2007-es bezárásáig áthaladt a községen a Barcs–Villány-vasútvonal is; az állomás a település nyugati szélén helyezkedett el.
Története
Az írott források először 1257-ben említik Fukó néven, mai névalakja 1493-ból való. A neve a Dráva folyónév és a fok, magas vízállású folyóág vagy a tó vizét elvezető ér főnév összetétele. A településen a fokgazdálkodás volt jellemző. A falu lakossága az évszázadok során színmagyar volt.
A ma Nagyhomok néven ismert külterület helyén a középkorban egy Homok elnevezésű magyar falu állt, amely a török uralom alatt elnéptelenedett.
A 19. században még állt a település egyik akkori nevezetessége, a Becsali-csárda, mely a dél-dunántúli betyárvilág egykori legendás fogadója volt Drávafok és Bogdása között, s pontosan a megyehatárra építették úgy, hogy egyik szobájából Baranya, a másikból Somogy vármegye irányában menekülhettek el az ott megszálló szegénylegények az ellenkező irányból érkező pandúrok elől.[3]
2001-ben lakosságának 3,7%-a volt horvát. 2007-ben megszűnt a vasútforgalom, azonban még 2019-ben is bonyolított teherforgalmat, járható állapotban van a sínpár.[4]
2012-ben felújították a Felsőszentmárton–Drávafok 5,2 km-es útszakaszt, amelyet 2012. július 31-én adtak át a forgalomnak.[5]
Idegen elnevezései
Horvátul a falu hivatalos neve Fok (a tótújfalusi horvátok által használt elnevezés). A drávakeresztúri horvátok Fokrtának nevezték.[6]
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 81,2%-a magyarnak, 26,8% cigánynak, 24,9% horvátnak, 1,4% németnek, 0,2% örménynek, 0,6% szerbnek mondta magát (1,6% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 62,1%, református 24,9%, görögkatolikus 0,2%, felekezeten kívüli 6% (4,5% nem nyilatkozott).[17]
2022-ben a lakosság 90,4%-a vallotta magát magyarnak, 18% cigánynak, 14,3% horvátnak, 1,1% szerbnek, 0,4% németnek, 0,2-0,2% ukránnak, örménynek és ruszinnak, 2,6% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (8,3% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 40% volt római katolikus, 10,9% református, 2,6% egyéb keresztény, 0,9% egyéb katolikus, 9,1% felekezeten kívüli (36,1% nem válaszolt).[18]
Nevezetességei
Bittó-kastély
A község kastélya Ybl Miklós tervei alapján épült 1896-ban [más adat szerint 1870-ben], klasszicizáló, emeletes földesúri lakként, a Bittó család megbízásából, körülötte 40 hektáros kiterjedésű angolparkkal, melyben ritkaságszámba menő, óriási fák álltak. Az épülettömb felét az 1940-es évek végén lebontották, anyagából építették fel a katolikus templomot; az angolpark fáinak többségét ugyancsak elpusztították. Sajnos a tanácsi időkben szervezett kastélymentési program keretében tervezett felújítása meghiúsult, állapota romos.
Fodor-kúria
Helyi védettség alatt álló, egykori kisnemesi lak, ma az Ormánsági Szabadiskola központja.
Református templom
A református közösség temploma 1863-ban épült, helyi védettség alatt áll.
Római katolikus templom
A Szent László tiszteletére emelt templom 1949-ben épült, helyi védettség alatt áll.
A faluközpont védett lakóházai
A település belső részén helyi védelem alatt áll még a parókia épülete, valamint négy régi lakóház, melyek a környék népi építészetének szép emlékei.
Hősi emlékmű
Az 1920-as években, a drávafoki első világháborús áldozatok emlékére emelt emlékmű 1988 óta őrzi a második világháború áldozatainak emlékét is.
A 19. században még állt a környék egyik akkori nevezetessége, a Becsali-csárda, mely a dél-dunántúli betyárvilág egykori legendás fogadója volt Drávafok és Bogdása között, és pontosan a megyehatárra építették oly módon, hogy egyik szobájából Baranya, a másikból Somogy vármegye irányába menekülhettek el az ott megszálló szegénylegények az ellenkező irányból érkező pandúrok elől.[3]