Az egykori brit gyarmat 1964-ben lett független, de a britek által vezetett Nemzetközösség tagja maradt és a hivatalos nyelv továbbra is az angol maradt.
Az ország fővárosa és legnagyobb városa a délközép részén található Lusaka.
Etimológia
A terület Észak-Rodézia néven volt ismert 1911 és 1964 között, amikor a brit uralomtól való függetlensége után átnevezték Zambiára.
Az ország mai nevét a fő folyójáról, a Zambéziről kapta. A Zambézi jelentése: „nagy folyó”.[9] A britek eredetileg Zambéziá-nak akarták elnevezni a Cecil Rhodes által megszerzett területeket, ám Rhodes fehér telepesei, akik előtt nagyon népszerű volt, ragaszkodtak ahhoz, hogy az országot utána nevezzék el.[10][11] A Rodézia, mint területnév később negatív fogalommá nevesült, különösen az afrikai őslakosok előtt, amelyet egyet jelentett az európai jövevények általi elnyomásukkal.
Földrajz
Domborzat
Az ország jelentős részét az Afrikai-pajzs ősi kőzetein kialakult 1000-1500 méter magas fennsíkok (Katanga-, Zambézi- és Lunda-fennsík) foglalják el. Közöttük a folyók mély árkokban folynak. A fennsíkokból kiemelkedő szigethegyek és szigethegységek közül legnagyobb a Muchinga-hegység (Mabyoula, 1848 m). A fennsíkok délkeleten a Zambézi árkára szakadnak le, délnyugaton a Kalahári-medence síkságába simulnak.
A talaj nagyrészt savas, homokos és tápanyagokban szegény. A középső és déli területeken valamivel jobb minőségű.
Vízrajz
Az ország legnagyobb része a Zambézi folyó vízgyűjtőjéhez tartozik. A Zambézi hossza 3540 km, ami tovább haladva Mozambikban az Indiai-óceánba ömlik. Az állam területének durván negyede a Kongó vízgyűjtő területe. A Kongó legdélibb forrásai Zambiában találhatók.
Két másik nagyobb folyója a Kafue és a Luangwa. A Kafue 970 km hosszan folyik, és kettévágja az ország középső tartományát. Mindkettő délen a Zambézi folyót táplálja.
Zambia nagy kiterjedésű síkságain több kisebb-nagyobb árterület alakult ki. Egy-egy ilyen árterület európai szemmel hatalmas, és víz alatt áll az esős évszak nagy részében és a száraz évszak kezdetén. Ehhez a rendszeres elárasztáshoz alkalmazkodott a helyi élővilág és az ott élő emberek életmódja is.
Mesterséges eredetű az 5000 km² területű Kariba-tó, amit 1958-ban hoztak létre a Zambézin létesített duzzasztógát megépítésével.
További nagyobb tavak a Mweru, a Bangwelu és a Tanganyika, amik az ország északi részén találhatók.
Az ország északkeleti és nyugati területei az esős évszak idején szárazföldi közlekedési eszközzel megközelíthetetlenek az áradások miatt. Ezeken a területeken az éves csapadékmennyiség 1000–1500 mm. Az esős évszak decembertől márciusig tart.
Bár az ország bővízű folyókkal rendelkezik, de az iható víz kevés a vízszennyezés miatt.
Éghajlat
Az ország zöme fennsíkon fekszik, 1000 és 1600 méter közötti tszf. magasságban. Az átlagos 1200 méteres tengerszint feletti magasság afrikai viszonyok között többnyire "mérsékelt" éghajlatot ad a földnek. Zambia éghajlata trópusi, amelyet a magasság módosít. A köppeni éghajlati besorolás szerint az ország nagy része nedves szubtrópusi vagy trópusi nedves és száraz övezetbe sorolható, délnyugaton és a Zambézi-völgy mentén félszáraz sztyepp éghajlattal.
Van az esős évszak (novembertől áprilisig) amely a nyárnak, és száraz évszak (május/június-október/november), amely a "télnek" felel meg. A száraz évszak a hűvös száraz évszakra (május/június-augusztus) és a forró száraz évszakra (szeptembertől októberig/novemberig) osztható. A magasság módosító hatása a májustól augusztusig tartó hűvös évszakban inkább szubtrópusi időjárást ad az országnak, mint trópusi viszonyokat.[12]
A csapadék délnyugaton, a Kalahári-sivatag közelében a legkevesebb. A Zambézi egész völgye szárazabb. Az ország többi részén elég a csapadék az erdők életéhez.
