Turócszentmártontól 14 km-re délre, a festői Necpáli-völgy bejáratánál fekszik.
Története
A régészeti leletek tanúsága szerint már az i. e. 2600 körüli időben éltek itt emberek.
A település nevét 1269-ben említik először, amikor egy oklevélben egy peres ügy kapcsán Necpáli Pál (Paulus de Nazpal) neve szerepel. 1287-ben IV. László király „terra Nochpal” birtokát Marchan fia Jánosnak adta. Ő a település első ismert tulajdonosa. A település egészen 1479-ig a Neczpál család tulajdona maradt. A 15. század végén a Justh család birtoka lett, mely a 19. század végéig ura volt. A család uralma alatt Necpál mind gazdasági, mind kulturális értelemben felemelkedett. A 16. században Necpál lakossága az evangélikus hitre tért. 1592-ben megalapították az evangélikus gimnáziumot, Turóc vármegye első középiskoláját.
Kéttornyos emeletes reneszánsz várkastélya 1673-ban épült, a Necpáli Justh család birtoka volt. A 18. és 19. században Necpálon több malom, papírgyár és sörfőzde működött. 1715-ben 47 adózó háztartása volt. 1785-ben 151 házában 1825 lakos élt. Lakói mezőgazdasággal, állattartással, szövéssel foglalkoztak.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „NECZPAL. Nagy tót falu Túrócz Várm. földes Ura Juszti Uraság, lakosai katolikusok, és evangelikusok, két Templomjaik, és három Kastéllyok ékesítik e’ helységet, fekszik a’ hegyek tövében délre, és az hegyekből folyó víz keresztűl foly itten, melly a’ leg hidegebb télben sem fagy bé, és a’ mellyen őrlő, ’s fűrész malmok, ’s papiros malmok is vagynak, sőt más akármelly fabrikát is jó volna reá építeni. Földgye termékeny, réttye kétszer kaszáltatik, legelője elég, fája van, piatzozása Mosóczon, ’s Szent Márotnon, és a’ Bánya Városokban, zsindelyt is tsinálnak, és meszet égetnek némellyek.”[2]
Fényes Elek1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Neczpál, tót falu, Thurócz vmegyében, 150 kath., 1635 evang., 40 zsidó lak., kath. és evang. anyatemplomok; több csinos urasági lakhelyek; papiros- és fürészmalom. Határja nagy kiterjedésü erdeje igen szép; hegyein sok juhot tenyészt. F. u. többen. Ut. p. Rudnó.”[3]
Itt működött rektorként Augustín Doležal (1737–1802) költő, evangélikus pap, tanár.
Innen származik a necpáli Justh család, aminek tagja volt többel között Justh Gyula és Justh Zsigmond is.
Nevezetességei
Necpáli Justh család várkastélya
Szent László király tiszteletére szentelt római katolikus temploma 13. századi. Szent Lászlóról szóló freskói említésre méltóak. A templom építését 1250 és 1260 közötti időre teszik. 1320 körül sekrestyével bővítették. A 14. és 15. században megújították. A 19. század végén restaurálták, legutóbb 1986 és 1988 között renoválták. A templomtól néhány méterre áll a Justh család mauzóleuma.
A Necpáli Justh család 17. századi várkastélya. A kastély 1673-ben épült, majd a 18. században manzárdtetőt emeltek rá.
A Franklin-kastély a település felső részén található. A 19. században épült és egészen az 1960-as évekig lakott volt. Ma a Matica slovenská tulajdona.
Az ún. alsó kastély eredetileg reneszánsz stílusú volt, de a 18. század második felében barokk-klasszicista stílusban építették át. A 20. század elején Révay Ilona bárónő vásárolta meg, majd házasságával férjének, Justh Ödönnek adta át és az ő tulajdonában volt 1948-ig. Később mezőgazdasági iskola működött benne, majd az 1960-as évektől gyermekek házaként funkcionált. 2002-óta új tulajdonosa van. Szép angolpark övezi.
Evangélikus temploma 1840-ben épült a korábbi fatemplom helyén. Az épületen áll Hrúz Mária 2000-ben felavatott emléktáblája az alábbi felirattal: „A Necpálon 1791 Augusztus 26-an született és az evangélikus templomban megkeresztelt Hrúz Mária, a világhirü Magyar költő, Petőfi Sándor édesanyja halálának 150. évfordulója emlékére Petőfi irodalmi múzeum, Budapest, Necpál község, ev.a.v. egyházközség, Necpál.”
Henszlmann, I. (1876): Magyarország ó-keresztyén, román és átmeneti stylü mű-emlékeinek rövid ismertetése, (Old-Christian, Romanesque and Transitional Style Architecture in Hungary). Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest
Vojtech Ondrouch 1964: Nálezy keltských, antických a byzantských mincí na Slovensku.
László Gyula (1993): A Szent László-legenda középkori falképei. Tájak-Korok-Múzeumok Könyvtára 4. szám, Budapest
