezdték öldösni a betolakodókat, a Salamon-szigetek hírhedtté vált ellenségességéről a fehér emberrel szemben, még a misszionáriusok is ódzkodtak az idejöveteltől.

A 19. század végén újra fellángolt a kolonizációs láz, új országok kértek részt a gyarmatokból. 1886-ban az északi része német, a déli brit protektorátus lett egy angol-német szerződés révén. 1899-ben Nyugat-Szamoáért cserébe a németek átadták az északi részeket Angliának.

1942-ben japán megszállás alá került. Mikor repülőteret kezdtek építeni Guadalcanalon, a szövetségesek elhatározták, hogy közbelépnek. Augusztusban megkezdődött a partraszállás, de a Savo-szigeti csatában az Amerikai Egyesült Államok történetének egyik legsúlyosabb tengeri vereségét szenvedte el. 1943-tól kezdve az USA fokozatosan erőfölénybe került, és lassacskán visszahódította a szigeteket. A szigetlakók túlnyomó többsége a szövetségeseket támogatta. A Guadalcanalért folytatott kemény csata, és a többi nagy összecsapás a Salamon-tengeren lett a csendes-óceáni színtéren a háború fordulópontja.

Mivel Guadalcanal nagy jelentőséggel bírt az amerikaiak számára, legnagyobb városában, Honiarában logisztikai központot hoztak létre. Ez a város fejlődését jelentősen fellendítette, sok szigetlakó dolgozott a központban.

A háború jelentős pusztítást okozott a Salamon-szigeteken, az újjáépítés nehezen indult meg.

A háború után Amerika-barát mozgalmak szerveződtek a brit uralom ellen, főleg Malaitán. Ennek oka főként az volt, hogy az amerikaiak nem nézték le az őslakosokat, hanem egyenlőként kezelték őket. A mozgalmakat 1947-ben és 1948-ban tömeges letartóztatásokkal fojtották el, majd 1950-ben – amikor az amerikaiak elhagyták a szigeteket – ezek végképp elhaltak. Ennek ellenére volt hatásuk, mivel a britek fokozatosan egyre nagyobb autonómiát biztosítottak az országnak. 1970-ben kormányzó testületet hoztak létre, 1974-ben új alkotmányt fogadtak el, ami a miniszterelnöki és a miniszteri posztokat a szigetlakóknak biztosította.

A teljes függetlenséget 1978. július 7-én kiáltották ki.

• 
  A Brit Salamon-szigetek zászlója 1966-1977 között.
• 
  A Brit Salamon-szigetek címere 1956-1978 között.
• 
  A Brit Salamon-szigetek 35 centes bélyege 1968-ból, kopra betakarítás és II. Erzsébet portréjával.

A függetlenné válás viszonylag békés folyamat volt. Külpolitikai szempontból, eltekintve a Bougainville-ért folytatott vitától Pápua Új-Guineával, nem történtek a Salamon-szigetekkel különösebb események.

Belpolitikailag annál inkább léptek fel feszültségek. 1999-ben a Guadalcanalon élő gwalék, és a Malaita szigetéről érkezett bevándorlók közötti régóta feszülő ellentétek erőszakba torkolltak. A „Guadalcanali Forradalmi Sereg” elkezdte terrorizálni a vidéken élő malaitaiakat, és otthonuk elhagyására kényszerítette őket. Ennek következménye az lett, hogy sokuk Honiarába menekült, ahonnan viszont a gwalék menekültek el, így a főváros malaitai birtokká vált. Ezzel párhuzamosan – a malaitai érdekeket védve – megalakult a „Malaitai Sas Sereg”.

A kormányzat a nemzetközösség főtitkárához fordult segítségért, és 1999. június 28-án megkötötték a honiarai békét. Ez nem oldotta meg a problémákat és 2000 júniusában utcai összetűzések törtek ki. Bár még abban az évben ismét békét kötött a két ellentábor, ez sem volt hosszú életű. Guadalcanal gazdasági élete romokban hevert az összetűzések miatt, a kormányzatnak titokban kellett üléseznie a hadurak miatt. Volt időszak, hogy a dolgozók hónapokig nem kaptak bért. A biztonsági erők tehetetlenek voltak, nagyrészt azért, mert tagjaik nagy része valamely lázadó csoport része volt. 2002-ben az ausztrál békefenntartók elhagyták az országot, mivel az gyakorlatilag az anarchia állapotában volt, nemzetközi szakértők közül sokan bukott államnak tekintették.