Állat- és növényvilág
A terület kétharmadát magas fű, erdő és bokrok borítják. Csak a terület 20%-a alkalmas mezőgazdasági művelésre. Az erdőket erőszakos mértékben irtják - fűtés, főzés és a megművelhető terület növelése céljából.
Egyes nagy vadállatok ma már nagyrészt csak a nemzeti parkokban találhatók. Ennek oka, hogy az esetleg kiszabaduló, elkóborló vadállatokat vagy a vadorzók, vagy a gazdák ölik meg, utóbbiak a tenyésztett állataik védelme érdekében. A kormányzat rossz környezetgazdálkodása és a korrupció lehetővé tette az orvvadászatot is, és a természet ellenőrizetlen kizsákmányolását. Egyes nemzeti parkoknak korábban nem volt igazgatásuk sem.
Az elefánt és az oroszlán szinte kizárólag nemzeti parkokban található csak meg, a kafferbivaly esetleg még azok közelében is. A többi nagy állat közül csak a foltos hiéna, a krokodil, a víziló és a mocsáriantilop található meg a parkokon kívül is. A rodéziai zsiráf (Giraffa camelopardalis thornicrofti) és egy mocsáriantilop-féle (Kobus leche kafuensis)endemikus Zambiában.[13]
A 2020 táján létező húsz nemzeti park közül ötben az igazgatás hiánya miatt elvesztették a vadon élő állatok nagy részét. A fennmaradó tizenötből kettő elsősorban a természeti táj miatt létezik (Nyika-fennsík és Viktória-vízesés), a többi park még jó vadállománnyal rendelkezik, a némi orvvadászat ellenére.
Zambia területe az őskor óta lakott, az országban élő népek elődei azonban csak a 16-17. században foglalták el a vidéket. Északi részét 1750 körül a Lunda Birodalom igázta le, ugyanekkor alakult meg a Felső-Zambézi mentén a Barotsze Királyság. Az első európaiak, a portugálok és az angolok a 18. század végén jelentek meg. A portugálokat megelőzve, a David Livingstone által bejárt terület a helyi törzsfőnökökkel való szerződések révén a Brit Dél-afrikai Társaság birtokába került. Észak-Rhodézia néven 1924-ben lett önálló brit gyarmat. A második világháború után megerősödtek az afrikaiak politikai mozgalmai. 1953-ban hozták létre Észak- és Dél-Rhodézia és Nyaszaföld gyarmatokból a Rhodézia és Nyaszaföld államszövetséget. Az államszövetség 1963. december 31-én felbomlott, majd Észak-Rhodézia kilenc hónapos belső önkormányzat után, 1964. október 24-én elnyerte állami függetlenségét Zambia néven.
A függetlenség és a számottevő ásványkincs súlyos gondokat okozott Zambiában. Túl kevés volt a képzett zambiai munkaerő a gazdaság működtetéséhez. A gazdaság nagymértékben függött a külföldiek szakértelmétől. Három szomszédos ország: Angola, Mozambik és Dél-Rhodézia gyarmati uralom alatt állt. Dél-Rhodézia fehér kormánya 1965 novemberében egyoldalúan kikiáltotta függetlenségét. Zambiának közös határa volt Délnyugat-Afrikával (Namíbia), amelyet ekkor a Dél-afrikai Köztársaság igazgatott. A zambiaiak az antikolonialista, a fehérek uralma ellen harcoló erőkkel szimpatizáltak, különösen Dél-Rhodéziában (amely akkor a Rhodézia nevet viselte). A következő évtizedekben aktívan támogatták Angolában az UNITA mozgalmat, a Zimbabwei Afrikai Népi Uniót (ZAPU), Dél-Afrikában az Afrikai Nemzeti Kongresszust (ANC) és Délnyugat-Afrika Népeinek Szervezetét (SWAPO).
