PROFILPELAJAR.COM

	Alexander De Croo
	2022-ben
	Belgium 53. miniszterelnöke
	Hivatali idő; 2020. október 1. – hivatalban
Helyettes	Vincent Van Peteghem; Georges Gilkinet; Petra De Sutter; Sophie Wilmès; Vincent Van Quickenborne; Pierre-Yves Dermagne; Frank Vandenbroucke
Uralkodó	Fülöp
Előd	Sophie Wilmès
	Belgium pénzügyminisztere
	Hivatali idő; 2018. december 9. – 2020. október 1.
Elnök	Charles Michel; Sophie Wilmès
Előd	Sophie Wilmès
Utód	Charles Michel
	Belgium miniszterelnöke-helyettese
	Hivatali idő; 2012. október 22. – 2020. október 1.
Elnök	Elio Di Rupo; Charles Michel; Sophie Wilmès
Előd	Vincent Van Quickenborne
Utód	Vincent Van Peteghem; Georges Gilkinet; Petra De Sutter; Sophie Wilmès; Vincent Van Quickenborne; Pierre-Yves Dermagne; Frank Vandenbroucke
	Belgium nyugdíjazásügyi minisztere
	Hivatali idő; 2012. október 23 – 2014. október 11
Előd	Vincent Van Quickenborne
Utód	Daniel Bacquelaine
	A Szabad Liberálisok és Demokraták vezetője
	Hivatali idő; 2009. december 12. – 2012. október 12.
Elnök	Elio Di Rupo; Charles Michel; Sophie Wilmès
Született	1975. november 3. (49 éves); Vilvoorde
Párt	Nyitott Flamand Liberálisok és Demokraták
Szülei	Herman De Croo
Foglalkozás	politikus
Iskolái	Brüsszeli Vrije Egyetem; Northwestern Egyetem;
Díjak	Bölcs Jaroszláv Herceg Érdemérem, Első osztály (2024. augusztus 23., Ukrajna elnöke)
	A Wikimédia Commons tartalmaz Alexander De Croo témájú médiaállományokat.

Alexander De Croo (1975. november 13. –) flamand liberális politikus és üzletember. 1975-ben Vilvoorde területén született, majd a The Boston Consulting Groupnál dolgozott, mielőtt 2006-ban megalapította volna Darts-ip nevű saját cégét. Ezután került közel a politikához, mikor megválasztották a Szabad Liberális es Demokrata Flamandok liberális pártjának elnökévé. Innen vezetett az út az országos politikához. Egy évvel később egy alkotmányos vita hatására pártja kilépett a kormányból. Abban az évben a pártja szenátoraként jutott be a parlamentbe. Ezt a posztját egész addig megtartotta, míg Vincent Van Quickenborne után nem lett belőle miniszterelnök helyettes és nyugdíjügyi miniszter. Ekkor lemondott a pártban betöltött vezető szerepéről is.

Miután két évig dolgozott Elio Di Rupo kormányában, leadta a nyugdíjügyi tárcát, és a fejlesztések összehangolásáért felelős miniszter lett. 2018 végén, mikor összeomlott a kormány, 2020 szeptemberéig pénzügyminiszter lett belőle. Ekkor jelentették be, hogy ő lesz Sophie Wilmès után Belgium miniszterelnöke.

Fiatal évei és karrierje kezdete

Alexander De Croo 1975. november 3-án született a flamand Vilvoorde városában,^[1] a belga államminiszter és politikus Herman De Croo valamint felesége, Françoise Desguin két gyermeke egyikeként.^[2] 1993-ban megkezdte tanulmányait a Vrije Universiteit Brusselen, ahol 1998-ban végzett gazdasági mérnökként. 2002-ben csatlakozott a Northwestern Universityhez Chicagóban, ahol MBA-t szerzett, majd a Kellogg School of Management padjait koptatta 2004-től. Politikai karrierje előtt 1999-ben a The Boston Consulting Group projektvezetője lett. 2006-ban új céget alapított, melynek Darts-ip lett a neve, szolgáltatásaival pedig a szellemi jogok által érintetteket célozta meg.^[3]

