A megye délkeleti részén helyezkedik el, Mohács közelségében, Bólytól délnyugati irányban 6 kilométerre. A további szomszédos települések: észak felől Szederkény, délkelet felől Töttös, dél felől Villány és Pócsa, délnyugat felől Kisbudmér, nyugat felől Nagybudmér, északnyugat felől pedig Belvárdgyula.
Megközelítése
Csak közúton érhető el, Bóly és Villány felől egyaránt az 5701-es úton. Utóbbiból a központjában ágazik ki nyugati irányban az 57 103-as számú mellékút, Kis- és Nagybudmér is csak ezen az útvonalon közelíthető meg.
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 95,3%-a magyarnak, 23,9% németnek, 1% horvátnak mondta magát (4,7% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 59,5%, református 5,2%, evangélikus 20,5%, felekezeten kívüli 5,7% (7,3% nem nyilatkozott).[7]
2022-ben a lakosság 93%-a vallotta magát magyarnak, 15,8% németnek, 1,1% románnak, 0,5% cigánynak, 0,3% horvátnak, 0,5% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (7% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 43,4% volt római katolikus, 14,2% evangélikus, 8,3% református, 0,3% görög katolikus, 0,8% egyéb keresztény, 0,3% egyéb katolikus, 9,4% felekezeten kívüli (23,3% nem válaszolt).[8]
Története
A legelső írásos emlék 1311-ből maradt fenn Barlad, Barlaad formában, Borjádi Miklós nevében.
1330-ban egy oklevél szerint a borjádi nemesek tanúként szerepeltek. 1333-1335 között nevét a pápai tizedjegyzék is említette Boryad néven; 1333-ban papja 25 báni pápai tizedet fizetett, tehát ekkor már egyházas hely volt.
A feltételezések szerint a hajdan „színmagyar” község a pécsi püspökség birtoka volt. Magyar voltát egy a török uralom időszakából, 1571-ből fennmaradt adóösszeírás is megerősíti. Lakosságát azonban alaposan megtizedelte a török, a mohácsi csata után Borjád is súlyos veszteségeket szenvedett el a rablások, gyújtogatások következményeként.
A török közigazgatás 1591-ben a baranyavári Náhi körzetéhez csatolta.
Néhány szomszédos faluval együtt 1597-ben Borjád is a Budán székelő Ürejsz pasa kezére került. A kiűzés utolsó harcaiban Batthyány II. Ádám táborozott 2000 fős seregével Borjádon, amelyet később vitézségéért a gróf uradalmába is kapott. Ebben az időszakban ortodox szerbek telepedtek meg a faluban, beköltözésükre ma a dűlőnevek - például Dola, Atica - is emlékeztetnek.
A 18. században katolikus németek érkeznek a faluba, nagyobb arányú betelepedésük a 19. század elejére tehető. Egyházközösségét 1770-ben alapították. Az elköltöző szerbek helyére fokozatosan települnek protestáns németek is, és ekkoriban kerül a Batthyány-uradalomtól – házasság révén – a Montenuovo családhoz a község. Gazdag mezőgazdasági és kézműves hagyomány tanúskodik a borjádiak szorgalmáról, munkaszeretetéről. A férfilakosságot a háborúk is megtizedelték, később a településpolitika is vétkes volt abban, hogy lakossága 860 főről 500-ra csökkenjen.
2001-ben lakosságának 13,6%-a német nemzetiségűnek vallotta magát.
2016-ban fölújították a helyi evangélikus templomot.[9]