A Rhodéziával való konfliktus következtében lezárták a határt 1973-ban, ami súlyos gondokat okozott a nemzetközi szállításokban és az áramellátásban. Kínai segítséggel vasút épült Dar es-Salaamtanzániai kikötőbe. Ez csökkentette Zambia függőségét a Dél-Afrikába és a nyugati irányba, Angolán át vezető vasútvonalaktól. A vasút elkészültéig Zambia importjának és létfontosságú rézexportjának fő ütőere a TanZam út volt, amely Zambiából Tanzánia kikötővárosaiba vezetett. Olajvezeték is épült Dar es Salaamból Zambiába. Az 1970-es évek végén Mozambik és Angola függetlenné vált Portugáliától. Zimbabwe 1979-ben lett független. Mindez nem oldotta meg Zambia gondjait. A korábbi portugál gyarmatokon kitört polgárháborúk menekültek terhét zúdították Zambia nyakába és folytatódtak szállítási problémái. A Benguela vasút, amely nyugatra vezetett Angolán át, az 1970-es évek végétől lezárult a zambiai szállítmányok előtt. Zambia erőteljesen támogatta az ANC-t, amelynek külföldi székhelye Lusakában volt. Ez biztonsági problémákat okozott, mert Dél-Afrika az ANC létesítményeit Zambiában is támadta.
Az 1970-es évek közepén Zambia fő exportcikkének, a réznek az ára esett a világpiacon. Ez jelentősen nehezítette Zambia helyzetét, mert a szállítási költségek aránya megnőtt, bevételei csökkentek. Belső és külső hitelezőkhöz fordult segítségért, de mivel a réz ára tartósan alacsony maradt, egyre nehezebbé vált a hitelek törlesztése. Az 1990-es évek közepén a hitelfelvételek korlátozása ellenére Zambia egy főre eső adóssága a világon a legmagasabbak közé tartozott. Zambia újabb pénzügyi problémái akkor kezdődtek, amikor 2012-ben sikertelenül fordultak hitelhez az IMF-hez.
Ekkor az ország Kínához fordult, ahonnan 2012 és 2015 között többmilliárd dollárnyi hitelt vettek fel, előnytelen feltételekkel. Az államadósság már a 2020-as év elején elszabadult, a koronavírus-járvány és a recesszió pedig tovább rontotta a költségvetés állapotát és az ország lehetőségeit az újabb hitel felvételére.
A mai alkotmányt1973. augusztus 25-én fogadták el. Az országban bevezették az egypártrendszert és ezután egy diktatórikus időszak következett. Az új alkotmányban egykamarás parlament szerepelt és az ország irányítását a Központi Bizottságban ülő United National Independence Party (UNIP) tagja végezték. Az UNIP monopolhelyzete elleni növekvő elégedetlenség 1990-ben a Movement for Multiparty Democracy (Mozgalom a Többpárti Demokráciáért - MMD) megszületéséhez vezetett. Az 1991-es elnökválasztáson Frederick Chiluba elsöprő sikert aratott Kaunda felett a szavazatok 81%-ának megszerzésével. A földcsuszamlásszerű győzelem betetőzéseképpen az MMD 125 helyet szerzett meg a 150 parlamenti helyből. A keleti tartományban az UNIP győzedelmeskedett 19 helyet szerezve meg.
1996-ban Chilubát az első elnöki terminusa végén ismét elnökké választották. A választásokon az MMD 131 helyet szerzett meg, miután a Kaunda által vezetett UNIP bojkottálta a választást, tiltakozva az ellen, hogy vezetőjük nem vehetett részt az elnökségért folyó harcban, és azzal vádolta a kormánypártot, hogy a választás eredménye előre eldöntött volt. Ennek ellenére a választás nyugodtan zajlott le.
2001-ben Chiluba támogatói kampányba kezdtek az alkotmánymódosításért, hogy Chilubát harmadszor is elnöknek jelölhessék. A polgári és ellenzéki tiltakozás elérte, hogy Chiluba visszalépett a harmadszori elnökjelöltségtől. Csekély szavazattöbbséggel Levy Mwanawasa nyerte a választást az MMD-nek. 2008. augusztusában bekövetkezett halála után Rupiah Banda, zambiai alelnök követte őt az elnöki pozícióban.
A végrehajtó hatalom a megválasztott elnök által vezetett kormány kezében van. Az elnököt ötéves időszakra választják, egyszeri újraválasztási lehetőséggel.
