Az ország többnemzetiségű és multikulturális, ami jelentős hatással van a politikájára is. A lakosság mintegy fele etnikailag maláj, a jelentős kisebbségeket a kínaiak, indiaiak és a bennszülöttek teszik ki. Az ország elsődleges, hivatalos nyelve a maláj, de az angol széles körben beszélt. Az alkotmány az iszlámot ismeri el az ország hivatalos vallásaként, de vallásszabadságot biztosít a nem muszlimok számára. Az államfő megválasztott uralkodó, akit a szövetségi államok szultánjai közül választanak ötévente.
A múltja a területén létező maláj királyságokban gyökerezik, de a 18. század óta a Brit Birodalom uralma alatt állt. 1957-ben a Maláj-félsziget (Malaya) elnyerte függetlenségét. 1963-ban Malaya egyesült Sabahhal, Sarawakkal és Szingapúrral, és megalakították Malajziát. 1965-ben Szingapúrt kizárták az államszövetségből, és az független városállammá vált.[3]
A félszigeten északon Thaifölddel, délen Szingapúr szigetével határos. Borneó szigetén délen Indonézia tartományaival határos, északnyugaton körbezárja a független Brunei állam területét.
Domborzat
A Maláj-félsziget tengelyében sűrű erdőkkel borított hegység, a Központi-hegyvidék húzódik, amelyet nyugatról parti síkság övez. Borneó sziget partvidékét síkságok tagolják (sok helyen mocsaras, mangrovés síkságok), amelyekből kelet és dél felé hegységek, fennsíkok emelkednek ki. Legmagasabb pontja Borneó szigetén a Kinabalu (4101 méter). A Borneón (Sarawak) található karsztos Mulu-hegység (2371 m) rejti magában a Föld legnagyobb barlangtermeit.[4]
Malajzia éghajlata egyenlítői, az időjárás itt forró, páradús és csapadékos. Mindkét országrész a Föld legmelegebb pontjait összekötő termikus Egyenlítő mentén fekszik. Az évi középhőmérséklet 27-28 °C, az évszakos ingadozás 1-2 °C, a nappalok és az éjszakák között 5-8 °C. A forrósággal nagy légnedvesség párosul (átlagosan 85%). A térség az egyenlítői esők övezetébe tartozik, a csapadék mennyiségét a váltakozó irányú szélrendszer is növeli. Májustól szeptemberig a DNy-i monszun érvényesül, majd 6-8 heti átmeneti időszak után az ÉK-i monszun (tkp. passzát) uralkodik, amely a tenger felől érkezve szintén sok esőt hoz. A Maláj-félsziget nyugati oldalán évi 2200-2700 mm, a keleti parton 2800-3000 mm, Borneón 3000-4000 mm eső hull. A belső hegyvidéken az évi csapadék 5000-6000 mm.[4]
Zonális eredeti növénytakarója trópusi esőerdő. A síkvidéki esőerdők 800 méter magasságig hatolnak a hegyek oldalán. Felettük hegyi esőerdők, majd köderdők nőnek. Az ország területének kb. 2/3-át borítja erdő (a 2000-es évek elején). A kiirtott erdők helyén kaucsukfa-, olajpálma- és rizsültetvények húzódnak. A part menti síkságon sok helyen mocsárerdők, az árapály zónában mangroveerdők élnek.
A gazdasági életben a 19. század folyamán volt nagy szerepe a fakitermelésnek. Az 1960-as években ismét hirtelen megnőtt a fakitermelés. A következmény: nagyon gyorsan súlyos gonddá vált a talajerózió. Ekkor tervszerű erdőgazdálkodást vezettek be az egész országban. A kivágott erdők egy részét újratelepítették, a leromlottakat feljavították. A kormány ösztönözte az értékes fafajták (pl. teakfa) telepítését, de a gyorsan növő, a papírgyártás nyersanyagaként szolgáló fajták telepítését is.
Legkorábbi lakói negritó és veddid eredetűek voltak, akik valószínűleg 5-8 ezer évvel ezelőtt érkeztek a területre a mai Kína DNy-i vidékéről. Az első maláj telepesek (protomalájok) a Kr. e. 2. évezredben jöttek DK-Ázsia felől, őket több hullámban követték később az újmalájok.[6]
Az időszámítás első századaiban már centralizált hindu-maláj államok alakultak ezen a területen. Ekkor Indiával és Kínával állandó kereskedelmi kapcsolatot folytattak. Malajzia mai területe a korai időktől fogva DK-Ázsia egyik hajózási-kereskedelmi központja volt.
