Legfontosabb közúti megközelítési útvonala a Nyíregyházától Vásárosnaményon át az ukrán határig vivő 41-es főút, amely keresztülhalad a központján, és könnyen elérhetővé teszi az ország távolabbi részei felől is.
A környező települések közül Nyírbátorral a 493-as főút, Székellyel a 4104-es, Nyírjákóval és Anarccsal a 4105-ös út köti össze, Flóratanya nevű különálló, délkeleti fekvésű városrészére pedig a 49 153-as számú mellékút vezet.
A hazai vasútvonalak közül a várost a Nyíregyháza–Vásárosnamény-vasútvonal érinti, melynek egy megállási pontja van itt, Baktalórántháza vasútállomás, a település belterületének déli szélén, a flóratanyai országút vasúti keresztezése közelében. Közvetlen közúti elérését az abból kiágazó 49 325-ös mellékút teszi lehetővé.
Története
Baktalórántháza környéke az itt talált leletek tanúsága szerint ősidők óta lakott hely lehetett.
Mai nevét 1932-ben, Nyírbakta és Lórántháza egyesítése után kapta.
A legrégebbről fennmaradt okirat, amelyben Nyírbakta neve szerepel, V. István1282-ben kelt adománylevele, amelyben a király Bogdai Illés comesnek adományozta a szomszédos Kiskércs nevű birtokot.
1310-ben a Balog-Semjén nemzetségbeli Ubul unokája, Mihály fia István adományozott birtoka volt. A 16. század végén a Báthori-családé lett. 1630-ban a Barkóczy és Szentiványi családok szerezték meg, majd 1638-ban Barkóczy László felesége, Péchy Anna, akinek már állt a kastélya is. Rajta keresztül egy ideig a Péchy család is birtokosa lett, de Bethlen István és Péter is szereztek itt részt.
A 17. század végén a Barkóczy-részt Barkóczy Krisztina kezével Károlyi Sándor kapta meg, majd Károlyi Sándor leánya hozományaként a 18. század végén Haller Gábor.
A Haller családbeliektől a Bárczay családra szállt, s Bárczay Annával a 19. század elején Bökönyi Bekk Pálra, majd Bökönyi Bekk Pál fiúsított lánya, Paulina kezével gróf Dégenfeld Imrére, s az övék maradt egészen 1945-ig.
Lórántháza nevét fennmaradt írásos források a 16. században említik először.
Nyírbakta a 19. század közepén a Nyírbaktai járás székhelye volt. Neve az egyesítést követően Baktalórántházára változott, a járást viszont csak az 1950-es járásrendezés során nevezték át.
2001-ben a város lakosságának 93%-a magyar, 7%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[12]
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 92,2%-a magyarnak, 24% cigánynak, 0,6% ukránnak mondta magát (7,7% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: református 33,5%, római katolikus 26,3%, görögkatolikus 13,6%, evangélikus 0,2%, felekezeten kívüli 6,1% (19,3% nem válaszolt).[13]
2022-ben a lakosság 92,3%-a vallotta magát magyarnak, 16,3% cigánynak, 0,3% ukránnak, 0,2% románnak, 0,1-0,1% örménynek, ruszinnak és szerbnek, 1,5% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (7,6% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 32,8% volt református, 22,3% római katolikus, 13,8% görög katolikus, 0,9% egyéb keresztény, 0,3% ortodox keresztény, 0,2% evangélikus, 4,2% felekezeten kívüli (25,4% nem válaszolt).[14]
Nevezetességei
Római katolikus temploma a 12. század második felében épült. A templom tornyát a 18. században emelték. Falfestményei országos hírűek.
Református templomabarokk stílusban épült 1730 körül. Tornyát és nyugati bővítését 1844-ben építették klasszicista stílusban. A templomban 1840 körül készült, klasszicista stílusú szószék és kegyúri padok vannak és 1800 körüli időből való empire stílusú papi szék van.
Görögkatolikus templomát 1842-ben építették késő copf stílusban.