A törvényhozó hatalmat az egykamarás Zambiai Nemzetgyűlés gyakorolja. A jelenlegi Nemzetgyűlés a 2001. december 27-i választásokat követően alakult meg. Tagjainak száma 158. 150 tagot közvetlenül választanak meg a választókerületekben, 8 helyre az elnök jelöl ki képviselőt. A Nemzetgyűlés tagjai ötéves terminusban dolgoznak.
Zambia közigazgatási területi felosztásának két szintje van. A legnagyobb területi egységet a tartományok (province) képeznek, és annak az alegysége a kerületek (district). A tartományok élén az elnök által kinevezett miniszterek állnak. Az ország területe 10 tartományra van osztva.
Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!
Demográfia
Képek
Általános adatok
Népesség: 19,5 millió (2022)
Születéskor várható élettartam: férfiak 51,1 év; nők 54,4 év (2017)[16]
Az országos népsűrűség alacsony, 2022-ben 25 fő/km², a népesség főleg a főváros, Lusaka környékén és a Copperbelt tartományban, vagyis az ország két fő gazdasági központja köré összpontosul.
A főként brit vagy dél-afrikai bevándorlók is főleg itt élnek, Lusakában és a rézövezetben (Copperbelt), ahol vagy bányákban, pénzügyi és kapcsolódó tevékenységekben dolgoznak, vagy nyugdíjasok.[17]
A népesség körülbelül 73 etnikai csoportra osztható,[18] amelyek többsége bantu nyelvű. A főbb etnolingvisztikai csoportok: bemba, tonga, cseva, tumbuka, lunda, luvale, kaonde, nkoja, lozi.[19]
Nyelvi megoszlás
A hivatalos nyelv az angol, amelyet a hivatalos üzleti életben és a közoktatásban használnak.
A fő beszélt nyelv, beleértve Lusakát is, a csicseva, (más néven nandzsa) ezt követi a bemba. A rézövben a bemba a fő nyelv, a második a nandzsa. A városi területeken mind a két nyelv jellemző. További nyelvek: lozi, tumbuka, kaonde, tonga, lunda és luvale.[20][21]
2010-es becslés alapján a népesség zöme protestáns (kb. 75,3%), kisebb része római katolikus (kb. 20,2%), a maradék egyéb vallású kb. 2,5-3% (főleg animista),[23] egyik sem 1,5-2%.[24]
Szociális rendszer
Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!
Gazdaság
Képek
Zambia volt a világ egyik leggyorsabban növekvő gazdasága a 2015 előtti tíz évben, a GDP növekedése átlagosan mintegy 6,7% volt évente, de a réz (fő exportcikke) világpiaci ára zuhanni kezdett, ami visszafogta a gazdasági fejlődését.
Annak ellenére, hogy a közelmúltban erős gazdasági növekedést ért el, továbbra is súlyos mértékű a vidéki szegénység, a munkanélküliség magas szintje jellemzi, továbbá a magas születési arány és viszonylag magas HIV/AIDS betegségi ráta.[25]
Gazdasági ágazatok
Mezőgazdaság: növénytermesztés, állattenyésztés
A termőföldeken főként kukoricát, dohányt, és gyapotot termesztenek, a legelőkön szarvasmarhát tartanak. A mezőgazdasági területeknek csak 1%-án van öntözés, pedig a búza és a rizs termesztése ezt megköveteli. Az öntözés csak a lakott területek közelében oldható meg, ahol a közműszolgáltatók ezt lehetővé teszik.
Ipar: bányászat – energiaipar – könnyű – és nehézipar
Gazdaságának alapja a rézbányászat-, feldolgozás- és export (a kivitel 90%-a), illetve a cink, kobalt és ólom kitermelése.
