A mai község területén már az újkőkorban éltek emberek. A Mažaná-barlangban és a Na vyhni barlangokban a vonaldíszes kerámia népének maradványait találták. A bronzkorilausitzi kultúra népének temetőjét, kora bronzkori bronzeszközöket és cserépmaradványokat, latén kori településnyomokat, valamint a Nagymorva birodalom időszakából szláv sírokat tártak fel.
A települést 1230-ban említi először oklevél. 1252-ben „Blathnicha” néven írják. Vára valószínűleg a tatárjárás után épült. 1300 körül Berzevicei Péter tulajdonában találjuk. 1323-ban „Blatnicze” megnevezéssel említik. 1342-ben Doncs Péter birtoka. 1361-ben „Plathnicha” néven szerepel az írott forrásokban. 1377-ben a falut és a várat királyi birtokként említik. A falu a váruradalomhoz tartozott. 1403-ban Luxemburgi Zsigmond a szentmiklósi Pongrácz családnak adta. A 15. században több birtokosa volt, így a Neczpáli, Komorói, Ernst, Onofri, Csécsényi és Szapolyai családok. A vár uradalmi központ, melyhez 17 falu tartozott. 1539-től 1945-ig a vár és a falu is a Révayaké volt. Lakói földműveléssel, kézművességgel, olajárusítással foglalkoztak. A Rákóczi-szabadságharc idején kuruc őrség állomásozott benne, de a vár 1708. november közepén harc nélkül került a császáriak kezére. A falunak 1715-ben 37 adózó családja volt. 1720-ban 49 háztartás adózott. 1744-ben még kijavították a várat. A falunak 1785-ben 117 háza és 1143 lakosa volt. Lakói gyógyolaj készítéssel, házalással, erdei munkákkal foglalkoztak. A vár 1790-ben már lakatlan. A birtokosok a falubeli, 18. század végi barokk kastélyba költöztek, a vár azóta pusztul.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „BLATNICZA. Régi Vár, és tót falu Túrotz Vármegyében, birtokosai Gróf Révay, és Báró Prónai Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik a’ régi Vár alatt, Netzpalnak szomszédságában, mellynek filiája, folyó vizén fűrész, és őrlő malma van. Határbéli szántó földgyei jók, gazdagok, és könnyen mivelhetők, réttyei hasznosak, fájok tűzre, és épűletre, legelőjök elég, piatzok Mosótzon, ’s a’ Bánya Városokban is pénzt kereshetnek, első Osztálybéli."[2]
Fényes Elek1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Blatnicza, tót falu, Thurócz vármegyében, egy kies vidéken Sz.-Mártontól délkeletre 2 mfdnyire. – Számlál 56 kath., 1087 evang. lakost. Evang. anyatemplom. Patakján fürész- és kalló malmok. Hegyein levő zsiros legelője sok juhot, tehenet táplál; erdeje igen szép; 1 fertálynyi távolságra szemlélhetni egy meredek kősziklán épült régi Blatniczai várnak düledékét; a közel lévő Tiszta hegyéről pedig tiszta időben a Posonyi várat is beláthatni. F. u. b. Révay és Prónay fam. s feje egy uradalomnak. Ut. p. Thurócz-Zsámbokrét."[3]