2003 júliusában a parlament egyhangúlag nemzetközi segítség kérése mellett szavazott. Ennek hatására Harold Keke, a legerősebb hadúr tűzszünetet ajánlott, és visszavonult Guadalcanal egy elhagyott részére. Augusztusban megérkezett a békefenntartó erő, a hadműveletnek a „Helpem Fren hadművelet” nevet adták, ami egy bizonyos angol nyelvjárásban „Helping Friendet” jelent. A haderő javát Ausztrália adta, de többek között Új-Zéland, Pápua Új-Guinea és a Fidzsi-szigetek is küldött katonákat. A beavatkozás sikeres volt, még ebben a hónapban megadta magát Keke. A közbiztonság nagyrészt helyreállt.

Ezzel együtt súlyos gondokkal kell szembenéznie az országnak. Bár a gazdaság nő, a pénzügyi helyzet még mindig instabil.

2006-ban az új miniszterelnök, Snyder Rini beiktatása lázongásokat okozott a fővárosban Rini állítólagos korrupciós ügyei miatt, az agresszió főleg a kínai kisebbség ellen irányult. A kínai kormány repülőgépet küldött a Salamon-szigetekre, hogy kimenekítse az ott lévő honfitársaikat. A rendbontás elharapózását megelőzendő további ausztrál és új-zélandi csapatok érkeztek a szigetekre. Snyder Rini április 26-án lemondott, ami Honiarában utcai ünnepléseket váltott ki. Az ország miniszterelnöke Manasseh Sogavare lett, aki ekkor másodjára töltötte be ezt a hivatalt.

2021 végén ismét erőszakos tüntetések törtek ki az országban, melynek hátterében az állt, hogy a kormány végleg megszakította a diplomáciai kapcsolatot Tajvannal, és helyette a kínai kormányhoz kezdett közeledni. Emiatt Malaitán még függetlenségi népszavazást is kezdeményeztek.^[6] Az országot 2000 óta vezető Manasseh Sogavare miniszterelnök lemondását követelő tiltakozók a parlamentet, egy rendőrőrsöt és több üzletet is megtámadtak. Az ausztrál kormány rendőrségi csapatokat küldött a szigetekre, a rend fenntartása érdekében.^[7]

A Salamon-szigetek államformája alkotmányos monarchia. A Nemzetközösség tagja 1978 óta, uralkodója III. Károly brit király. Az államfő III. Károly, akit a főkormányzó képvisel, és akit az országgyűlés választ meg öt évre.

Egykamarás parlament van, a hatalmat miniszterek gyakorolják. A parlamentnek 50 tagja van, 4 éves ciklusokban választják a képviselőket. A választójog minden 18 éven felüli állampolgárt megilleti. A kabinet tagjait a miniszterelnök választja ki.

Parlamenti pártok:

• Népi Szövetség Párt (People’s Alliance Party)
• Association of Independent Members)
• Solomon Islands Alliance for Change,

és Solomon Islands Liberal Party

• People’s Progressive Party
• Salamon-szigeteki Munkáspárt (Solomon Islands Labour Party)