A világ képe 800 körül
A Srivijaya Birodalom maximális kiterjedése a 8. század körül
A dél-indiai Csola Birodalom (kék) és vazallusai (rózsaszín) 1030 körül
Az 1. évezred fordulóján az indonéz szigetvilág túlnyomó része a nagy Srividjaya(wd) (Srivijaya) buddhista-maláj birodalomban egyesült, amely a 8-13. század között uralta a félszigetet. A 14. századtól a jávai hindu állam, Majapahit(wd) terjesztette ki a fennhatóságát a területre.
Az első bizonyíték az iszlám megjelenésére a Maláj-félszigeten szintén a 14. századból származik. Melaka (Malakkai Szultanátus), a maláj kereskedők egyik központja az iszlám DK-ázsiai támasza lett.
A 16. század elején a portugálok hódították meg a Malakkai Szultanátust(wd), majd 1641-ben holland uralom alá került. Egyik európai hatalom sem tudta azonban ellenőrzése alá vonni az egész félszigetet, ahol később is újabb szultanátusok alakultak. A Szumátra szigetéről érkező minangkabau telepesek létrehozták a Kilenc Állam (Negri Sembilan) szövetségét.
Közben a hollandokat az angolok váltották fel 1795-ben, majd 1818 és 1824 között rövid időre ismét a hollandok kezére került a terület, az 1824-es londoni szerződésben azonban kénytelenek voltak lemondani róla Nagy-Britannia javára.
A 19. század folyamán a maláj államok gyakran vettek igénybe brit segítséget belső konfliktusaikban. Az itt kitermelt ón fontossága a brit kormányzatot beavatkozásra késztette az óntermelő maláj államok ügyeibe. A 19. század második felétől kínai és indiai (tamil) bevándorlók jelentek meg a félszigeten.
A 20. század fordulójára Pahang, Selangor, Perak, Negeri Sembilan államokban, vagyis a szövetséges maláj államokban a tényleges hatalom a brit megbízottak kezében volt, akiket a maláj uralkodók ellenőrzésére neveztek ki. A britek „tanácsadónak” nevezték őket, de a valóságban döntő befolyásuk volt a maláj uralkodókra. Az angol uralom kiterjesztése 1909-ben fejeződött be, amikor Sziámtól elhódították a mai északi államok területét is. Az országot 1941–42-ben megszállták a japánok, majd a második világháború után visszatértek az angolok, és 1948-ban megalakították a Maláj Államszövetséget, amely brit protektorátus volt. Az ötvenes években kiéleződtek a belső ellentétek és felkeléssé fajultak, amit a briteknek csak külső segítséggel sikerült leverniük.
Az ország önállóságát csak 1957-ben ismerték el, amikor Maláj Államszövetség néven a brit Nemzetközösség független állama lett. 1963-ban csatlakozott az államszövetséghez az észak-borneói terület és Szingapúr, ekkor változott az ország neve Malajziai Államszövetségre. Szingapúr1965-ben kivált, és önálló köztársaságként független állam lett.
A függetlenség első éveit az Indonéziával való konfrontáció jellemezte. Indonézia ellenezte Malajzia létrejöttét. Szingapúr 1965-ben ki lett zárva a szövetségből. A Fülöp-szigetek igényét jelentette be Sabahra. Ezt arra alapozta, hogy Brunei északkeleti területei 1704-ben a Sulu szultánsághoz csatlakoztak, amely utóbb Fülöp-szigetek része lett. Ezt az igényt Malajzia elutasította. Az 1969. május 13-i faji zavargások után Abdul Razak miniszterelnök ellentmondásos új gazdaságpolitikába kezdett. Ennek célja a jövedelmek egy részének átcsoportosítása volt a bumiputras („hazai nép”) számára. Ebbe a malájok többségét beleértették, de nem a teljes bennszülött lakosságot. Malajzia azóta egy különleges etnikai-politikai egyensúlyt tart fenn, ahol a kormányzat arra törekszik, hogy minden rassz részesedjen a gazdaság fejlődésének hasznából, a gazdasági és politikai hatalomból.
Az 1980-as években az 1990-es évek közepéig Malajzia jelentős gazdasági fejlődést élt át Mahathir bin Mohamad miniszterelnöksége idején. Ekkor lett Malajzia mezőgazdasági országból ipari országgá, ahol az ipar fő ága a számítástechnikai és fogyasztói elektronikai eszközök gyártása. A tájképet is megváltoztatta számos óriásberuházás. Ezek közül legnevezetesebb a Petronas kettős tornya, Kuala Lumpur nemzetközi repülőtere, az észak–déli autópálya,
Sepang Formula–1 pályája, az új szövetségi főváros, Putrajaya.
A parlament épülete, Kuala LumpurA képviselők ülésterme a parlamentbenA miniszterelnöki hivatal, Putrajaya
A tizenhárom államot szultánok és rádzsák vezetik, közülük választják meg ötévente a föderáció protokolláris szerepkörű államfőjét, aki a Yang di-Pertuan Agong (legfőbb szultán) címet viseli. 2016-tól V. Muhammad uralkodott az országban, de 2019-ben lemondott, helyére Abdullahpahangi szultánt választotta az uralkodók testülete.