Főbb partnerek: Dél-Afrika 34,5%, Kongói Demokratikus Köztársaság 18,2%, Kenya 9,7%, Kína 7,3%, India 4,4%
Főbb áruk: gépek, berendezések, kőolajtermékek, műtrágya, élelmiszer, ruházat
Életszínvonal
A 2020-as évek elején Zambia továbbra is nagyon szegény ország. A kormány által 2015-ben közzétett legutóbbi életkörülmény-felmérés szerint a szegénység szintje jelentősen eltér a vidéki és városi területek között. Míg 2010 és 2015 között a vidéki területeken a szegénység tovább nőtt, addig a városi területeken ugyanezen időszak alatt csökkent. Ennek ellenére a városokban továbbra is sok kiterjedt nyomornegyed található.[26]
Turizmus
Zambia infrastruktúrája a 2010-es években még nincs felkészülve az egyéni turisták látogatására. A nagyvárosok és a látnivalók közötti távolságok viszonylag nagyok, a rendszeres közlekedés viszont szórványos. Egyénileg bérelt autóval pedig nagy türelmet és előzetes tervezést igényel a távolságok megtétele.
Az általános iskolákban a harmadik évtől kezdődik az angol nyelv oktatása, addig a helyi nyelven tanulnak a diákok (akik általában közös nyelvet beszélnek). Ennek következtében a 15 évnél idősebb zambiaiak 80%-a beszél és ír angolul.
Bár az angol nyelvű irodalom a gyarmatosítás kezdete, 1890 óta jelen volt, a helyi nyelveket csak évtizedekkel később, a 20. század elején kezdték írásbeli formában lejegyezni, ekkor kaptak latin betűs ábécét is. Ennek célja elsősorban az volt, hogy a Bibliát az adott nyelven elérhetővé tegyék.
Mivel az írásbeliség csak nagyjából 100 éves múltra tekinthet vissza, ezért nem csoda, hogy sokkal nagyobb hangsúlya van a napi szórakoztatásban a történetek szóbeli terjesztésének. Sok településen, környezetben megtalálható az a néhány személy (férfi vagy nő), aki érdekesen tud történeteket mesélni és sok, tanulságos történetet ismer. A mesélés ideje az esti étkezés után van; az előadás interaktív és bemutató jellegű. A mese általában szórakoztató és tanulságos, megerősíti az ismert társadalmi és erkölcsi normákat, hagyományokat. Sokszor előfordul benne „mesés”, természetfeletti fordulat, vagy más, megmagyarázhatatlan jelenség (ami ugyanakkor a hallgatók számára megszokott).
Hagyományos művészetek
Bár európai értelemben ezek művészetnek számítanak, fontos megjegyezni, hogy Zambiában ezek a tevékenységek eredetileg gyakorlati szükségletekből jöttek létre. A kosárfonás technikáját például fekvőhelyek vagy ülőalkalmatosságok készítésére is használták.
Hagyományos művészeti forma a plasztika, a gyöngyfűzés és a kosárfonás. Található néhány sziklafestmény, némelyik a legutóbbi jégkorszak időszakából.
Maszkok
Többféle maszkot készítenek, ezek anyaga is változatos: állati bőrök, tollak, fa, növényi rostok (például szizál). A maszkoknak a múltban többféle szerepe volt, ezeket más-más alkalommal használták. Általában rituális, gyógyító vagy vallási alkalmazásuk volt. Voltak maszkok, amik felidézték a meghalt ősöket, állatokat vagy szellemeket. Beavatási maszkok is voltak külön a fiatal fiúk és a lányok számára. Ezeket csak egyszer használták, a ceremónia alkalmával, majd annak végeztével megsemmisítették (ezért csak kevés maradt fenn belőlük). A táncosok maszkjai ábrázolhattak férfiakat vagy nőket, de csak férfiak viselhették őket, ők táncolták el a női szerepeket is. A maszkokat kizárólag férfiak készítették.
Gasztronómia
Az étkezés elmaradhatatlan része a kukoricából készült nshima, amit gyakran pörkölttel és/vagy zöldségekkel szolgálnak fel. Az ételt általában jobb kézzel fogyasztják.[27] Fogyasztanak ezenkívül szárított halakat és rovarokat is.
Habár a kukorica a legfőbb gabonaféle, mégis csak a 20. század második felében terjedt el Zambiában.[28] Azelőtt a nshimát is másfajta gabonából készítették. A kukorica az alapja a helyi söröknek is.
Teaivás
Az angol gyarmatosítás következtében hagyománnyá vált a teaivás, amit általában cukorral és tejjel isznak. A vendégeket is ezzel kínálják meg.
Bárok, klubok
Bárokban vagy klubokban alkoholos italokat lehet fogyasztani. Ezekre a helyekre csak férfiak léphetnek be, hiszen az asszonynak otthon a helye a gyerekek mellett.
