Tindemans az Antwerpenhez közeli Burcht faluban született, a második világháború alatt kereskedelmi ismereteket tanult Antwerpenben, majd a háború után a Genti Egyetemen közgazdasági tanulmányokat folytatott. Kereskedelmi, közgazdasági és politikatudományi diplomákat szerzett. Már a belga parlament tagja volt, amikor további diplomát szerzett a Leuveni Katolikus Egyetemen és az egyetem emeritus professzora lett. Utóda, Paul Vanden Boeynants azt mondta róla: „Leo túl sokat tanult politikus létére” és megjósolta, hogy sosem fog ötezer szavazatnál többet szerezni.
1994–1995: a róla elnevezett Tindemans-csoport elnöke, amelyek az európai intézmények jövőjéről szóló jelentés elkészítésére kértek fel, beleértve az EU kibővítését a közép- és kelet-európai jelentkezőkkel.
1977. június 3-án lépett hivatalba az átszervezett kormány, amelyben helyet kaptak az FDF(Front démocratique des francophones) és a flamand nacionalista Volksunie politikusai is.
Miniszteri tiszt
Név
Párt
Miniszterelnök
Leo Tindemans
CVP
Miniszterelnök-helyettes és közigazgatási miniszter
Az 1974-es párizsi csúcstalálkozón (1974. december 9-10.) az EK vezetői felkérték Tindemans-t, aki akkor belga miniszterelnök volt, hogy szakértők bevonásával készítsen egy jelentést az európai integráció jövőjéről, az "Európai Unió" értelmezéséről. Az EU-9 ezzel jelezte a politikai szándékot az integrációs folyamat újraindítására, amelyet az olajárrobbanás által kiváltott gazdasági válság majdnem teljesen szétzilált. Tindemans, aki régóta az európai integráció hive volt, nemcsak az EGK intézményeivel, hanem több száz, a politika, gazdaság, kereskedelem, szakszervezetek és értelmiségiek közül kiválasztott személlyel konzultált.
A Tindemans-csoport 1975-ben készült el jelentésével, amelyet 1975. december 29-én hoztak nyilvánosságra és amelyben az egységesebb és integráltabb Európa megvalósítását szorgalmazták. Bár nyíltan nem fogalmazta meg, hogy egy új alapító szerződést írjanak alá a tagállamok, a Tindemans-jelentés mindenesetre javasolta a meglévő intézmények konszolidációját és új, közös politikák kidolgozását. A jelentés szorgalmazta még az Európai Bizottság szerepének és hatáskörének bővítését, és ezért javasolta, hogy a bizottság elnökét az Európai Tanács nevezze ki és a Parlament hagyja jóvá. Emellett javasolta, hogy az Európai Parlament képviselőit közvetlen választásokon válasszák meg (akkor még a nemzeti parlamentek delegálták a képviselőket).[3]
Ebben a jelentésben fogalmazták meg először a "kétsebességes Európa" elvét. Mivel a kilenc akkori tagállamból nem mindegyik tudta vagy akarta egyformán teljesíteni az integrációból adódó kötelezettségeket, Tindemans javasolta, hogy teremtsék meg a lehetőséget arra, hogy egyes országok szabadon előrehaladhassanak az integrációval, anélkül, hogy a lemaradók ebben megakadályozzák ezeket. Előbbieknek viszont segítséget kell nyújtani, hogy lehetőségük legyen a felzárkózásra (amennyiben erre hajlandóságot mutatnak). Ezzel az elvvel sokan nem értettek egyet, mivel körülményessé tette volna a közösségi vívmányok alkalmazását, a külkapcsolatokat, a költségvetés elfogadását. Ugyanakkor bizonyos államok attól tartottak, hogy az előrehaladottabban jobb elbírálásban, több előnyben részesülnek. Az elvet ekkor végül elvetették, de az integráció folyamatában később visszatért, erre példa az euró bevezetése és a schengeni egyezmény létrehozása is.[4]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Leo Tindemans című holland Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
Életrajza a belga kormány hivatalos honlapján (hollandul)
.jpg)
