Petrőczy István

Petrőczy István
Petrőczy István
Petrőczy István
Született1654
Elhunyt1712. június 10.
Mosóc
Állampolgárságamagyar
HázastársaRévay Erzsébet (1660 k.–1732)
GyermekeiPetrőczy Katalin (1683–?)
Petrőczy Imre(1685–?)
Petrőczy Erzsébet (1705–1771)
SzüleiPetrőczy István (1623? / 1633?–1678 eleje? / 1680 vége?)
Thököly Erzsébet (1629–1662)
Foglalkozásahadvezér
Tisztségetábornok (Rákóczi-szabadságharc, 1704–1711)
Sablon • Wikidata • Segítség

Ifjabb, avagy a családfa sorrendjében petrőczi és kászavári báró III. Petrőczy István (1654 – Mosóc, 1712. június 10.) protestáns főúr, kuruc generális.

Családja

Északnyugat-magyarországi evangélikus főúri család sarja, II., avagy idősebb Petrőczy István báró (1623?/1633? –1678 eleje?) és Thököly Erzsébet grófnő (1628–1662. március 22.) fia.[1] Édesapja a felvidéki protestáns főnemesség vezéralakjaként részt vett a Wesselényi-féle összeesküvésben és a bujdosó kurucok 1672. évi támadásában.[2] Édesanyja Thököly Imre, a legendás „kuruc király” nagynénje volt, húgát, Petrőczy Kata Szidóniát pedig az első ismert magyar költőnőként tartja számon az irodalomtörténet.

1681 januárjában eljegyezte, majd 1682. november 19-én feleségül vette Révay Imre (†1688. október 24.) Turóc vármegyei főispán és Újfalusi Kata (†1700. december 4.) hajadon leányát, Révay Erzsébet bárónőt. Később, miután emigrációba kényszerült, közel húsz évig külön éltek. Ez időből fennmaradt leveleik szoros érzelmi kapcsolatról tanúskodnak, ám Petrőczy a bujdosásban új asszony mellett vígasztalódott, akitől gyermekei is születtek. Miután 1704-ben hazatért, csak botrányos epizódok után tudta megbékíteni feleségét, aki végül visszafogadta.

Élete

Unokafivérével, Thököly Imrével együtt tanult az eperjesi evangélikus kollégiumban. 1670 után apjával együtt kényszerült bujdosásra, majd 1678-tól részt vett Thököly Habsburg-ellenes harcaiban. Az 1682-ben Felső-Magyarország fejedelmévé lett Thököly Imre egyik legjelentősebb hadvezére. 1690-ben, a keresztényszigeti országgyűlésen, erdélyi honfiúságot nyert. Urát a törökországi száműzetésbe is követte.

Mintegy 19 évi emigráció után, a Rákóczi-szabadságharc második esztendejében, 1704 nyarán tért haza. II. Rákóczi Ferenc vezérlő fejedelem tábornoka, az Udvari Tanács, majd a Szenátus tagja lett. 1707-ben a rózsahegyi evangélikus zsinat világi elnöke volt. A szabadságharc vége felé, 1711 januárjában Lengyelországba távozott, ahonnan még az év nyarán hazatért, élve a szatmári békekötés adta közkegyelemmel. Alig egy év múltán elhunyt, s felesége Necpálon temettette el. Vele a Petróczy család evangélikus hitre tért ága, a Petrőczy-család férfiágon kihalt.

III. Petrőczy István emléke nem múlt el nyomtalanul: A halálát követően olyan híresztelések terjedtek el, hogy egyes, újra szervezkedő kurucok a sírhelyénél titokban találkoznak.

Származása

Petrőczy István ősei
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Petrőczy Pál
 
 
 
 
 
 
 
Petrőczy Miklós
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Gyulaffy Katalin[3]
 
 
 
 
 
 
 
Petrőczy Miklós
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Zay Ferenc (1498–1570)
 
 
 
 
 
 
 
Zay Borbála[4]
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Bánffy Borbála (?–1569)
 
 
 
 
 
 
 
br. Petrőczy István (?–1678)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Mérey Gergely
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Mérey Zsófia
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Kálnay Krisztina
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
br. Petrőczy István (1654–1712)[5]
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Thököly Ferenc
 
 
 
 
 
 
 
br. Thököly Sebestyén (?–1607)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Balogh Krisztina
 
 
 
 
 
 
 
br. Thököly István (1581–1651)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Pogrányi Erzsébet
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
br. Thököly Erzsébet (1629–1662)[6]
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Thurzó Ferenc (1512–1576)
 
 
 
 
 
 
 
gr. Thurzó György (1567–1616)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Zrínyi Katalin (1548–1585)[8]
 
 
 
 
 
 
 
gr. Thurzó Katalin (?–1647)[7]
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
br. Czobor Imre (?–1581)
 
 
 
 
 
 
 
br. Czobor Erzsébet (1572–1626)[9]
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Perényi Borbála
 
 
 
 
 
 

Jegyzetek

  1. ↑ Fukári Valéria: Felső-Magyarországi főúri családok. A Zayak és rokonaik. 16-19. század. Kalligram, Pozsony, 2008. Ez a mű tartalmazza a legújabb kutatások alapján jelenleg a legpontosabb adatokat a Petrőczy-családról.
  2. ↑ A névazonosság miatt egyes művekben ifjabb Petrőczy Istvánból és apjából - tévesen - egy, nagyon idős kort megért személyt alkottak a szerzők!
  3. ↑ Miroslav Marek: Gyulaffy de Rátót (angol nyelven). Genealogy.eu, 2009. február 13. (Hozzáférés: 2013. szeptember 14.)
  4. ↑ Miroslav Marek: Zay de Csömör (angol nyelven). Genealogy.eu, 2009. február 13. (Hozzáférés: 2013. szeptember 14.)
  5. ↑ Miroslav Marek: Petrőczy (angol nyelven). Genealogy.eu, 2009. február 13. (Hozzáférés: 2013. szeptember 14.)
  6. ↑ Miroslav Marek: Thököly (angol nyelven). Genealogy.eu, 2009. február 13. (Hozzáférés: 2013. szeptember 14.)
  7. ↑ Miroslav Marek: Thurzó (angol nyelven). Genealogy.eu, 2008. június 6. (Hozzáférés: 2013. szeptember 14.)
  8. ↑ Miroslav Marek: Zrínyi (angol nyelven). Genealogy.eu, 2008. január 18. (Hozzáférés: 2013. szeptember 14.)
  9. ↑ Miroslav Marek: Czobor de Czoborszentmihály (angol nyelven). Genealogy.eu, 2004. december 23. [2009. június 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. szeptember 14.)

Források

  • Antalffy Endre: Petrőczy Kata Szidónia élete és munkái. Budapest, 1904
  • Bethlen János: Erdély története 1629–1673. Budapest, 1993
  • Kovács Sándor: II. Petrőczy István és Révay Erzsébet levelei 1690–1699. Budapest, 1916 (Magyar Prot. Történelmi Emlékek, I.)
  • Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal. Pest: Ráth Mór. 1857–1868.  
  • S. Sárdi Margit: Petrőczy Kata Szidónia költészete. Budapest, 1976
  • Thaly Kálmán: Az első magyar költőnő, báró Petrőczy Kata Szidónia gróf Pekry Lőrincné élete és versei. Budapest, 1885
  • Új magyar irodalmi lexikon III. (P–Zs). Főszerk. Péter László. 2. jav., bőv. kiad. Budapest: Akadémiai. 2000. ISBN 963-05-7747-X  

További információk

Kapcsolódó szócikkek