Társadalom, hagyományok
A nőktől gyakran megtagadják a föld öröklésének jogát, és erőszaknak vannak kitéve.[26] A hagyományos vezetők továbbra is sok vidéki területen a kialakult normák és gyakorlatok alapján osztanak „igazságot”.[26]
Az LMBT közösség tagjait magas szintű diszkrimináció éri.[26] A gyarmati korszak törvényei, amelyek akár 15 év börtönbüntetést írnak elő a férfiak közötti homoszexuális tevékenységért, továbbra is érvényben vannak, de ezt változó mértékben hajtják végre.[26]
Férfi és női szerepek
Már a gyarmatosítás időszaka előtt is élesen kettéváltak a férfi és női szerepek. Például férfiszerep volt a maszkok készítése, a fafaragás, és női szerep a takarítás, a főzés vagy a gyereknevelés. A szerepek mereven elválnak egymástól. A gyarmatosítás idején igen nagy létszámú erős férfikézre volt szükség a bányákban, ez szívóhatást gyakorolt a vidéki lakosságra, ahol többségbe kerültek a nők, akiknek a hagyományos női szerepek miatt amúgy is otthon kellett maradniuk.
Napjainkban, a modern Zambiában is megmaradtak ezek a merev határok. Például elképzelhetetlen, hogy egy férfi takarítson, mosson, vizet hozzon vagy főzzön. A férfiak leülnek valahol, beszélgetnek, valamilyen játékot játszanak, vagy (ha anyagilag megengedhetik maguknak) együtt söröznek.[forrás?]
A szétváláshoz hozzájárul az is, hogy a férfiaknak általában pénzt kereső munkájuk van, így jogosnak érzik, hogy ők rendelkeznek a pénz elosztásáról is. Az asszonynak ebbe kevés beleszólása van, ő csak a háztartás működtetéséért felel.
Az előállítás és a terjesztés költségei miatt a papíron kiadott újságok csak a városokban jelennek meg, vidékre egyáltalán nem jutnak el. A híreket és a szórakozást többnyire a rádió jelenti, a készülékek könnyű hordozhatósága és olcsósága miatt. A készülékeket elemről üzemeltetik, amit újabban kicsi, napelemes rendszerről töltenek fel. A tévé sok helyen luxuscikknek számít, ezért kevés van belőle (egy átlagos háztartás egy éves jövedelméből lehet tévékészüléket venni). A tévéadás a városoktól távolodva egyre kevésbé fogható, ami fizikailag korlátozza a használhatóságukat, és vidéken amúgy is szegényebb a lakosság.
Az 1990-es liberalizáció ellenére a média nagy része (a tévé teljesen) az állami Zambia National Broadcasting Company (ZNBC) irányítása alatt működik.
2004-es adat szerint 19 AM és 5 FM rádióadó működik az országban, de ez a gyakorlatban a sűrűn lakott, városi övezeteket jelenti, ahol az adások foghatók.
Nem mellékes körülmény, hogy vidéken kevés a megbízható, állandó áramellátás, amivel egy tévékészülék üzemeltethető lenne.
Zambiában a labdarúgás nemzeti sportnak számít. A legtöbb kis létszámú településen is megtalálható a „focipálya”, ami gyakran csak egy viszonylag sík terület, két jelképes kapufával, amik között rúgni lehet valami labdaszerűt, ami lehet, hogy csak rongyból van.
Zambia az olimpiai játékokon először 1964-ben vett részt még Észak-Rodézia néven, azóta az 1976-os olimpiai játékok kivételével minden nyári olimpián részt vettek. Az ország sportolói összesen két szereztek, egy bronzérmet ökölvívásban, egy ezüstérmet pedig atlétikában. A zambiai labdarúgó-válogatott legjobb eredménye a 2012-es afrikai nemzetek kupáján elért győzelem.
↑Mkandawire, Sitwe Benson.. The State of Affairs of Cultural Literacy in Zambia's Multicultural Education System. In A. L. Jotia and J. Dudu (Ed.), Multicultural Education Discourses: Breaking Barriers of Exclusion in Selected African Contexts. Windhoek, Namibia: Zebra publishing (Pty) LTD, 190–204. o. (2015). ISBN 978-99945-84-99-4