Cooreman 1852-ben Ghent városában született. A genti Sint-Barbaracollege-ban folytatta jogi tanulmányait, majd helyben nyitotta meg ügyvédi irodáját. A politikai pályára a katolikus párt képviseletében lépett és nagy szerepet játszott a párt helyi szociális programjainak kialakításában.
1892-ben a tartományi gyűlés szenátora, majd 1898-tól a belga képviselőház tagja, egészen 1914-ig, Gent képviseletében. 1908 és 1912 között a képviselőház elnöke volt.
Első kormányzati pozícióját 1899-ben Jules Vandenpeereboom kormányában kapta, ahol ipari és munkaügyi miniszter volt. 1911-ben Frans Schollaert kormányának lemondása után I. Albert belga király őt kérte fel kormányalakításra, de Cooreman nem fogadta el a megbízást. 1912-ben államminiszterré nevezték ki és ekkor elhagyta a politikai pályát. 1914-től a belga Société Générale de Belgique igazgatója volt.
Az első világháborúkitörésekor Cooreman a belga kormánnyal együtt előbb Antwerpenbe, majd a franciaországiLe Havre-be menekült, bár ebben az időben semmilyen kormányzati posztot nem viselt. A háború alatt nem vett részt hivatalosan a kormány tevékenységében, de 1918. június 1-jén, Charles de Broqueville lemondása után Albert ismét felkérte kormányalakításra, amit Cooreman elfogadott. A kormány csak rövid ideig volt hivatalban, két nappal a német fegyverszüneti egyezmény aláírása után, november 13-án Cooreman lemondott.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Gérard Cooreman című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
