PROFILPELAJAR.COM

	Lišane Ostrovičke
	Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Zára
Község	Lišane Ostrovičke
Jogállás	falu
Polgármester	Ivica Musić
Irányítószám	23420
Körzethívószám	(+385) 023
	Népesség
Teljes népesség	593 fő (2021. aug. 31.)
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	131 m
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 43° 58′, k. h. 15° 46′43.966667°N 15.766667°EKoordináták: é. sz. 43° 58′, k. h. 15° 46′43.966667°N 15.766667°E
	Lišane Ostrovičke weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Lišane Ostrovičke témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Lišane Ostrovičke falu és község Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Dobropoljci és Ostrovica települések tartoznak hozzá.

Fekvése

Zárától légvonalban 45, közúton 55 km-re délkeletre, Šibeniktől légvonalban 29, közúton 43 km-re északnyugatra, Dalmácia északi részén, Ravni kotari tájegység keleti szélén, a Benkovac-Skradin főút és a Zára-Knin vasútvonal mentén fekszik.

Története

Területe a középkorban az először 1198-ban említett Osztrovica várának uradalmához tartozott. Osztrovica a Bribiri grófok egyik vára volt, amelyet 1347-ben I. Lajos magyar király Zrin várával cserélt el.^[2] Osztrovica ezután királyi vár volt, a Bribiri grófok pedig új birtokuk neve után felvették a Zrínyi nevet és a későbbiekben a történelmi Magyarország egyik legjelentősebb családja lettek. A várat Klissza után a legerősebb várként tartották számon Dalmáciában. Jelentősége különösen azután nőtt meg, hogy 1522-ben Knin elesett. 1523-ban Osztrovicát is ostrom alá vette a török. A várat Karlovics János horvát bán védte, míg az ostromlók vezére Gázi Huszrev boszniai szandzsákbég volt. Eleste után egészen Vránáig nem maradt komolyabb erősség a török megállítására. A vár a 17. században a velencei-török háborúkban teljesen megsemmisült. Ezt követően nőtt meg Lišane Ostrovičke jelentősége, mely fokozatosan fontosabb településsé vált, mint a tőle délkeletre fekvő Ostrovica, majd 1735-től önálló plébánia székhelye is lett. Lišane, Vukšić, Bulić, Prović és Ostrovica települések tartoztak hozzá.^[3] A falu 1797-ig a Velencei Köztársaság része volt. Miután a francia seregek felszámolták a Velencei Köztársaságot a campo formiói béke értelmében osztrák csapatok szállták meg. 1806-ban a pozsonyi béke alapján az Első Francia Császárság Illír Tartományának része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. A településnek 1857-ben 326, 1910-ben 687 lakosa volt. 1904-ben a plébánia közelében építették fel azt a házat, amelyben 1953-ig a falu iskolája működött. Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A második világháború idején 1941-ben a szomszédos településekkel együtt Olaszország fennhatósága alá került. Az 1943. szeptemberi olasz kapituláció, majd a német megszállás után újra Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 99 százaléka horvát nemzetiségű volt. 1991 szeptemberében a település szerb igazgatás alá került és a Krajinai Szerb Köztársaság része lett. A falut a szerbek szeptember 28-ig teljesen lerombolták, horvát lakossága Šibenikbe menekült, ahol legnagyobb részüket a Solaris üdülőfaluban szállásolták el. A faluban csupán 15, többnyire idős személy maradt, akiket a szerbek kivégeztek. Rajtuk kívül még 12 helyi lakos lett a délszláv háború harcainak áldozata.^[4] 1995 augusztusában a Vihar hadművelet során foglalta vissza a horvát hadsereg. Ezután a helyiek nagyrészt visszatértek és mindent újjáépítettek. A falunak 2011-ben 583 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal és állattartással foglalkoztak.

Lakosság

Lakosság változása^[5]^[6]
1857	1869	1880	1890	1900	1910	1921	1931	1948	1953	1961	1971	1981	1991	2001	2011
326	752	453	498	530	687	908	811	924	1.007	1.046	1.062	980	892	680	583

Nevezetességei

Osztrovica várának romja a falutól északkeletre emelkedő „Gradina” nevű várhegyen található. A várat valószínűleg a Zrínyiek ősei a Bribiri grófok építették a 12. század végén. 1347-ben Nagy Lajos király Zrin várával cserélte el, attól fogva királyi vár volt. 1523-ban a török ostrommal foglalta el. A 17. században a velencei–török háborúkban teljesen megsemmisült. A várba ma közvetlen út nem vezet, így azt csak hegymászással lehet megközelíteni. A vár a maradványok alapján ovális alaprajzú lehetett és valószínűleg három részből állt. A nyugati részen volt az alsóvár, ahol egy ciszterna is található. A vár középső része a központi sziklatömb keleti oldalán volt. Ebből mára egy négyszög alaprajzú sziklába vágott helyiség alapjai, valamint egy árok nyoma figyelhető meg. A vár kapuja északon lehetett, ennek sziklába vágott nyomai ma is láthatók. Más falmaradványnak ma már nyomát sem látni.
Tavelics Szent Miklós tiszteletére szentelt plébániatemploma 1975 és 1977 között épült Vinko Galić építész tervei szerint. Felszentelése 1978-ban történt. A nyolcszög alaprajzú épület kőtömbökből és betonból épült. Építéséhez a helyiek adományai mellett a spliti ferences rendtartomány is jelentősen hozzájárult. A délszláv háború idején a szerb felkelők aláaknázták és felrobbantották. Alapjain 1996 július 17-én kezdték meg az új templom építését, mely 2003-ban fejeződött be. A harangtorony a rendtartomány és a rottenbrugi érsekség által küldött adományokból épült.^[3]
Az egykori plébániaházat 1722-23-ban építették, azonban ez idővel tönkrement. Ezért 1854-ben újat kellett építeni, amely a II. világháború során 1944-ben leégett. Ekkor égtek el a plébánia régi anyakönyvei is. 1953-tól a plébános a régi iskolaépületben lakott. A mai plébániaház 1997-ben épült a délszláv háború során lerombolt épület helyett. 1976-tól a plébánia szolgálatát a šibeniki ferences nővérek segítik.^[3]