Kezdeti politikai karrierje

2009-ben De Croo a 2009-es európai parlamenti választásokon mérettette meg magát. Itt több mint 47.000 szavazatot szerzett.^[4] Október 26-án őt jelölték az Open VLD pártelnökévé, hogy vegye átvegye az ideiglenesen kinevezett Guy Verhofstadt helyét. Ő Vincent Van Quickenborne-t és Patricia Ceysenst választotta jelölttársául Marino Keulen és Gwendolyn Rutten ellenfeleként. 11.676 szavazattal a második körben megválasztották a párt vezetőjének. Marino Keulenre 9614 szavazat érkezett.^[5] Megválasztása azért figyelemreméltó, mert előtte soha nem töltött be semmilyen politikai szerepet.^[6]^[7]

Politikai válság

Öt hónappal az új szövetségi kormány megalakulása után After De Croo megfenyegette az új kabinetet azzal, hogy pártja, az Open VLD kilép a kormányból, ha nem találnak megoldást az alkotmányos válságra, mely a Brussels-HalleVilvordee választókerülethez kapcsolódott. Miután letelt a párt által megszabott határidő, bejelentette, hogy kilép a kormányból. Az akkori miniszterelnök, Yves Leterme bejelentette, hogy II. Albert 2010. április 26-án elfogadta a kormány lemondását.^[8] A 2010-es képviselő választáson ő szerezte a harmadik legtöbb, 301.000 szavazatot a holland nyelvű kerületek közül.^[4] 2012. október 12-ig volt szenátor, mikor is miniszterelnök helyettes és nyugdíjügyi miniszter lett.^[9]

Kormányzati karrierje

Di Rupo kormányában

2012. október 12-én De Croo vette át Van Quickenborn helyét a Di Rupo-kormányban miniszterelnök-helyettesként és nyugdíjügyi miniszterként.^[10] Van Quickenborne azért mondott le, hogy Kortrijk polgármestere lehessen.^[11] Decemberben Ruttent választották meg az Open VLD elnökének.^[12]

Az első és a második Michel-kormányban

A 2014-es belga szövetségi választások és a kormányalakítási tárgyalások után eldőlt, hogy az első Michel-kormányban is helyettes miniszterelnök marad. Ezen kívül a fejlesztések összehangolásáért, a digitális haladásért és a telekommunikációért valamint a postai szolgáltatásokért felelős miniszter lesz.^[13]^[14] A nyugdíjügyeket pedig Daniel Bacquelaine veszi át.^[14] A kormány 2014. október 11-én lépett hivatalba.^[15]

De Croo hivatali ideje alatt Belgium elsőként vonta meg a 2015 óta véres összecsapásoknak helyt adó Burunditól a hivatalos fejlesztési támogatásokat.^[16] 2017-ben De Croo mdgígérte, hogy 2025-ig 25 millió eurót adnak az afrikai álomkór legyőzésére.^[17] Ezen kívül egyik alapító tagja volt annak a She Decudes nevű csoportnak, mely ellenezte, hogy Donald Trump ismét bevezeti a mexikóvárosi eljárást.^[18]

Mivel ellentétes állásponton voltak az ENSZ Migrációs Globális Szerződéséről, az N-VA kilépett a kormányból. Ezzel kisebbségi kormány jött létre, és erre szoktak második Michel-kormányként hivatkozni. Ők 2018. december 8-án tették le az esküt.^[19] De Croo a távozó Johan Van Overtveldttől vette át a pénzügyminiszteri teendőket.^[20]

2018. decemberben De Croo is részt vett Dél-Afrikában a Johannesburgban megtartott Globális Állampolgári Fesztiválon a Mandela 100 koncerten. Ez volt a #SheIsEqual nemzetközi mozgalom záró akkordja, ahol 780 millió eurónyi felajánlás gyűlt össze.^[21]

Az első és a második Wilmès-kormány tagjaként

Sophie Wilmès belga miniszterelnök ügyvezető kormánya alatt később rálátása volt a COVID-19 hatásaira, és volt ötlete a Brussels Airlines megmentésére is 2020-ban.^[22] Az Open VLD elnökválasztásán Egbert Lachaerttel közösen alelnökké választották.^[23]

Miniszterelnökként

2020. szeptember 30-án bejelentették, hogy Wilmès után ő lesz Belgium miniszterelnöke.^[24] Kormánya az addigi belga kormányok közül a legnőiesebb: a miniszterek fele nő.^[25]

