PROFILPELAJAR.COM

	Galápagos tartomány (Provincia de Galápagos)
	Közigazgatás
Ország	Ecuador
Prefektus	Fanny Uribe
Kanton	3
Székhely	Puerto Baquerizo Moreno
Elnök	Galo Herrera
	Népesség
Teljes népesség	25 000 fő (2010)
Népsűrűség	2,5 fő/km²
	Földrajzi adatok
Fekvése	Csendes-óceán
Szigetcsoport	Galápagos-szigetek
Szigetek száma	18
Nagyobb szigetek	12
Terület	7882 km²
Rang	tartomány
Tengerszint feletti magasság	1707 m
Legmagasabb pont	Wolf tűzhányó, 1710 m
Időzóna	UTC−6; Pacific/Galapagos;
Világörökség-azonosító	1
	Elhelyezkedése
	Galápagos tartomány Pozíció Amerika térképén
	d. sz. 0° 40′, ny. h. 90° 33′0.666667°S 90.550000°WKoordináták: d. sz. 0° 40′, ny. h. 90° 33′0.666667°S 90.550000°W
	[ http://www.galapagospark.org/; https://islasgalapagos.org/; https://galapagos.today; Galápagos tartomány weboldala]
	A Wikimédia Commons tartalmaz Galápagos tartomány témájú médiaállományokat.

	Galápagos-szigetek Nemzeti Park
	Világörökség
	A NASA felvétele a szigetekről
	Adatok
Ország	Ecuador
Világörökség-azonosító	1
Típus	Természeti helyszín
Kritériumok	VII, VIII, IX, X
Felvétel éve	1978, 2001
	Elhelyezkedése
	Galápagos-szigetek Pozíció Amerika térképén
	d. sz. 0° 40′, ny. h. 90° 33′0.666667°S 90.550000°W
	A Wikimédia Commons tartalmaz Galápagos-szigetek témájú médiaállományokat.

A Galápagos-szigetek (spanyolul Archipiélago de Colón vagy Islas Galápagos) egy 14 nagyobb szigetből, 6 kisebből és 107 szirtből álló vulkanikus (és vulkanológiai szempontból az egyik legaktívabb) szigetcsoport a Csendes-óceánban. Más források 12, megint mások 18 szigetet említenek; a sziget—szirt határt a szerzők szubjektíven húzzák meg. Épp így roppant különbözően minősítik a szigeteket nagynak, illetve nagyobbnak vagy kicsinek. A legnagyobb szigetek:

Isabella — 4588 km²,

Santa Cruz — 986 km²,

Fernandina — 642 km²,
Santiago — 585 km²,

San Cristóbal — 558 km².^[1]

A szigetcsoport 1973 óta Ecuador önálló tartománya, 1978 óta a Világörökség része, mint „az evolúció élő múzeuma”.^[1]

Forrópontos vulkanizmus eredményeként jöttek létre; az első sziget 5–10 millió éve . A legfiatalabbak, az Isabela és a Fernandina még mindig alakulnak; a legutóbbi vulkánkitörés 2005-ben volt. 2022-ben a Wolf tűzhányó aktivizálta magát.^[2]

Természeti földrajzuk

A szigetek az Egyenlítő környékén helyezkednek el, Ecuador szárazföldi részétől 965 km-re nyugatra.

A szigetcsoport híres az endemikus fajok magas számáról. Közkeletű tévhit, hogy a galápagosi földipintyek tanulmányozása adta a döntő lökést Charles Darwin evolúciós elméletének kifejlesztéséhez.

Galapagos

Történelmük

A lakatlan szigetcsoportot 1535. március 10-én fedezték fel a spanyolok.

A 17. században John Cook és William Cowley is járt itt.

1832. február 12-én José María Villamil tábornok Ecuador részévé nyilvánította. 1835-ben járt itt Charles Darwin, akinek emlékét máig ápolják; a szigetcsoport északnyugati részén egy kis szigetet róla neveztek el, miként a Santa Cruz szigetén működő biológiai kutatóközpontot is.

Élőviláguk

A szigetekről 625 eredeti és a települések környékén további 250 betelepített növényfajt írtak le. Az őshonos fajok 36 %-a endemikus.^[1]

Leghíresebb állatfajuk a galápagónak nevezett galápagosi óriásteknős vagy elefántteknős (Geochelone nigra), a szigetcsoport névadója. Ezek mára a világ legalaposabban tanulmányozott vadállatai közé tartoznak; 11 alfajukat különböztetik meg.^[1] Különlegesek az itt élő leguánok:

a szigetek körüli vízben egyebek közt a tengeri leguánok (Amblyrhynchus cristatus),
a szárazon pedig a varacskosfejű leguánok (Conolophus subcristatus).

Endemikus tengeri emlősei:

a galápagosi medvefóka (Arctocephalus galapagoensis) és

a galápagosi oroszlánfóka (Zalophus wollebaeki) — újabban kolóniákat hozott létre a kontinentális Ecuador és Kolumbia egyes tengerpartjain is.^[1]

A szigeteken 52 madárfaj él, köztük a Darwin-pintyek 13 faja.^[1] A szigetről szigetre különböző földipintyek valójában nem is a pintyek, hanem a tangarafélék családjának tagjai. További madárfajok:

kéklábú szula (Sula nebouxii),
galápagosi albatrosz (Phoebastria irrorata),
galápagosi pingvin (Spheniscus mendiculus).

A halgazdag Humboldt-áramlásnak köszönhetően a szigetek környezetéből 298 halfajt írtak le.^[1]

A partok csapadékszegények, ott a növényzet szárazságtűrő kaktuszos bozót. A nagyobb szigetek belsejének hegyoldalait már 1000–2000 mm csapadék öntözi, így ott kialakulhatott a trópusi esőerdő.

1968-ban az összterület 98 %-a a nemzeti park része lett.

Ecuadori tartomány

A szigeteket 3 kantonra osztották:

San Cristóbal (A kanton részei az alábbi szigetek: Española, Floreana (Santa María), Genovesa és Santa Fe).
Isabela (A kanton részei az alábbi szigetek: Darwin, Fernandina, Wolf)
Santa Cruz (A kanton részei az alábbi szigetek: Marchena, Pinta, Pinzón, Rábida, San Salvador és Seymour)

Jegyzetek

Források

↑ Az emberiség öröksége: Heidrun Oberg: Elvarázsolt szigetek, amelyek megváltoztatták a világképet. In: A világ kincsei 1. Az emberiség öröksége. Magyar Könyvklub 2001. ISBN nélkül. p. 16–17.

Kapcsolódó cikkek

További információk

Galapagos Islands
Galápagos-szigetek Archiválva 2011. január 12-i dátummal a Wayback Machine-ben
Galapagos, Ecuador
a geológiai történetéről információk Archiválva 2007. május 12-i dátummal a Wayback Machine-ben
Galápagos-szigetek az UNESCO világörökség honlapján (angolul)
Balázs Dénes: Galápagos; Gondolat, Bp., 1973
Peter Salwen: Galápagos. Az elveszett paradicsom; ford. Balla Péter; Holló, Kaposvár, 1994
Balázs Dénes: Galápagos, az elefántlábúak szigetei; fotó, ill. a szerző; bőv. kiad.; szerzői, Érd, 1994
L. Kelemen Gábor: Galápagosz-szigetek. A világ utolsó sértetlen élő "múzeuma" – gyönyörű környezettel, s színes állatvilággal! Stop over: Amazonas őserdő; LKG Média, Bp., 2019