A People’s Alliance Party 20 hellyel rendelkezik a parlamentben, vezetője, Allan Kemakeza, az ország miniszterelnöke volt 2001-től 2006. április 19-éig. A parlamenti viszonyokat gyenge pártok, és instabil koalíciók jellemzik. Gyakran cserélődik a kormányzat vezetése. Jelenleg az ellenzék vezetője Bartholomew Ulufa’alu. Kemakeza megpróbálta megválasztása után megoldani az országot sújtó problémákat, de a körülmények nem kedveztek elgondolásának. Ezért külső segítséget kért. A már említett hadművelet nagyban javította a helyzetet. Jelenleg a kormányzati szervek helyreállítása, és a pénzügyi helyzet javítása a legfőbb cél. A 2006. április 5-én tartott parlamenti szavazáson a People’s Alliance Party veszített, Kemakeza lemondott. Az új miniszterelnök Snyder Rini lett, Kemakeza szövetségese, de mindössze 8 nappal beiktatása után ő is lemondott, megelőzve egy bizalmatlansági indítvány benyújtását ellene. A rövid miniszterelnöki pályafutás oka az volt, hogy sokak szerint Rini kínai és tajvani üzleti érdekcsoportok kenőpénzével vásárolt szavazatokat a parlamentben, emiatt lázongások törtek ki a fővárosban, a kínai negyed nagy részét lerombolták. A parlament azt a Manasseh Sogavaret választotta miniszterelnöknek május 4-én, aki 2000. június 30. és 2001. december 17. között már betöltötte ezt a hivatalt.

A Salamon-szigetek 9 tartományra van felosztva, illetve a főváros, a Guadalcanal szigetén található Honiara is külön közigazgatási egységet alkot.

A tartományok:

	Tartományok	Terület (km²)	Lakosság (2009-es népsz.)[8]
1	Középső Tartomány	615	26 051
2	Choiseul	3 837	26 379
3	Guadalcanal	5 336	93 613
4	Isabel	4 136	26 304
5	Makira-Ulawa	3 188	40 419
6	Malaita	4 225	137 596
7	Rennell és Bellona	671	3 041
8	Temotu	895	21 362
9	Nyugati Tartomány	5 475	76 649
	Honiara	22	64 602

Földet csak Salamon-szigeteki állampolgár birtokolhat. A függetlenség kikiáltásakor minden brit szülőkkel rendelkező ember, illetve minden őslakos törzs tagja megkapta az állampolgárságot. A Salamon-szigeteken élő külföldiek is folyamodhatnak állampolgárságért a szigeteken eltöltött bizonyos idő után.

A brit protektorátus idején az ország 12 egységre volt felosztva, ezek: Choiseul, Kelet-Salamon-szigetek, Gizo, Guadalcanal, Lord Howe, Malaita, Nggela és Savo, Rennell és Bellona Szigetek, Santa Cruz, Shortlands, Sikaiana (Stewart), valamint Ysabel és Cape Marsh. A főváros Tulagi volt.

A második világháború után átszervezték a közigazgatást, és 4 egységet különítettek el: Kelet, Nyugat, Középső Területek, Malaita. Ezeket további részterületekre osztották. A főváros ekkor lett Honiara.

1981-ben 7 tartományt hoztak létre azáltal, hogy a Középső Területeket felosztották Guadalcanal, Isabel, és Középső tartományokra; valamint Keletet Makirára és Temotura bontották. A két változatlan terület (Nyugat, Malaita) is tartományi státuszt kapott.

1983-ban lett Honiara önálló közigazgatási terület. Ezzel együtt Guadalcanal tartománynak maradt a székhelye.

1995-ben Choiseul-t leválasztották a Nyugati Tartományról, valamint Rennell és Bellona-t a Középsőről, ezáltal nyerve el a mai formát.

Katonasága nincs, kb. 500 fős rendőrséggel rendelkezik. A rendőrség felel a tűzoltásért, és a katasztrófavédelemért is.

Emberjogi aggályok a szigetországgal szemben az oktatás, a vízhasználat, a környezetvédelem, a nők és az LMBTQ közösség jogai kapcsán léptek és lépnek fel.

A Salamon-szigetek 1978-ban csatlakozott az ENSZ-hez és aláírt több olyan törvényt, amely tiltja a faji diszkriminációt, illetőleg a nők és gyerekek jogait hivatott biztosítani.^[9][10]

Nagyon sokaknak a szigeteken korlátozott a hozzáférése az alapfokú oktatáshoz. A szigetek vidéki területein 65% körüli volt az általános iskolát végzettek száma 2006 és 2007 táján, míg a városokban ez az arány 72% volt. A fogyatékkal élők jutnak hozzá legkevésbé a minőségi oktatáshoz vagy magához az oktatáshoz, mivel a hagyományos nézet a szigeteken az, hogy az ilyen személyek nem érdemelnek semmilyen gondoskodást.^[11]