Malajzia szövetségi államfője a Yang di-Pertuan Agong(wd), vagyis a legfőbb szultán, aki a parlament és a kormány tanácsaival összhangban uralkodik . A legfőbb szultánt ötévente választják meg a maláj államok 9 örökletes szultánja közül; a másik 4 állam, akiknek névleges kormányzóik vannak, nem vesznek részt a választásban. Malajzia kormányzati rendszerét a nyugati parlamentáris rendszerekről mintázták, ez a brit gyarmati uralom hagyatéka. A gyakorlatban mégis több hatalommal van felruházva a kormányzat végrehajtói ágában, mint a törvényhozóiban, és a bírói testület meggyengült a kormány hosszan tartó támadásaitól a Mahathir korszakban. Az 1957-es függetlenség óta Malajziát egy több pártból álló koalíció kormányozza, a Nemzeti Front (korábban Szövetség).
A törvényhozói hatalom megoszlik a szövetségi és tagállami parlamentek között. A kétkamarás parlament alsó házból (Képviselők Házára vagy Dewan Rakyat, szó szerint a „Nép Terme”) és a felső házból (Szenátus vagy Dewan Negara, szó szerint a „Nemzet Terme”) áll. A 222 tagú Képviselők Háza az 5 évre választott egyéni választókerületi képviselőkből áll. A 70 szenátor mandátuma 3 évre szól; 26-ot a 13 nemzetgyűlés választ meg, 2 képviseli Kuala Lumpur szövetségi kerületét, és 1-1 Labuan és Putrajaya szövetségi területéről; 40-et a király nevez ki. Minden egyes állam rendelkezik egykamarás törvényhozó nemzetgyűléssel (malájul: Dewan Undangan Negeri, melynek tagjait egyéni választókerületben választanak meg. Bejegyzett szavazó minden 21. életévét betöltött állampolgár, aki szavazhat a Képviselők Háza tagjaira és a legtöbb tagállamban a törvényhozó nemzetgyűlésre is. A 2019-es alkotmánymódosítás óta, 18 éves kortól lehet szavazni.[7] A szavazás nem kötelező.
A végrehajtói hatalom a kabinet, melyet a miniszterelnök vezet, aki a malajziai alkotmány szerint a parlament alsó házának tagja. Ő a maláj király (Yang di-Pertuan Agong) felhatalmazásával irányítja a parlamenti többséget. A kabinetet a Parlament mindkét házából választják és annak a testületnek tartozik felelősséggel.
A tagállamok kormányait a Legfőbb Miniszterek vezetik (Menteri Besar a maláj államokban vagy Ketua Menteri azokban az államokban ahol nincs örökletes uralkodó) aki tagja nemzetgyűlésnek a többségi pártból a Dewan Undangan Negeri. Minden államban, ahol örökletes uralkodó van, a Legfőbb Miniszternek muszlim malájnak kell lennie, bár ez a szabály tárgya a uralkodók diszkriminációjának.
A Maláj-félsziget őslakói a sötét bőrű, göndör hajú, ausztralid tipusú negritók, valamint az ősmalájok (protomalájok) töredékei, akik mára a félsziget eldugottabb hegyei közé szorultak vissza. Borneó belsejét szintén protomaláj törzsek lakják (punan, iban stb.), őket nevezik összefoglaló néven dajakoknak. A mai lakosság mintegy felét alkotó újmalájok Kr. e. 1500-tól több hullámban érkeztek Indokína felől. A kínaiak a 18. századtól kezdve vándoroltak be, számuk a 19. század második felében, az ónbányászat fellendülésével ugrott meg. Az indiaiakat (tamilokat) a 19. századtól a britek telepítették be a vasútépítkezésekhez.[6]
Etnikailag a mai lakosság 50%-a maláj, 12%-a ősmaláj (protomaláj) bennszülött, 24%-a kínai, 8%-a indiai (főleg tamil) és 6%-a egyéb.
A maláj államok népessége és etnikumai a 2010-es népszámlálás alapján.[9][10] Rendezhető táblázat:
2010-ben a lakosság 61%-a szunnita muszlim, 20%-a buddhista, 9%-a keresztény, 6%-a hindu, 1,3% taoista, konfuciánus és kínai népi vallású, a maradék egyéb, illetve nem vallásos.[12]
Az elmúlt évtizedekben Malajzia gyökeres változáson ment keresztül. Egy elmaradott, eldugott országból erős, ipari nemzetté vált. Az 1990-es évektől igen gyors gazdasági fejlődés jellemezte, amit részben a nagyarányú külföldi tőkebefektetéseknek köszönhetett. A Maláj-félsziget nyugati pereme az ország legsűrűbben lakott vidéke és ez gazdasági életének a központja is.[13]
Mezőgazdaság, halászat, erdőgazdálkodás
Legfontosabb élelmiszernövénye a rizs, amelyből behozatalra is szorul. Mezőgazdasága kivitelre kókuszdiót, kakaót, teát, kaucsukot és pálmaolajat termeszt.
