A vármegye nyugati részén helyezkedik el, közvetlenül a Tisza mellett. A község lakott területe a folyó bal parti oldalán fekszik, de közigazgatási területének közel 5 négyzetkilométernyi, lakatlan – leginkább mezőgazdasági hasznosítású – része a Tisza jobb partjára esik.
A közvetlen szomszédos települések: észak felől Zalkod, északkelet felől Szabolcs, kelet-északkelet felől Balsa, dél felől Rakamaz, délnyugat felől Tokaj, nyugat felől pedig Bodrogkeresztúr. [A felsoroltak közül Zalkoddal és Bodrogkeresztúrral nincs közúti kapcsolata, Balsával és Tokajjal is csak Szabolcson, illetve Rakamazon keresztül.]
Megközelítése
A vízi utat leszámítva csak közúton érhető el, Rakamaz vagy Szabolcs érintésével, a 3821-es úton.
Története
A település nevét már 1067-ben mint a szabolcsi várhoz tartozó birtokot említi oklevél, és a várat kiszolgáló tímárok lakhelyét. nevét ekkor még Vense alakban írták. Későbbi neve is bizonyára egykori lakóinak tímár foglalkozásából ered.
A Szatmári béke után a kincstáré lett, mely az 1700-as évek vége felé római katolikus, és görögkatolikus ruszin telepesekkel népesítette be az akkorra már lényegében újra elpusztult falut.
1800-ban egy nagy tűzvészben a falu majdnem teljesen leégett, de hamarosan újraépült.
Régi helynevei közül a 20. század elején jegyezték fel: Luka-hát, Péterke-oldal, Godolya, Aranyos, Sváb-út, Csorka, Megyesi-dűlő, Dányi dülő, Bika rét, Butyka part, Miadon part, Mogyorós, Nagy tó, Kistisza, Bagoly-szeg és Vaskapu homok nevét.
Tímár határába olvadt, mára már eltűnt település volt: Erkete (Erekcse), amelyet egy 15. századi oklevél említ mint Tímárral szomszédos települést, de a Dl. 1367. évi oklevele Vécse nevű települést is említ Tímár szomszédjaként.
2001-ben a település lakosságának 97%-a magyar, 3%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[11]
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 90,9%-a magyarnak, 6,2% cigánynak, 0,7% románnak, 2,1% ruszinnak mondta magát (9,1% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 31,6%, református 7,3%, görögkatolikus 43%, evangélikus 0,4%, felekezeten kívüli 2,8% (13,4% nem válaszolt).[12]
2022-ben a lakosság 91%-a vallotta magát magyarnak, 10,5% cigánynak, 2,8% ruszinnak, 0,5% románnak, 0,2% ukránnak, 0,1% németnek, 1% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 19,7% volt római katolikus, 5,5% református, 33% görög katolikus, 0,6% egyéb keresztény, 0,2% evangélikus, 0,1% ortodox, 10,5% felekezeten kívüli (30,3% nem válaszolt).[13]
Vasvári Pál keresztapja, Lupess István, 1821-ig a dorogi esperességbe tagolódó Timár község parókusa is beírta nevét a magyar művelődéstörténetbe: Aranyszájú Szent János liturgiájának első teljes fordítása az ő másolatában őrződött meg.