Még nehezebb a középiskolai oktatás elérése (különösképpen a vidéki területeken), amelynek oka a magas tandíjak.^[12]

Az egészséges és tiszta ivóvízhez való hozzáférés lehetőségei korlátozottak, sokan szennyezett vizet kénytelenek mosásra és mosakodásra használni, mert tiszta vizet beszerezni sokaknak nagyon nehéz, sőt olykor veszélyes utakat kell megtenni érte.^[13]

A megfelelő vízellátás hiánya a nőkkel szembeni erőszakot is növeli, akiket amúgy is hátrányos megkülönböztetés ér hagyományosan a szigeteken, s vízhiány esetén gyakran ők vannak elvágva leginkább az ivóvíztől. A nők elleni nemi erőszak bűncselekménye nem jut el a rendőrségig, az áldozatok jóformán sosem tesznek feljelentést.^[14]

A homoszexualitás illegális a Salamon-szigeteken, tizennégy év börtönnel sújtandó a törvény szerint, azonban egy esetben sem érvényesült eddig ilyen büntetés.^[15] Büntetéssel fenyegetett az is, ha párok (legyen szó heteroszexuálisokról vagy melegekről) magánéletben orálisan vagy análisan közösülnek.^[16]

2020. november 17-én az ország kormánya bejelentette, hogy blokkolja a Facebookot és megtiltja a használatát a kormánytisztviselők elleni sértő támadásokra és a fiatalok védelmére hivatkozva.^[17]

A lakosság nagy része a tengerpart közelében él. 2020-ban a lakosság negyede városi területen lakik és ezek zöme Honiarában.^[18]

Név	Lakosság			Tartomány
	1986-os népszámlálás	1999-es népszámlálás	2005-ös becslés
Honiara	30 413	49 107	56 298	Guadalcanal
Gizo	3 710	5 323	6 154	Western
Auki	3 262	4 022	4 336	Malaita
Noro	n.a.	3 482	3 720	Western
Buala	1913	2 438	2 689	Isabel
Tulagi	1622	1333	1472	Central
Kirakira	2 600	979	1122	Makira and Ulawa
Lata	n.a.	n.a.	538	Temotu
Taro	n.a.	440	507	Choiseul
Tigoa	n.a.	n.a.	213	Rennell and Bellona

A becslések alapján a lakosság kb. 95%-a melanéziai, 3%-a polinéziai, kb. 1,2%-a mikronéziai.^[18] Elenyésző számban fehérek és kínaiak is jelen vannak.

A hivatalos nyelv az angol, de csak nagyon kevesen beszélik. A pidzsin a közvetítőnyelv a szigetvilágban. Kb. 120 alapnyelv (vernakuláris) beszélt. Kb. 68 bennszülött nyelv ismert.^[19]

A fő vallás a kereszténység ( a lakosság kb. 92%-a), ennek zöme protestáns.^[18]

A legnagyobb csoportok az anglikán (Church of Melanesia), római katolikus, pünkösdi-karizmatikus (South Seas Evangelical Church), metodista (United Church in the Solomon Islands), hetednapi adventista. A maradék lakosság muszlim, Jehova Tanúi, Utolsó Napok Szentjei stb. felekezetek híve, illetve bennszülött törzsi vallások követője.

A Salamon-szigetek GDP-je körülbelül 800 millió $. Ennek csupán 11%-a származik az ipari szektorból. A lakosság túlnyomó része halászattal és földműveléssel foglalkozik. A 19-20. század fordulóján történt etnikai zavargások a gazdaság minden ágára kifejtették kedvezőtlen hatásukat. A közelmúltig a fa volt a fő kiviteli cikk, a szigetek erdeit rendkívül agresszíven irtották. Emellett a kopra és a pálmaolaj a vezető exporttermék. A 2000-es lázadások erős visszaesést okoztak az ország külkereskedelmében is.

1998-ban Guadalcanal szigetén beindult az aranybányászat, valamint más ásványkincsek kitermelése is folyik. A halászat, ami pedig az ország egyik fő bevételi forrása lehetne, stagnál, mivel a japán érdekeltségű Solomon Taiyo Ltd. a 2000-es események hatására bezárta az ország egyetlen halkonzervgyárát. Ezt azóta újraindították, de egyelőre nem mutatkozik előrelépés.