Jegyzetek

↑ De Heer Alexander De Croo (dutch nyelven). wwwpr.belgium.be , 2020. június 11. [2020. október 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. október 2.)
↑ Biography. www.hermandecroo.be . (Hozzáférés: 2020. október 2.)
↑ Wie is Alexander? (dutch nyelven). www.alexanderdecroo.be . [2011. július 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. október 2.)
↑ ^a ^b „Alexander De Croo is nieuwe premier: naast "zoon van" ook stemmentrekker en voorstander van gendergelijkheid”, VRT Nws, 2020. szeptember 30. (Hozzáférés: 2020. október 2.) (dutch nyelvű)
↑ „Alexander De Croo verrassend nieuwe voorzitter Open Vld”, De Morgen, 2009. december 12. (Hozzáférés: 2020. október 2.) (dutch nyelvű)
↑ „Open VLD kiest met Alexander De Croo voor avontuur”, De Standaard, 2009. december 12. (Hozzáférés: 2020. október 2.) (dutch nyelvű)
↑ Alexander De Croo. The Bulletin, 2009. október 12. (Hozzáférés: 2020. október 1.)
↑ „Belgium's Five-Party Coalition Government Collapses”, The Guardian, 2010. április 26. (Hozzáférés: 2020. október 2.)
↑ „Opvolger Alexander De Croo legt de eed af in Senaat”, Het Laatste Nieuws, 2012. október 25. (Hozzáférés: 2020. október 2.) (dutch nyelvű)
↑ „Alexander De Croo is nieuwe premier: naast "zoon van" ook stemmentrekker en voorstander van gendergelijkheid”, Radio 1, 2020. szeptember 30. (Hozzáférés: 2020. október 2.) (dutch nyelvű)
↑ „Vincent Van Quickenborne ruilt Kortrijk opnieuw in voor Brussel”, MSN, 2020. október 1. (Hozzáférés: 2020. október 2.) (dutch nyelvű)
↑ „Gwendolyn Rutten is nieuwe voorzitter Open VLD”, Het Nieuwsblad, 2012. december 8. (Hozzáférés: 2020. október 2.) (dutch nyelvű)
↑ Biografie (dutch nyelven). www.decroo.belgium.be . [2020. augusztus 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. október 2.)
↑ ^a ^b „Dit zijn de ministers van de regering-Michel I”, Het Laatste Nieuws, 2014. október 10. (Hozzáférés: 2020. október 2.) (dutch nyelvű)
↑ „Van de regering-Michel naar de regering-Wilmès: een komen en gaan van ministers”, VRT NWS, 2019. október 28. (Hozzáférés: 2020. október 2.) (dutch nyelvű)
↑ „Belgium Suspends Financial Aid for Burundi Elections”, Al-Jazeera, 2015. május 11. (Hozzáférés: 2020. október 2.)
↑ Stephanie Nebehay (April 19, 2017), „Gates Backs Big Pharma Push to Wipe out Tropical Diseases”, Reuters, 2017. április 19. (Hozzáférés: 2020. október 2.)
↑ Deputy Prime Minister and Minister of Development Cooperation Belgium. www.shedecides.com . (Hozzáférés: 2020. október 2.)
↑ „Belgium's Government Loses Majority over UN Migration Pact”, The Guardian, 2018. december 9. (Hozzáférés: 2020. október 2.)
↑ „De Block terug op Asiel & Migratie, De Crem en De Backer worden minister: zo ziet regering-Michel II eruit”, VRT NWS, 2018. december 9. (Hozzáférés: 2020. október 2.) (dutch nyelvű)
↑ #SheIsEqual Campaign for Women's Rights Exceeds Wildest Expectations. www.diplomatie.belgium.be , 2018. december 13. (Hozzáférés: 2020. október 2.)
↑ „Belgium Forms New Government after 16-Month Deadlock]”, Reuters, 2020. szeptember 30. (Hozzáférés: 2020. október 2.)
↑ „Alexander De Croo eerste ondervoorzitter”, Knack, 2020. május 22. (Hozzáférés: 2020. október 2.) (dutch nyelvű)
↑ Flemish Liberal Alexander De Croo to be Appointed Belgium's Prime Minister, 2020. szeptember 30. (Hozzáférés: 2020. szeptember 30.)
↑ „Regering-De Croo is meest vrouwelijke ooit: tien vrouwen en tien mannen”, Het Nieuwsblad, 2020. október 1. (Hozzáférés: 2020. október 22.) (dutch nyelvű)