Az ültetvények mintegy 80%-a a Maláj-félszigeten van (2008-ban).
A pálmaolaj termelésében világelső. Az olajpálma fő területe a Maláj-félsziget déli része, de újabban Borneón is egyre inkább telepítik. Kiemelt fontosságú a kaucsukfa.
Egyéb termesztett növények: cukornád, manióka, ananász, fűszerek, zöldségfélék.[14]
Jelentős a gömbfa kivitele.
Malajzia világgazdasági szerepkörét és hírnevét valamikor a nyersgumi exportja alapozta meg. A 20. század közepe óta a gumi vegyipari előállítása nyomán a természetes nyersgumi piaca beszűkült, mígnem a kétféle alapanyag költségének aránya közt érzékeny egyensúly jött létre.[15]
Ipar, bányászat
Ásványkincsekben (ón, volfrám, vas, bauxit, kőolaj, földgáz) gazdag ország.
A kaucsuk mellett Malajzia világpiaci fontosságát hosszú ideig az ónércnek köszönhette. Az ónérc bányászatának két fő központja Ipoh és Taiping. Mára a bányák kimerülése és a magas termelési költségek miatt a bányászat erősen visszaesett. Energiahordozók közül jelenleg a kőolaj a legfontosabb az ország exportjában.[16]
A feldolgozóipar a gazdasági élet meghatározó ága.[15]
Ennek legfontosabb ágazatai a világszínvonalú elektronika, elektrotechnika, precíziósgép-gyártás, közlekedési eszközök gyártása, vegyipar, valamint a gumi- és a fafeldolgozás. Malajzia világszinten az integrált áramkörök egyik legfontosabb exportálója. A vegyipar vezető ága a kőolajfinomítás.
Külkereskedelem
Exporttermékek: elektronikai berendezések, kőolaj és földgáz, fa és faipari termékek, pálmaolaj, gumi, textil, vegyszerek.
A nemzeti légitársaság a Malaysia Airlines; további fő helyi kereskedelmi légitársaságok az AirAsia, a Malindo Air, a Firefly, a MASwings, a Berjaya Air.
További fő kikötők: Bintulu, Kota Kinabalu, Kuantan, Kemaman, Kuching, Kudat, Labuan, Lahad Datu, Lumut, Miri, Pasir Gudang, George Town, Penang, Port Dickson, Sandakan, Sibu, Tanjung Berhala, Tanjung Kidurong, Tawau, Kuala Kedah.
Malajzia egy többnemzetiségű ország. A három fő nemzet: malájok, kínaiak és indiai népek. A malájok a népesség kicsit több, mint felét alkotják, leginkább muszlimok és a maláj kultúrát képviselik. A kínaiak Malajzia népességének kb. negyedét teszik ki, és többnyire a félsziget nagyobb városaiban élnek. A legtöbb kínai buddhista, taoista vagy keresztény. Az indiaiak a népesség kb. 7-8% -át teszik ki. Leginkább tamil, malajálam és hindi anyanyelvűek és többnyire hinduk vagy muszlimok.
Képek
Dzsamek (Jamek) mecset, Kuala Lumpur Sultan Abdul Samad, Kuala Lumpur Városkép a Merdeka-téren, Kuala Lumpur Batu-barlangok, Kuala Lumpur Thean Hou-templom, Kuala Lumpur Kek Lok Si-templom, Penang Sky Bridge, Langkawi Kuching látképe, Borneó Cameron Highlands Redang Kapas szigete Merdeka 118, Kuala Lumpur
A maláj (iszlám, kínai, hindu és őslakos) kultúra; templomok, fesztiválok stb.
Közbiztonság
A bűnözési ráta magas[19] amely azonban csak ritkán erőszakos, testi sérülést okozó bűncselekmény.
Turista helyeken elterjedtek a kismotorosok által elkövetett rablások, akik elsősorban külföldi nők válláról rántják le a kézitáskát. Jelentős még a bankkártyacsalás és a bankautomaták manipulálása.[20]
1 Földrajzilag Ázsiához tartozik, de gyakran Európához tartozónak számítják 2 Földrajzilag Ázsiához és Európához is tartozik 3 Földrajzilag Ázsiához tartozik, de gyakran Óceániához tartozónak számítják
.svg)
.jpg)
.png){kind=spacer}
.jpg)
.jpg)
.jpg)
_without_national_boundaries.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