A turizmus se nevezhető húzóágazatnak, mivel egyelőre hiányzik a más óceániai turistaparadicsomokon meglévő infrastruktúra, valamint a közbiztonság se megfelelő.

A belpolitikai eseményeken túl a 90-es évek végének ázsiai gazdasági válsága is kellemetlenül érintette az ország gazdaságát. Ez a Salamon-szigetek szempontjából főleg a fakereskedelem szempontjából volt káros, a trópusi fa piacának összeomlása az ország GDP-jét kb. 15-20%-kal csökkentette.

A legkevésbé fejlett országok közé tartozik, gazdasága gyakorlatilag csak a külföldi segélyeknek köszönhetően nem omlik össze. A költségvetés hiánya eléri a GDP 8%-át (Magyarországon ez 3,6%, de például az USA-ban is ugyanez a hiány mértéke). A kormány kiadásainak közel 50%-át külföldi segélyekből fedezik, tehát teljes mértékben a segélyezőktől függ az ország. A fő segélyező országok: Ausztrália, Új-Zéland, az Európai Unió, Japán, valamint Tajvan.

Főbb termények, áruk :^[18] kakaó, kókuszdió, pálmaolaj, rizs, gyümölcs; szarvasmarha, sertés; hal; fűrészáru

Ipara a 2010-es években szinte nincs. Főbb ágazatok :^[18] bányászat, erdőgazdálkodás

A legtöbb ipari termékből, illetve a kőolajtermékből importra szorul.^[18]

Import ^[18]

• Főbb áruk: élelmiszerek, gépek és berendezések, ipari termékek, üzemanyag, vegyszerek
• Főbb partnerek (2017):  Kína 21,9%,  Ausztrália 19,6%, Szingapúr 10,7%, Vietnam 7,5%, Új-Zéland 6,2%, Pápua Új-Guinea 5%, Dél-Korea 4,7%

Export ^[18]

• Főbb áruk: fa, hal, kopra, pálmaolaj, kakaó, kókuszolaj
• Főbb partnerek (2017):  Kína 64,5%, Olaszország 6,2%, Svájc 4,6%, Fülöp-szigetek 4,4%

A Salamon-szigetek útrendszere a 2010-es években fejletlen és nincsen vasút sem. A szigetek nagy része komppal érhető el a fővárosból.

Ausztráliával rendszeres légijáratok kötik össze. A turizmus fejlesztése érdekében a Solomon Airlines 2019-ben heti közvetlen járatkapcsolatot vezetett be Brisbane és Munda (New Georgia sziget) között.^[20] A belföldi repülőterek zöme csak kisgépek számára érhető el, mivel rövid, füves kifutópályákkal rendelkeznek.

• • Fő kikötők: Honiara, Yandina, Gizo
  • Közút hálózat: 1300 kilométer

Hívójel prefix	H4
ITU zóna	51
CQ zóna	28

Lásd még: A Salamon-szigetek hívójelkörzetei

A Salamon-szigetek lakossága túlnyomórészt melanéz, ez a kultúrájukra is rányomja bélyegét. Pápua Új-Guineával nagy fokú rokonság tapasztalható kulturális téren. Melanézia többi részével együtt a Salamon-szigeten konzerválódott leginkább a modern kor által érintetlen óceániai kultúra.

Hosszú évszázadokig ismeretlen világ volt ez az európaiak számára. Az európaitól igen eltérő kultúra alakult ki ezeken a szigeteken, mely a totális izoláltságuknak köszönhető. Egyes régészeti kutatások 40 ezer évvel ezelőtti civilizáció jelenlétéről tesznek tanúbizonyságot.

A múltban a törzsek közötti harc és a fejvadászat mindennapos volt, ahogy mindenhol máshol Melanéziában. Ez utóbbi célja az volt, hogy a különböző rituálékhoz áldozatokat gyűjtsenek. A távolsági harcot kedvelték, fő fegyvereik az íj és a dárda voltak, de közelharchoz bunkósbotot is használtak.

