Az ország területének nagy része 200 méternél alacsonyabb tengerszint fölötti magasságon fekszik. Noha Magyarországon számos középhegység terül el, a 300 méteres magasságot meghaladó kiemelkedések az ország területének kevesebb, mint 2%-át foglalják el. A legmagasabb hegycsúcs a Kékes a Mátra hegyei között 1014 m-es magassággal, a legalacsonyabb, névtelen pont pedig Csongrád-Csanád vármegyében található Szeged közelében, Tiszaszigeten 77,6 m-es magasságon.
Az ország legfontosabb folyói a Duna és a Tisza. Előbbi magyarországi szakaszából 418 km, az utóbbiéból 444 kilométer hajózható. Kevésbé jelentős folyói a Horvátországgal közös határ vonalát kijelölő Dráva, a Rába, a Szamos, a Sió, valamint a szlovák határ mentén folyó Ipoly. Az ország közepén elterülő BalatonMagyarország és Közép-Európa legnagyobb tava 592 km²-es területével, továbbá fontos idegenforgalmi célpont. A Balatont méretben az Ausztriával megosztott Fertő követi, mely területéből 82 km² esik az országra. További fontos tavai a Velencei-tó és a mesterséges Tisza-tó.
Az ország legfontosabb természeti kincse a termőföld, annak ellenére, hogy a talajminőség változatos. Területe 70%-a alkalmas mezőgazdasági hasznosításra, és ennek 72%-a szántóföld.
A szomszédos Dunántúli-dombság tölti ki az ország nyugati felének nagy részét. Északi határa a Dunántúli-középhegység, keletije az Alföld, valamint délije a Dráva vonala. Nagy része lösszel és homokkal fedett dombvidék, noha közel 1/3-át síkság, valamint 5%-át középhegységek borítják. Mészkő építette hegységeitől, a Mecsektől és a Villányi-hegységtől eltekintve felszíne újharmadkori és negyedkori pleisztocén üledékekből keletkezett. Éghajlata kiegyensúlyozottabb az országos átlagnál, s egyaránt gazdag folyó- és állóvizekben. 25%-a erdő. Kőolaj leginkább nyugati vidékein, Zala vármegyében fordul elő, illetve számottevő uránérc lelhető fel a Mecsekben.
Az Alföld területén egyaránt keresztülhalad a Duna, a Tisza, valamint mellékfolyóik.Magyarország területének több mint felét teszi ki, és átnyúlik a szomszédos országokba is, ahol minden oldalról hegységek veszik körül. Felszíne igen sokszínű, a termékeny vidékektől az elszikesedett pusztaságokig változó. Kialakulásában a folyók feltöltő munkája játszott szerepet, majd az ember fokozatosan átalakította arculatát, először a vidéket borító erdők kiirtásával, később pedig a művelhető terület további növelése érdekében tett folyószabályozásokkal. Szintkülönbségei elenyészőek, szinte tökéletes síkság, legmagasabb pontjai a 183 m magas Hoportyó és a 172 m-es Ólom-hegy. Klasszikus tájelemének számít a puszta, vagyis a nagy kiterjedésű, művelés alatt nem álló fátlan síkság.
A Dunántúli-középhegység a Balaton északi partjával párhuzamosan mintegy 200 km-en fut a Dunakanyarig, ahol folytatását az Északi-középhegység adja. Észak-déli szélessége 30 és 40 km között váltakozik, területe megközelítőleg 7200 km². Legjava üledékes kőzetekből felépülő röghegység, legmagasabb pontja a 757 m-es Pilis.
Magyarország teljes területe a pannon elegyes erdőkökorégióhoz tartozik, amely a Kárpát-medence alacsonyabban fekvő, alföldi és középhegységi területeinek élővilágát foglalja magába.
Az eredeti állapotában fennmaradt természeti környezet védelmére Magyarországon 10 nemzeti parkot, 39 tájvédelmi körzetet, 174 országos természetvédelmi területet, 103 természeti emléket és 1849 helyi jelentőségű területet (önkormányzatok által védettnek nyilvánított természeti területet vagy emlék) hoztak létre eddig, összesen 892 800 hektáron.[2]
