Janson 1872-ben Brüsszelben született, apja a liberális politikus, Paul Janson (1840–1913). A Brüsszeli Szabadegyetemen jogot tanult, Brüsszelben ügyvédi pályát kezdett, és az egyetemen tanított. 1911-ben kezdte politikai pályáját, de mivel a liberális párt radikális szárnyához tartozott, nem választották meg a brüsszeli választókerületben. Az 1914-es választásokon a liberálisok Tournai városában indították, ahol a munkásosztály szavazataival megválasztották, és augusztus 4-én a liberális párt színeiben a belga képviselőház tagja lett.
Pár nappal ezután Németországlerohanta Belgiumot, és Janson követte a kormányt, előbb Antwerpenbe, majd később franciaországi száműzetésbe. Mivel nem tartotta morálisan megfelelő lépésnek a menekülést, visszatért Belgiumba, és augusztus 22-én már otthon volt Tournai-ban, ahol különféle bizottságok tagjaként a lakosság háború alatti nélkülözését próbálta enyhíteni. A háború vége felé elkezdték az újjáépítést tervezni és ekkor javasolta a Le Havre-ba menekült kormánynak, hogy a háború után nemzeti egységkormányt alapítsanak az újjáépítés érdekében.
Első miniszteri posztját az első világháború után, Léon Delacroixkatolikus-liberális-szocialista kormányában kapta, 1920. november 3-ig honvédelmi miniszter volt. Ebben a tisztségében a francia-belga katonai szövetség egyik megalkotója és belga részről az egyik aláírója volt.
Ezt követően 1927-1931 között személyes jóbarátja, Henri Jaspar kormányában, majd 1932-1934 között Charles de Broqueville kormányában igazságügy-miniszter. 1935-ben a belga szenátus tagja lett, de 1936-ban, a liberálisok választási vereségét követően, elvesztette ezt a tisztséget.
Egyéves politikai kihagyás után, 1937. november 24-én kapott megbízást kormányalapításra, mivel elődei egyikének sem sikerült hosszú életű kormányokat alakítani. A Jansen-kormány is csak rövid ideig volt hivatalban: 1938. májusában le kellett mondania: az európai háborús légkör, a parlamenten belül a közösségek közötti viták, a nehéz gazdasági helyzet és a szükséges adóemelések miatt a katolikusok kiléptek a koalícióból. Rövid ideig tartó kormányzása alatt nem tudott érdemben változtatni elődei politikáján, de két fontos döntést hozott: a kulturális minisztériumon belül megalakított két, holland és francia kulturális tanácsot, és bejelentette az önálló flamand középiskolák megalapítását.
A második világháború elején rövid ideig külügyminiszter volt Paul-Henri Spaak és Hubert Pierlot kormányaiban, majd később ismét az igazságügy-miniszteri posztot töltötte be 1940. májusig. 1940 és 1944 között a kormány tárca nélküli minisztere. A belga emigráns kormány Londonba települése után is Franciaországban maradt, ahol a megszálló német hatóságok elől menekülve Dél-Franciaországba települt. 1943-ban Nizzában letartóztatták, és a buchenwaldi koncentrációs táborba internálták. Itt halt meg 1944. március 3-án.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Paul-Émile Janson című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