A Salamon-szigetek lakóinak egy része a mai napig a több ezer éves hagyományok szerint éli az életét, megpróbálják megakadályozni azt, hogy a modern civilizáció eltüntesse az ősi tradíciókat. Ez leginkább malaita tartományra jellemző.

A szigetek mindegyikén kialakult a rá jellemző kultúra. Erre jó példa a kenuk díszítésének szigetenként való eltérése. Rendkívül jellemző a fregattmadár motívumának felhasználása különböző puha fákból készült faragványokon. A madarat gyakran hallal a karmai közt ábrázolják.

A testdíszítés, az ékszerek különböző formái rendkívül elterjedtek. Főleg kagylókat használnak fel ilyen célokra.

Az őslakosok kisebb közösségekben élnek szétszórva. Minden ilyen közösségnek van egy törzsfője, akinek nagyobb háza van a többiekénél. A tengerparti településeken a „kenuház” a színhelye az ifjak férfivá avatásának, ide nőnek tilos belépni. A férfivá avatás fontos része a tonhal halászatának elsajátítása.

A szigeteken a homoszexualitás mind férfiak, mind nők esetében illegális és büntetendő, ahogyan a közterületi káromkodás is.^[21][22]

A Salamon-szigetek népzenéjére a pánsíp és a fából hasított dobok használata a jellemző. Malaitán és Guadalacanalon népszerűek a nemritkán 10-fős sípzenekarok, amelyek minden tagja más hangfekvésben használja sípját. Az ismert francia elektro-világzenét játszó zenekar, a Deep Forest 1992-ben Sweet Lullaby című dalukban felhasználta egy észak-malaitai asszony által énekelt Rorogwela című altadódal felvételét. A szám világszerte sikeres lett, bár jó páran nemtetszésüket fejezték ki a tiszta népzenei örökség „kommersz” célú felhasználása miatt.

A Salamon-szigeteken az elmúlt évtizedekben kialakult az úgynevezett „szigeti zene” (island music), amit gitárral és ukulelével játszanak. A stílusra leginkább a polinéz és a keresztény zene volt hatással.

Lásd még: A Salamon-szigetek világörökségi helyszínei

A salamon-szigeteki gasztronómia a szigetek ötezer éves lakottsága és külső hatások nyomán fejlődött. A szigetlakók a spanyoloktól a szarvasmarhát, az indiaiaktól és más ázsiai népektől fűszereket, egzotikus gyümölcsöket és zöldségeket vettek át. A brit gyarmati uralom alatt az angol konyha befolyásolta a gasztronómiát. A hagyományos hozzávalók a tápióka, kókuszdió, halak, zöldségek, gyümölcsök és édesburgonya.^[23]

Az ételeket főzéssel és/vagy sütéssel készítik el. A húshoz mindig járnak köretek, melynek állhatnak burgonyából, tápiókából, rizsből, táróból. Felhasználják a taró leveleit is. A helyi jellegzetességek mellett sok más európai és ázsiai fogással is találkozni lehet a házi konyhákon és az éttermekben is.

Édességként említhető egy banánból, taróból, gyöngytápiókából és különféle egzotikus gyümölcsökből, valamint karamellből készült édesség. Helyi alkoholos ital a poi, amit taróból erjesztenek.^[24] A tápiókából puding is készül.^[25]

A turizmus, különösen a búvárkodás, fontos szolgáltatási iparággá válhat. Az idegenforgalom növekedését azonban akadályozza az infrastruktúra hiánya, a közlekedési gondok és a rossz közbiztonság.^[22] 2017-ben a Salamon-szigeteket csak 26 ezer turista látogatta meg, így az ország a világ legkevésbé látogatott országai közé tartozik.^[26]

Bővebben: A Salamon-szigetek az olimpiai játékokon

• Függetlenség napja, július 7.

• Hugo A. Bernatzik: Óceánia népei között (1962)

• A Salamon-szigetek kormányzata Archiválva 2012. január 18-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Salamon-szigetek linkgyűjtemény
• Jane’s Oceania Home Page Archiválva 2006. április 13-i dátummal a Wayback Machine-ben
• A Solomon Airlines légitársaság oldala
• Salamon-szigetek.lap.hu - linkgyűjtemény