PROFILPELAJAR.COM

	Jules d’Anethan
	Belgium 13. miniszterelnöke
	Hivatali idő; 1870. július 2. – 1871. december 7.
Előd	Walthère Frère-Orban
Utód	Jules Malou
Született	1803. április 23.; Brüsszel
Elhunyt	1888. október 8. (85 évesen); Brüsszel
Párt	Katolikus
Szülei	Josephine Verseyden de Varick; Jacques Joseph Dominique d'Anethan
Gyermekei	Auguste d'Anethan
Foglalkozás	politikus; diplomata; examining magistrate;
Iskolái	State University of Leuven
Vallás	katolicizmus
	A Wikimédia Commons tartalmaz Jules d’Anethan témájú médiaállományokat.

Báró Jules Joseph d’Anethan (Brüsszel, 1803. április 23. – Brüsszel, 1888. október 8.) belga politikus és államférfi, 1870–1871 között Belgium miniszterelnöke.

Pályafutása

A Belga Katolikus Párt tagjaként előbb a belga képviselőház, majd a szenátus tagja, utóbbinak elnöke. Első kormányzati pozícióját 1843-ban kapta, Sylvain Van de Weyer kormányában igazságügyi miniszter volt, majd ugyanezt a posztot töltötte be a következő kormányban Barthélémy de Theux de Meylandt vezetése alatt 1847-ig. 1846-ban rövid ideig hadügyminiszter, 1860 - 1865 között I. Lipót belga király, majd 1865 - 1866 között II. Lipót belga király személyi titkára.

1870. július 2-án II. Lipót belga király felkérésére alakította meg kormányát, amelyben a külügyminiszteri és hadügyminiszteri posztot is betöltötte. Bár a király követeléseinek ellenére távol tartotta Belgiumot az 1870-es porosz–francia háborútól, de mégis kompromisszumot kellett kötnie a királlyal: a Lipót által követelt katonai reformok (mint pl. az általános hadkötelezettség bevezetése, az antwerpeni és termondei erődök felépítése) végrehajtását vállalta a kormány, viszont nem egyeztek bele a választójog kiszélesítésébe. D’Anethan miniszterei azonban élesen ellenezték a király által kikényszerített katonai reformokat. Amikor Limburg tartomány kormányzójának, Pierre de Decker-nek kinevezése után lázongások törtek ki, a király felhasználta az alkalmat és a vele szemben álló miniszterek lemondását követelte, mire szolidaritásból d’Anethan 1871. december 7-én felajánlotta az egész kormány lemondását.

Ezt követően kinevezték Belgium vatikáni nagykövetének, és ezt a posztot 1880-ig töltötte be, amikor az első iskolaháború következményeként Walthère Frère-Orban miniszterelnök megszakította a diplomáciai kapcsolatokat a Szentszékkel és visszahívta országa nagykövetét. Ezt követően a belga szenátus tagja, majd 1884–1885 között elnöke lett, ezzel egyidőben Leuven polgármestere is volt.

A d’Anethan-kormány tagjai

Miniszteri tiszt	Név	Párt
Külügyminiszter	Jules Joseph d’Anethan	Katolikus
Belügyminiszter	Joseph Kervyn de Lettenhove	Katolikus
Igazságügyminiszter	Prosper Cornesse	Katolikus
Pénzügyminiszter	Pierre Tack	Katolikus
Közmunkaügyi miniszter	Victor Jacobs	Katolikus
Hadügyminiszter	Henri Guillaume	tábornok

Változások

1870. július 24.
- Jules Malou- kinevezték tárca nélküli miniszternek.
1870. augusztus 3.
- Pierre Tack lemondott a pénzügyminiszteri tisztségről, utóda Victor Jacobs.
- Victor Jacobs lemondott a közmunkaügyi miniszteri posztról, utóda ideiglenesen Jules Joseph d’Anethan.
1870. szeptember 12.
- Armand Wasseige lesz az új közmunkaügyi miniszter.
5 december 1870
- Jules Malou lemond a tárca nélküli miniszteri posztról.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Jules d'Anethan című francia Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.